Tartalom:
-Bordás József (Kézilabdázó)
-Bordás Réka (Kézilabdázó)
-Kovács Nikolasz (Labdarúgó)
-Szerencsi Miklós (Labdarúgó)
-Szél Zsófia (Labdarúgó)
-Tóth Péter (Erős Ember)
Bordás József (kézilabdázó)
A kenderesi származású sportember oszlopos tagja volt az 1986-ban világbajnoki ezüstérmes, majd két évvel később a szöuli olimpián negyedik helyezett nemzeti csapatunknak.
A testnevelő tanárként dolgozó, egykori kiváló jobbátlövőt telefonon értük el. Miután gratuláltunk a születésnapja alkalmából, a hogyléte felől érdeklődtünk.
– Nemrégiben a jobb térdemet műtötték, most már jobban vagyok, hamarosan minden rendben lesz. Nem ez volt az első műtétem, az Achilles-inamat és a gerincemet is rendbe kellett már rakni. A lényeg, hogy egészség legyen.
– Hol tartja a világbajnoki érmét?
– A szobában a vitrinben, kiemelt helyen, nagy becsben tartom. Óriási siker volt a magyar kézilabdázás számára, én is egy picit hozzátettem az eredményhez. Arra emlékszem, hogy mindenki esélytelennek tartott bennünket, hiszen az előző vb-n kilencedik helyen végzett a csapatunk. Mi azonban alaposan felborítottuk a papírformát, sorra arattuk a győzelmeket, így már középdöntőbeli meccseinket elkezdte közvetíteni a magyar televízió is, kézilabdaláz volt idehaza.
– Szerencsére a Svájcban élő magyarok hazai hangulatot varázsoltak számunkra. A döntőben nem jutottam lehetőséghez, és sajnos nem igazán sikerült, a jugoszlávok végig vezettek, mi csak futottunk az eredmény után. Az igazság az, hogy azon a meccsen azzal a két góllal jobbak voltak nálunk. Én azt mondom, hogy szépen csillog az ezüstérem is.
– Úgy tűnik, hogy a jugoszláv csapat mumusuknak számított, hiszen két évvel később a szöuli olimpia bronzcsatájában is kikaptak tőlük.
– Balszerencsénkre szenzációs csapatuk volt a jugóknak, hiszen 1984-ben, Los Angelesben olimpiát nyertek, majd két év múlva vb-t, és 88-ban is közel álltak a címvédéshez, de a középdöntőben megelőzték őket a későbbi győztes szovjetek. Mi is nagyot játszottunk az olimpián is. Örökké felejthetetlen élmény volt az NDK elleni meccs, amelyet többgólos hátrányból nyertünk meg egy góllal, és így csoport másodikként játszhattunk a bronzéremért. Ekkor négy góllal maradtunk alul a jugoszláv válogatottal szemben. Magán az ötkarikás játékokon szerepelni pedig óriási élmény és megtiszteltetés volt, amíg élek, nem fogom elfelejteni.
– Két év múlva is kerettag volt a csehszlovákiai vb-n, de ott már kevesebb lehetőséget kapott a hatodik helyezett csapatban, mint előtte.
– A svájci vb-n és az olimpián Mocsai Lajosnál valóban több lehetőséghez jutottam, mint később Csík Jánosnál, de tegyük hozzák, kitűnő játékosok alkották akkor is a magyar válogatottat, nagyon nehéz volt bekerülni, mindkét edző leginkább védekezésben számított rám. Arról nem beszélve, jobbátlövő poszton Gyurka Jani és Fodor Jani voltak a vetélytársaim. Azért óriási dolognak tartom, hogy 110 alkalommal játszhattam a magyar nemzeti csapatban, és olyan klubcsapatokban is évekig szerepelhettem, mint a Honvéd és a Debrecen. A fővárosiakkal kétszeres magyar bajnok és kupagyőztes is voltam.
