Kenderes történelme

Tartalomjegyzék:

-Általános Adatok Kenderes városáról
-Helytörténet
-Helytörténeti kiadványok
-Horthy Miklós Kormányzó rövid életrajza
-A Horthyak Kenderesen
-A Kormányzó faluja
-A Horthy Kastély
-A Horthy Kripta
-A Horthy Liget
-Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Tengerészeti Múzeum
-A Vasútállomás
-A Postahivatal
-A Református Templom
-A Római Katolikus templom
-A Református Iskola
-A Római Katolikus elemi Zárda iskola
-A Borház
-A Városi Könyvtár
-A Szeniczey Család és a Szeniczey Kúria
A Kenderesi Árúház 100 éve

-Emlékezés Kenderes II. világháborús hősi halottaira

———————————————————————————–

Általános Adatok Kenderes Városról

Kenderes város amely Jász-Nagykun-Szolnok megyében található, területileg a Karcagi járás és a Karcagi kistérség részeként besorolva. Idegenforgalmi aspektusból az Észak-Alföld 
turisztikai régióhoz, valamint az Alföld és Tisza-tó turisztikai és idegenforgalmi marketing régióhoz kapcsolódik. Statisztikai szempontból a NUTS 1 alapján az Alföld és Észak staisztikai nagyrégióhoz és NUTS 2 alapján pedig az Észak-Alföld statisztikai régióhoz tartozik.
Önálló polgármesteri hivatalt fenntartó önkormányzat. Földhivatali ügyek intézéséhez a Karcagi Járási Hivatal Földhivatali Osztály vehető igénybe.
A város területe hozzávetőleg 11124 hektár, amelynek lakónépessége megközelítőleg 4437 fő, a területén pedig körülbelül 1944 darab lakás található. Bánhalma egyéb belterület, amely része Kenderes város területének. Lakónépessége hozzávetőleg 499 fő, a területén található lakások száma pedig körülbelül 210 darab. Postai irányítószámai 5331, 5349 és a vezetékes telefon körzetszáma 59, KSH statisztikai azonosítója pedig 17145. GPS koordinátái DMS formátumban 47° 13′ 07″ északi szélesség és 20° 43′ 69″ keleti hosszúság, DMM formátumban 47° 13.116667′ északi szélesség és 20° 44.15′ keleti hosszúság, valamint DD formátumban 47.218611° északi szélesség és 20.735833° keleti hosszúság.

———————————————————————————–

Helytörténet

Kenderes magában hordozza az alföldi települések jellegzetességét, hangulatát, amely megnyilvánul a határt beterítő búzamezők és kukoricatáblák, erdősávok, ligetek természeti környezetben és a 90-100 éves vagy ennél régebbi lakóházakban. Népi építészeti emlékként az Országos Műemlékvédelmi Hivatal is “jegyzi” a Nap és Hold motívumos Jókai út 7. szám alatti lakóházat, amelynek egyszerűbb változata még a Jókai út 3. szám alatti épület is.

Lakosság 4500 fő feletti, ebből 500 fő Kenderes külterületi lakott helyén Bánhalma területén él. Városunk Jász- Nagykun- Szolnok megye középső részén, a Szolnok – Téri – sík északi peremén fekszik a nagykun települések szomszédságában. A 4-es számú /E-60-as/ főközlekedési út kelet-nyugati irányban kettészeli helységünket. Szomszédaink Kunhegyes, Karcag, Kisújszállás, Fegyvernek, és Törökszentmiklós.

Történetünk visszanyúlik a réz- és bronzkorba, feltehetően már akkor is lakott terület volt. Földünk és a réti talajok a földművelés korai kialakulásához kínáltak kedvező feltételeket. Első írásos emlék 1352-ból való, ekkor említik oklevélben a falut, amely a kunok birtokába került. A XV. században 1/3-1/ 3 részben a BOI, Kővári Pál ítélőmester és a budai Pálos Rend tulajdona lett. Ebben a században Kenderessy Balázs földbirtokos révén a huszitizmus egyik központjává lett. A XVII. század második felében a török-tatár hadak pusztításától sokat szenvedett falu később, a XVIII. század végétől a Magyari -Kossa, a XIX. század közepétől pedig a nagybányai Horthy család birtoka is lett.

1771-es úrbér rendezés idején a módos, kizárólag református jobbágyfaluból az 1848-as forradalom idejére Kenderes felerészben katolikus, nagyszámú zsellérség és szegényparasztság lakta településsé vált, mégis ekkor kezd kibontakozni az ipar és a kereskedelem. A két világháború között a szegény lakosság magas száma ellenére látványos fejlődést mutat, amelyet jórészt a falu szülöttjének, Horthy Miklósnak személyes támogatása eredményezett. Középületek, iskolák vízvezeték- és villanyhálózat létesült, korszerű egészségügyi és szociális ellátás alakult ki.