– A jó szereplés jutalma pedig az lett, hogy egy spanyol csapattól, a Valladolidtól kapott szerződést. Hogy érezte magát náluk?
– Remek két évet töltöttünk a családommal a csodás spanyol városban. Kedveltek a klubnál, én is szeretettel gondolok vissza az ott eltöltött két évadra. Marasztaltak a spanyolok, de sajnos a derekam nem bírta a terhelést, ezért hazatértünk. Elkezdtem tanulni, elvégeztem a Testnevelési Főiskolán az edző szakot, majd a szegedi tanárképző főiskolán szereztem diplomát. Alsóbb osztályban folytattam a játékot, az Orosházával előbb a harmad-, majd a másodosztályt is megnyertük, de én már az NB I.-es szereplést nem vállaltam. Utána Mezőtúron is szép és felejthetetlen éveket töltöttem.
– A kenderesi szakiskolában tudják a diákok, hogy a testnevelő tanáruk milyen eredményeket ért el kézilabda-pályafutása során?
– Nem szoktam dicsekedni tanítványaimnak a múltban elért eredményeimmel. A jelen számít, igyekeztem átadni tudásomat a fiataloknak. Fontos, hogy megadjuk egymásnak a tiszteletet.
Bordás József 32 éve él házasságban feleségével, Eszterrel, aki egykoron NB II.-es kézilabdás volt. Két leányuk született. Barbara inkább humán beállítottságú, húga, a 23 esztendős Réka azonban édesapja nyomdokaiba lépve kézilabdázik, a Debrecen játékosa – és már a válogatott edzőtáborába is meghívták. Amiben különböznek, míg apukája átlövő volt, addig Rékának beálló a posztja.
Forrás:Szoljon.hu Varga Csaba 2020.06.20.
Pályafutása
17 évesen kezdett el kézilabdázni Cseh Zoltán edző szorgos kezei alatt. A szolnoki TV tornán fedezték fel, ahol 18 évesen 8 gólt lőtt az akkor feljutó Ózdnak, akik egyből le is igazolták. Három hónappal később felfigyelt rá Kovács László mesteredző és Kovács Péter világválogatott. Ekkor került a Budapesti Honvédba, ahol 6 évig játszott (1980–86). Csapatával kétszer nyerték meg a magyar bajnokságot, egyszer a Magyar Kupát.
1983-ban kapott meghívást a magyar válogatottba. Az 1986-os svájci kézilabda világbajnokságon ezüst érmet nyert. Ez idő alatt a Dózsában, Debrecenben játszott ahol a 3. helyezést érték el a bajnokságban. 1988-ban a szöuli olimpián 4.-ek lettek, Jugoszlávia ellen 24-22-re vesztettek. 1990-ben Spanyolországba a Valladolid csapatához igazolt.
Edzőként
1992-ben kiújuló derékfájdalmai miatt úgy döntött abbahagyja a versenyzést. Hazatérése után a Szegedi Tanárképző Főiskolára járt. Ekkor került kapcsolatba Orosháza csapatával. Újra játszani kezdett és az NB II-ből az NB I-ig meneteltek, de a legfelsőbb osztályt kora miatt már nem vállalta. Ezután került Mezőtúrra, ahol játékos, majd az ifjúsági, utána pedig a felnőtt csapat edzője lett
| Személyes adatok | |||||||||||||||||||||||||
| Születési dátum | 1963. június 2. (57 éves) | ||||||||||||||||||||||||
| Születési hely | Kunhegyes, Magyarország | ||||||||||||||||||||||||
| Junior klubok | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
| Profi klubok1 | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
| Válogatottság2 | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
| Edzőség | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
| 1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. 2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma: 1990. február 6. * Mérkőzések (gólok száma) | |||||||||||||||||||||||||
| Szerzett érmek | ||||||||||||
| ||||||||||||
Forrás:Wikipédia
Bordás Réka (Kézilabdázó)
A DVSC női kézilabdacsapatának fiatal játékosa, Bordás Réka kézilabdás szülők gyermekeként kezdte bontogatni szárnyait a debreceni utánpótlásban. Átlövő posztról került a beállóba, majd miután végigjárta a korosztályos ranglétrát, az NB1/B-s Nyíradonyban pallérozódott.
Jól ment neki a játék, ám azt talán még ő maga sem gondolta, hogy az idei szezonra mekkorát fordul vele a világ. 2018 tavaszán ugyanis a debreceni vezetés úgy látta jónak, hogy a junior-világbajnok Tóvizi Petra párjaként Rékával pótolja a beállós poszton keletkezett űrt. Ő pedig köszönte szépen a bizalmat, s nekivágott eddigi pályája legnagyobb kihívásának. Hogy jó úton jár, aligha kérdéses, elvégre túl azon, hogy meghatározó játékossá vált klubjában, nemrég a B-válogatott márciusi összetartására is meghívót kapott Kim Rasmussentől.
– Édesapád, Bordás József tagja volt az első és máig egyetlen világbajnoki érmes magyar férfiválogatottnak 1986-ban. Mondhatjuk, hogy törvényszerű és elkerülhetetlen választás volt számodra a kézilabda?
– Természetesen apukámnak hatalmas szerepe volt abban, hogy én is a sportágban kötöttem ki. Szinte minden téren ráütöttem, és mivel már egészen kiskoromban „lelőhetetlen” voltam, teljesen természetes volt, hogy megpróbálkozom a kézilabdával. Amikor még apa edzősködött, rendre elkísértem, és miközben a csapat melegített, mi labdáztunk. Egyébként nem csak ő, hanem anyukám is játszott annak idején, ő NB2-ig jutott irányítóként.
– Jelentett ez bármiféle nyomást számodra a kezdetekkor?
– Nem igazán, mert a szüleim soha nem voltak elfogultak velem, mindig őszintén elmondták a véleményüket, és azt, hogy mit csináltam jól, vagy épp rosszul. Támogatásuk nagyon sokat jelent számomra, nélkülük egészen biztosan nem tartanék itt. S velük együtt megemlíteném a nővéremet is, akinek szintén rengeteget köszönhetek. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy ő a legnagyobb szurkolóm!
– Eleinte átlövőként bontogattad a szárnyaid, idővel aztán bekerültél a falba, egy számodra addig teljesen idegen szerepkörbe. Mennyire volt zökkenőmentes az átállás?
– Tizenegy évig játszottam átlövőként, majd a korosztályos csapatunk beálló nélkül maradt, mivel többen „kiöregedtek”. Ezt követően találta ki két utánpótlás edzőnk, Győrvári Viktor és Vida Gergő, hogy próbáljuk meg, elvégre az alkatom ideális a poszthoz. Eleinte persze nehéz volt, szinte teljesen új fejezet kezdődött a pályafutásomban. Meg kellett szokni, de mára, a kezdeti sértettség ellenére is úgy gondolom, megérte váltani.
– Miután végighaladtál a DVSC korosztályos ranglétráján, az NB1/B-s Nyíradonyban találtad magad. Most már nyugodtan mondhatjuk, az ott töltött szezon vízválasztónak bizonyult a karrieredben.
– Beállóként jobbára csak védekeztem, így az adonyi egy év fontos mérföldkő volt abból a szempontból is, hogy egyre több lehetőséget kaptam támadásban. Ráadásul Köstner Vilmost jól ismertem korábbról, így minden tekintetben hasznos idényt húztam le ott.
– Mindeközben a DVSC vezetése is figyelt, nem egészen egy esztendővel ezelőtt pedig hivatalossá vált, hogy lehetőséget kapsz a szűk keretben. Ha a nyíradonyi kölcsönjátékra azt mondtuk, fontos mérföldkő, ez hatványozottan érvényes az idei évadra is. Milyen érzésekkel vágtál neki az előtted tornyosuló kihívásnak?