 

Mivel a legsúlyosabb társadalmi probléma a földkérdés nem oldódott meg, az 1945-ös földreform a Kommunista Párt mellé állította a szegényparasztságot, amely a nagybirtokok, köztük a Horthy-uradalom teljes felosztását jelentette. A formálódó új hatalomban a tsz szervezések és beszolgáltatások azonban kiábrándították a lakosságot. így az 1956-os forradalom Kenderesen radikálisabb formában zajlott, mint általában a megye településein, amelyben szerepet játszott a Horthy korszak pozitív emlékképe is. Az 1960-as évektől ismét lendületes fejlődés jelei mutatkoztak a községben. A XX. század vége a lakosság-szám csökkenését hozta, de reményeink és igyekezetünk szerint – az EU csatlakozás folytán – a lehető legtöbb pozitív eredmény elérését tűzte ki a városvezetés, bízva lakói messzemenő támogatásában, segítségében.


 

Helytörténeti Füzetek

 

Helytörténeti Füzetek I. szám:  Kenderes Város lett  (Szerkesztette: Túri János)                                                                                                helytortenet_1

———————————————————–——————————–————————-

Helytörténeti Füzetek II. szám:   Nadicsán Zoltán: Kenderes közoktatásának története                         helytortenet_2

———————————————————–————————————–———————-

Helytörténeti füzetek III. szám: Tapasztó Szabolcs: Ismerkedés-Párválasztás-Lakodalom

helytortenet_3

—————————————————————————————————————-

Kormos László : Kenderes Történelme 1728-ig (1979)

https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_JNSZ_Kozl_41_2_kenderesoklevel/?pg=0&layout=s


Múlt-Kor Kenderes és környéke (Facebook oldal , szerkesztő:Barabás János Barna)

https://www.facebook.com/groups/1228927580628212/about


 

 

HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ

RÖVID ÉLETRAJZA

 

Magyarországnak – történelme során – három kormányzója volt: Hunyadi János, Kossuth Lajos és Horthy Miklós. Hunyadi Jánost, a nemzet osztatlan elismerését jelentő „törökverő hadvezér” melléknévvel ruházta fel a hálás utókor. Kossuth Lajos neve egybe forrt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc diadalmas és tragikus eseményeivel, a függetlenségért megalkuvás nélkül harcoló politikus, forradalmár és államférfi szimbólumával. Horthy Miklós volt a kormányzók sorában az a „kivételezett” személy, akinek a jellemét, a képességét, az államférfiúi nagyságát, a történelmi szerepét, és általában minden egyes tettét (!), meghamisították vagy eltorzították a Kremlből ideirányított, a bolsevik ideológiától elvakult gyászmagyarok és/vagy követőik.

 

Szemellenzős „történészek” hada (Vas Zoltán, Karsai Elek, Szinai Miklós, Gárdos Miklós, Korom Mihály, Pintér István, Ladányi Andor, Pölöskei Ferenc, Himler Márton, Lévai Jenő, stb., stb.) – egymást túllicitálva – „dobálta a sarat” évtizedeken át Horthyra. Hazaárulók, kollaboránsok, gyilkosok vagy félművelt „politikusok” igyekeztek a „lejáratni” Horthyt a nemzet előtt. Jelen anyagban – a teljességre való törekvés igénye nélkül – bemutatásra kerül az a kormányzó, akit méltán ruházhatnának fel a „HARMADIK HONALAPÍTÓ” címmel, aki tiszta lelkiismerettel áll az utókor előtt, aki egy rendkívül bonyolult hazai és nemzetközi helyzetben, minden erejével a magyar nemzet érdekét szolgálta!

 

A HORTHY CSALÁD

Horthy Miklós,- egy kilenc gyermekes (hét fiú,- két lány) középbirtokos család ötödik gyermekeként született Kenderesen, 1868. június 18-án. Apja (Horthy István) aktív közéleti életet élt, református egyházmegyei gondnok, és a főrendiház tagja volt. Édesanyja a háztartást vezette, de a gazdaság irányításában is részt vett. A gyerekek nevelésére és neveltetésére a szülők megkülönböztetett figyelmet fordítottak.

Horthy Miklós elemi iskolai képzése részben magánúton, részben egy debreceni tanintézetben történt, egy francia nevelő közreműködésével. Gimnáziumi végzettséget egy soproni német nyelvű intézményben szerzett. A magyar tisztikar létrehozását támogató édesapja kívánságára, István és Béla bátyjait követve, Miklós is katonai pályára lépett. 1882-ben felvételizett a Fiumei Császári és Királyi Tengerészeti Akadémiára, ahol Béla bátyja 1880-ban – baleset következtében – életét vesztette.