– Volt bennem egy minimális félelem a szezon rajtja előtt, hisz nem tudhattam, mire leszek képes a legmagasabb szinten. Az edzéseken azonban igyekeztem mindent megtenni annak érdekében, hogy megfeleljek az elvárásoknak, és szerencsére a lehetőséget is megkaptam. Talán mondanom sem kell, hogy ez mennyire fontos egy fiatal játékosnak, hiszen önbizalmat ad. Mindemellett a lányok is nagyon befogadók és segítőkészek voltak. Ennek köszönhetően a kezdeti drukk nem nyomta rá a bélyegét a teljesítményemre. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy rendkívül hosszú út áll előttem.
– Bemutatkoznod aligha kellett a társaknak, hiszen korábban már edzettél a felnőttcsapattal, poszttársad pedig az a Tóvizi Petra lett, akivel szinte együtt nevelkedtél. Most pedig, nem túlzás kijelenteni, hogy nincs olyan DVSC-meccs, ahol legalább az egyikőtök ne brillírozna.
– Az mindenképp komoly előnyt jelentett, hogy a keret nagy részét már ismertem. A fiatalabbakkal kitűnő a kapcsolatom, de ugyanez érvényes a többiekre is. Úgy érzem, idén a közösségünk is nagyon erős, összetartunk és segítjük a másikat. Ami pedig Petrát illeti, nála keresve sem találhatnék jobb társat. Nagyon jól megértjük, kiegészítjük egymást, és nincs bennünk féltékenység a másik iránt, ha történetesen az egyikünknek jobban megy a játék, tudunk örülni a másik sikerének. Talán ennek is köszönhető az, hogy minden meccsen el tudja kapni valamelyikünk a fonalat.
– Szeptemberben hosszútávú szerződést írtál alá a klubnál. Mennyit gondolkodtál az ajánlaton?
– Ez szinte egyáltalán nem volt kérdés számomra, elvégre jól érzem magam Debrecenben, és minden adott ahhoz, hogy továbbfejlődjek.
– Teljesítményedre a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Kim Rasmussen is felfigyelt, mi több, meghívót is postázott a „B”-keret márciusi összetartására.
– Nagyon meglepődtem, amikor két edzés között otthon pihentem, és edzőnk, Vili bá’ hívott, hogy elsőként közölje velem a hírt.
– Hogy érezted magad az edzőtáborban?
– Nagyon jó volt, hatalmas pluszt adtak a válogatottnál eltöltött napok. Az összetartáson több régi ismerőssel is találkoztam, így nem volt teljesen ismeretlen számomra a közeg, nagyon jó kis társaság alakult ki. Két meccset is játszottunk, melyeken sikerült gólokat szereznem, és megismertem a játékrendszert, amelyben a válogatott játszik. Szerencsére a szövetségi kapitány, Kim Rasmussen is elégedett volt velem, és az edzőtábor végén elmondta, a továbbiakban is figyelni fog. Nekem pedig egyik legfőbb vágyam és célom, hogy állandó szereplője legyek az összetartásoknak, idővel pedig jó lenne a legjobbakkal együtt készülni. Petrának is mondtam, hogy szeretném, ha egy napon a válogatottban is együtt szerepelnénk!
– Néhány szó erejéig érdemes visszakanyarodni a klubszezonhoz, mely lassan a hajrájához közeledik. Mint ismert, december óta ismét együtt dolgozhatsz Köstner Vilmossal. Tisztán látható, hogy a rutinos tréner újbóli szerepvállalása jókorát lendített az együttes szekerén.
– Szakmailag Jensen is kiváló edző volt, viszont nem igazán tudta kézben tartani a csapatot. Ezen a téren hozott előrelépést Vili bá’, akinek mindannyian örültünk, ráadásul őt is nagyon feldobta a lehetőség. Sikerre éhesen és elszántan vágott neki a munkának, ez a fajta mentalitás pedig minket, játékosokat is inspirál.
– Mi lehet a reális elvárás a csapattal szemben a hátralévő fordulókban?
– Szeretnénk minden hátralévő meccset megnyerni, és odaérni a hatodik helyre. Ez nyilván nem lesz egyszerű, de ha mindannyian hiszünk benne, szerintem képesek lehetünk rá!
– S mit láthatnak a szurkolók az idáig rendre agilisan teljesítő Bordás Rékától?
– Mindent meg fogok tenni azért, hogy sikeresen zárjuk a szezont, és természetesen a későbbiekben is arra törekszem majd, hogy tovább fejlődjek, és egyre stabilabb kézilabdázóvá váljak.
– Ha távolabbra tekintünk, milyen főbb célok lebegnek a szemed előtt?
– Sportolóként az a legfontosabb, hogy meghatározó játékosa legyek a DVSC-nek. Emellett szeretném folytatni a tanulmányaimat a Debreceni Egyetem sportszervező szakán.
ADATLAP
| Szerződés | 2023 |
|---|---|
| Poszt | beálló |
| Mezszám | 18 |
| Becenév | Baba |
| Magasság / súly | 184 cm / 83 kg |
| Születési idő | 1997. augusztus 26. |
| Születési hely | Debrecen |
| Tétmérkőzés * | 71 / 116 |
| (ebből NB-I.) * | (56 / 98) |
| Első NB-I. * | 19 év 8 hó 24 nap |
| Utolsó NB-I. * | 23 év 5 hó 10 nap |
| Nemzetközi * | 11 / 12 |
| Egyéni gólcsúcs * | 7 gól |
Forrás:Tóth Sándor www.diszpolgar.hu (2019.04.22) , sportstatisztika.com
Kovács Nikolasz (Labdarúgó)
NÉVJEGY
Név: Kovács Nikolasz
Születési dátum: 1999.02.27.
Poszt: védő
2005-ben Kenderesen kezdtem el focizni. Ott él a családom, és a klubnál édesapám az elnök, így a mai napig szeretek hazajárni oda meccsekre. Otthonról elkerülve először Szolnokon majd Debrecenben játszottam, majd 2008-ban kerültem fel Budapestre, ahol több NB I-es klub utánpótlását megjárva igazoltam végül a Honvédhoz. 2014-től vagyok a Honvéd játékosa, volt szerencsém pályára lépni az Európa-ligában is, és úgy érzem ott lett belőlem felnőtt játékos! Egy fél évet töltöttem kölcsönben a Balmazújváros csapatánál, ami hasznos időszak volt, hiszen lehetőségem volt végigjátszani a mérkőzéseket. Végül a balmazújvárosi félév után kerültem ide Ajkára szintén kölcsönbe.
(Forrás és képek :Kovács Nikolasz, fcajka.hu)
Szerencsi Miklós (Labdarúgó)
A kenderesi ifj. Szerencsi Miklós az MTK Budapest második csapatának játékosa, jelenleg támadó poszton játszik legtöbbet, de van, hogy középpályásként vagy szélsőként is helyt kell állnia. Korábban a Sándor
Károly Labdarúgó Akadémia oszlopos labdarúgója volt. Még alig múlt 18 éves, de már komoly sportolói múlttal rendelkezik. Minden esély megvan arra, hogy nevével találkozni fogunk a jövőben magasabb szinteken is, hiszen teljesítménye alapján egyre komolyabb feladatokat kap, szeme előtti célként az
első csapatba jutás lehetősége lebeg. Riportunkban őt kérdeztük sportról, tanulásról, mindennapokról és a jövőről.
-Mikor kezdtél el focizni és milyen indíttatásból?
-Már egészen kicsi koromban, úgy 5-6 évesen szinte minden meccsen ott voltam édesapámmal, – aki szintén focizott- így már akkor a mindennapjaim részévé vált ez a sport. Az alapokat Boda Zoltán tanár úrtól tanultam meg az általános iskola első pár évében.
-Hogyan érzed magad a jelenlegi csapatodban?
-Nagyszerűen. Már 7 éve vagyok az MTK labdarúgója, nagyon sok támogatást kaptam és rengeteg barátot szereztem ez idő alatt.
-Van-e sportolói példaképed?
-Igen, az édesapám.
-Mely eredményedre vagy a legbüszkébb?
-Amire a legbüszkébb vagyok az, hogy az U13-as bajnokságban gólkirály lettem 48 góllal és toronymagasan megnyertük a bajnokságot.
-Melyik csapat nálad a favorit?
-Mindig is az FC Barcelona volt a kedvenc csapatom.
-Más sportágak érdekelnek a focin kívül, űzöd-e ezeket?
-Szeretek kipróbálni új dolgokat, de nem tudok rájuk sok időt és energiát fordítani, mert a foci tölti ki minden szabadidőmet.
-Mondanál néhány szót a tanulmányaidról? Milyen rövid, illetve hosszútávú terveid vannak a továbbtanulás és a sport terén? Szeretnél Magyarországon élni és dolgozni vagy gondolkodsz külföldi karrierben is?
-Idén nyáron sikeresen leérettségiztem a gárdonyi Chernel István Általános Iskola és Gimnáziumban. Azóta csak a focira összpontosítok. Továbbtanulási terveimben természetesen szerepel a főiskola a későbbiekben. Tanulmányaimat a rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakon szeretném folytatni. Sport terén egyre közelebb kerülök az élvonalbeli labdarúgáshoz és a célom, hogy egy NB 1-es csapat alapembere legyek. Majd a későbbiekben ki szeretném próbálni magam nemzetközi porondon is.
–Szóba jöhet esetleg az edzősködés is a távolabbi jövőben?
-Igen, természetesen szeretnék ezzel foglalkozni, mivel az aktív pályafutásom után is a foci közelében
akarok maradni.
-Fel lehet készülni lélekben egy mérkőzésre?
-Igen, mert ez is hozzátartozik a profi mentalitáshoz.
-Szerinted mennyire jó a magyar futball és az utánpótlás helyzete?
-Nagy lemaradás van az európai elithez képest mind játékos minőségben, mind nézőszámban. Az
utánpótlás futball elég fejlett és modern, egyre több akadémia épül, és ezek a csapatok megállják a helyüket nemzetközi szinten is. Úgy gondolom, hogy az utánpótlás jó irányba halad.
-Hány meccsed van egy idény alatt?
-Egy szezonban kb. 45-50 meccsünk van.
-Hogyan néz ki egy napod?
-Általában reggel 8 órakor kelek, mert fél 10-re oda kell érnem az edzőközpontba és még edzés előtt ott is reggelizem. Fél 11-kor kezdődik az edzés, ami 1.5 – 2.5 óráig tart. Edzés után ebédelek és a nap további részében a barátnőmmel vagy pihenéssel töltöm a délutánomat.
-Hogyan őrzöd a kondíciódat?
-A hétközi edzésekkel, a hétvégi meccsekkel és külön munkával tudom megőrizni a kondíciómat.
-Szabadidődben mivel foglalkozol szívesen?
-Ha tehetem a barátnőmmel töltöm a szabadidőmet vagy a barátaimmal szervezek közös programokat. Szabad hétvégéimen pedig a családomhoz utazom haza Kenderesre.
-Jövőbeni sportkarrieredhez, tanulmányaidhoz és magánéletedhez is kívánok Neked sok sikert, erőt, egészséget és kitartást!
Köszönöm az interjút!
Az Interjút Ács Éva Andrea készítette 2016 decemberben.
(Forrás:Kenderes Város Krónikája 2016 december Fotó:Szerencsi Miklós)
Szerencsi Miklós: „Természetesen örülök, hogy Dorogon kezdhetem meg az idei szezont! Szerencsére minden zökkenőmentesen zajlott, úgy érzem könnyen be tudtam illeszkedni. Az egész csapat és a stáb is nagyon barátságosan fogadott. Nagyon jók az edzések és a csapaton belüli hangulat is kiváló, így boldog vagyok, hogy itt lehetek!”
Szerencsi Miklós: „A lehető legtöbb mérkőzésen szeretnék játszani és egyértelműen meg is nyerni ezeket. Úgy gondolom, hogy egyre jobb formába lendül a csapat, nem sok van már hátra a bajnoki rajtig, fontos a jó kezdés és benne van ebben a csapatban, hogy az élbolyban legyünk.”
Szerencsi Miklós: „Nincsen számszerű célom, bízom benne, hogy a lehető legtöbb góllal és gólpasszal tudok majd hozzájárulni a csapat sikereihez. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy minél több örömöt szerezzek a szurkolóknak!”
Szél Zsófia (Labdarúgó)
Kenderesen lakom itt kezdtem és itt is fejeztem be az általános iskolai tanulmányaim. Ezután a törökszentmiklósi Székács Elemér Református Gimnázium, Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumban folytattam középiskolai tanulmányaim, mint mezőgazdász. Az idei tanévben végzek, mint mezőgazdasági technikus. Nagy hangsúlyt fektetek, a labdarúgás utáni évekre hiszen jobb több lábon
állni, ezért beadtam a jelentkezésem a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem mezőgazdasági mérnöki karra. Igazolt labdarugói éveimet Kisújszálláson kezdtem el 9 évesen, ahol fiúk közt sikerült elsajátítanom a labdarúgás alapjait. Innen a Budapesti Honvédhoz igazoltam, ahol 2,5 évig irányítottam a csapatot, mint csapatkapitány belső védő posztról. Heti 3-4 alkalommal jártam fel edzésekre és meccsekre egyaránt. Szerepet kaptam egy Nb1-es meccsen is ami jó tanulópénz volt arra, hogy megtapasztaljam milyen az élvonal ritmusa. Ingáztam a suli és az akadémia közt, minden percem be volt osztva. Majd 2018-ban Megkeresett a Szolnoki MÁV FC vezetőedzője, Luca Marius, hogy szeretné, ha a csapatában játszanék. Több, hosszas beszélgetés után döntöttem úgy, hogy Szolnokra igazolok. Első sorban a tanulmányaim miatt is, majd ahogy jobban megismertem a klubbot láttam, hogy minden adottság meg van például a rehabilitációs szoba. Nagyon megtetszett a közeg a játékosok is nyitottak voltak így a beilleszkedéssel nem voltak problémáim, valamint az edzői magabiztosság és mentalitás egyezett az én elképzelésemmel. A tavalyi szezonban a csapatkapitányi karszalagot is megkaptam.
Hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással?
Általános iskolai testnevelés órán találkoztam először a sportággal, már akkor nagyon megtetszett. Később több sportot is kipróbáltam, például tenisz, úszás, de a labdarúgás tetszett a legjobban.
Milyen célokat tűztél ki a labdarúgással kapcsolatban?
Profi játékos karrier az álmom. 2019 nyarán meg is volt rá a lehetőségem ezt mutatja az, hogy egy 3 napos próbajátékon vettem részt a Ferencvárosnál, amin megfeleltem ám akkor úgy döntöttem szüleim tanácsára, hogy az érettségi miatt még ne vágjak bele. Bízom abban, hogy a későbbiekben még lesz lehetőségem magasabb szinten is pályára lépni.
| Név | SZÉL ZSÓFIA | |
| Születési idő | 2001. 10. 29. | |
| Kor | 19 | |
| Aktuális Klub | SZOLNOKI MÁV UFC (Labdarúgás) |
Tóth Péter (Erős ember)
(a mottóm: Minden fejben dől el)
1989-ben születtem Karcagon. Kenderesen nevelkedtem így mondhatjuk, hogy tősgyökeres Kenderesi vagyok. Ide jártam Óvodába is. Már akkor is szerettem a mozgást. Ide jártam Óvodába is. Már akkor is szerettem a mozgást.
Az óvoda után 1995-ben megkezdtem tanulmányaimat a Kenderesi Általános Iskolában. Itt kezdődött minden. A tanulás mellett sok energiát fektettem a testnevelés órákba, kosaraztam és fociztam egyaránt.2000-ben Boda Zoltán tanár úrnak köszönhetően elkezdtem atlétikázni. Kenderesen minden edzésen megjelentem és mindamellett hogy fejlődtem, elszánt is lettem. A kemény edzések meghozták a munkánk eredményét. 2002-ben sikerült a Megyei Atlétikai versenyre bekerülni, ahol 3. helyen végeztem. Ennek köszönhetően felkérést kaptam a Szolnoki Atlétikai Szövetség Vezetőjétől Ecseki Tibortól, hogy tagja legyek az ő szövetségüknek és edzek ott náluk. Innentől kezdve nem volt megállás. A versenyek egymás után jöttek sorra, helyt kellett állnom az itthoni edzéseken és versenyeken is. Mindemellett Szolnokon is. Több országos bajnoki címet sikerült szereznem egyéniben és csapatban is. 2003-ban megkezdtem tanulmányaimat a Szolnoki Építészeti és Faipari Szakközépiskolában.
Az új ismeretségeknek, új barátoknak köszönhetően 2007-ben felkeltették az érdeklődésemet a konditermes edzések. Így az atlétikát felváltotta az erőemelés . Az első ilyen versenyem a szakközépiskolákban kerültek megrendezésre. Rengeteg fekvenyomó versenyen vettem részt. Voltak dobogós helyezéseim is, de voltak nem dobogósak is. Itt jöttem rá, hogy még keményebben kell küzdenem. 2008-ban ismerkedtem meg az erősember sporttal. 2011-ig minden sulis versenyen részt vettem a szakközép iskolai éveim alatt. Nagyon megtetszett ez a fajta verseny, mert több versenyszámból áll, és nagyobb a kihívás. Sajnos az iskolás éveket a nagybetűs élet követte.
2011 év végén elkezdtem a katonai pályafutásom. A rengeteg gyakorlat, képzések, missziók miatt a versenyzés háttérbe szorult. De az edzéseket nem hanyagoltam, mert egy kemény nap végén a legjobb stresszleveztő. Az évek alatt figyelemmel kísértem a közösségi platformokon a versenyeket. Különböző szövetségek csoportjába is beléptem. 2021-ben jött az elhatározás, Újra indulni fogok versenyen. Egy ismerősöm, aki ebben a sportban egy kiváló versenyző rávett, hogy induljak egy kamionhúzó versenyen.
Megtört a jég, innentől kezdve ismét nem volt megállás. Még egy 85.5 tonnás mozdonytoló versenyen is részt vettem két kategóriában ahol az egyikben dobogós 3. helyet értem el. 2022-ben a CESA szövetség versenyzőjeként vittem végig az évet. Az 5. forduló végére összetettben 1. helyen végezve elhoztam a Cesa Liga Bajnoki Címet.
Ebben az évben egy álmomat is sikerült feleségemmel megvalósítanunk. Megszerveztük itt kenderesen az I. Kenderesi Erőfesztet. Rengeteg munkánk volt benne rengeteg támogatóval. Szeretnénk majd, hogy ez a verseny hagyomány legyen kenderesen. Jövőre szeretnék még többet kihozni magamból. 2022-ben sikerült majdnem minden eszközt beszereznem a felkészüléshez, de minden versenyen megismerkedek valami új feladattal és ezáltal új eszközzel is. Párom örömére mindig kerül valami újdonság a „játszóterünkre”. Sok mindent tanultam ettől a sporttól, kitartást, elszántságot, tiszteletet és még sorolhatnám.
Köszönöm a családomnak a támogatást is és a türelmüket is. Az edőtársaknak a segítséget az edzések alatt, illetve az edzőmnek is abban, hogy segíti a fejlődésem.
Forrás és fotók:Tóth Péter