HORTHY MIKLÓS, A TENGERÉSZTISZT

Az Akadémia elvégzése után – hadapródként -, Horthy Miklós volt az első magyar tiszt(jelölt) az osztrák-magyar haditengerészetnél. A tiszti vizsga letételéhez szükséges hároméves szolgálata a Radetzky páncélos fregatton kezdődött, és 1889-ben, a vizsga sikeres teljesítése után – öt évig -, sorhajózászlósként járta a világ tengereit és óceánjait. Rendszeresen sportolt, kiváló vívó, céllövő, vitorlázó, teniszező, kerékpározó és lovas volt. Az idegen nyelvek elsajátításában is jeleskedett, beszélt németül, angolul, franciául, olaszul és horvátul. A tengerészeti műszaki bizottság tagjaként (1894-96-ban) Angliába és Németországba küldték a Monarchia számára megrendelt torpedó-naszádok átvételére.

A honfoglalás ezredik évfordulójának tiszteletére rendezett hadsereg versenyeken bajnokságot nyert vívásban, teniszben, és harmadik lett kerékpározásban.

1897-98-ban másodosztályú sorhajóhadnagyként,- egy iskolahajó kapitányává nevezték ki. Eredményeit elismerve, gróf Montecuccoli tengernagyhoz, a haditengerészet főparancsnokához osztották be diplomáciai feladatok ellátására. 1900-ban első osztályú sorhajóhadnaggyá léptették elő, és a pólai (mai pulai) haditengerészeti bázis egyik torpedónaszádjára kapott kapitányi beosztást. Minden szolgálati minősítése „kiváló” volt!

HORTHY MIKLÓS CSALÁDJA

Horthy 1901-ben házasságra lépett Purgly Magdával (egy Arad környéki földbirtokos lányával), aki férjének mindenben hűséges támasza és odaadó élettársa lett. Négy gyermekük (két leány és két fiú) közül az első leány (Magda) tizenhat éves korában, skarlátban meghalt, a második leány (Paulette) a TBC áldozata lett (1938-ban), az idősebb fiuk (István, a kormányzó-helyettes) repülőszerencsétlenség során hősi halált halt a szovjet fronton (1942. 08. 20.), Miklós fiuk pedig sportbaleset következtében, visszamaradt sérülései miatt,- élete végéig (1993. március 28-án hunyt el) csökkent munkaképességűvé vált.

HORTHY PÁLYAFUTÁSÁNAK FŐBB ÁLLOMÁSAI

1901-ben Horthy a Ripper tengernagy parancsnoksága alatt lévő St. Georg csatahajón szolgált, amely 1905-ben a Törökország ellen felvonult nemzetközi flotta vezérhajója lett. A flotta biztosította a Horthy vezetésével partra szállt (Mütilene és Lemnosz szigeteket birtokba vevő) katonai erőket.

St. Georg csatahajó

 

1906-ban Horthy elvégezte a haditengerészeti tüzérségi tanfolyamot, majd 1908-ban letette a törzstiszti vizsgáit, és kinevezték a Taurus hadihajó kapitányává. 1909-ben korvettkapitánnyá léptették elő. Még ebben az évben, bravúros sportsikert ért el, egy Kenderesen tenyésztett lovával, elsőként ért célba, a Grand Prix de Bosphore (Boszporuszi Nagydíj) nemzetközi lóversenyen. Az év vége felé Ferenc Józsefhez – a Monarchia uralkodójához -, nevezték ki haditengerészeti szárnysegédi beosztásba. Két év múlva fregattkapitánnyá léptették elő.

1912-ben a Monarchia mozgósította a haditengerészetét, hogy megakadályozza Szerbia kijutását az Adriai tengerre. Horthy Miklóst (átmenetileg) a Budapest partvédő páncélos-hajóra vezényelték, 1913-ban pedig sorhajókapitánnyá léptették elő. Négyéves szárnysegédi beosztása leteltét követően, István bátyjánál, a Székesfehérváron állomásozó 13. huszárezred parancsnokánál töltötte szabadságát, ott érte a hír, hogy Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét.

Budapest Partvédő páncélos hajó

A Monarchia 1914. július 27-én elrendelte az általános mozgósítást, másnap pedig a Szerbiának átadott hadüzenettel kitört az első világháború. Horthy a Habsburg cirkálóra, majd a flotta legkorszerűbb páncélos cirkálójára (a Novarára) kapott kapitányi kinevezést.

            A Habsburg Cirkáló                                     Novara Páncélos Cirkáló

  1. május 2-án Horthy végrehajtotta az első világháború egyik legbravúrosabb tengeri harctevékenységét: a törököknek lőszert szállító német U-8-as tengeralattjárót, a Földközi tengert ellenőrző francia és angol flotta „orra” előtt átvontatta az Otrantói-szoroson, lehetővé téve, hogy török kikötőbe távozzon. Tettét a német vaskereszttel, és a Monarchia érdemkeresztjével honorálták.
  2. május 23-án Horthy a Novarával és négy torpedónaszáddal az olaszok Porto Corsini hadikikötője ellen intézett támadást, megrongálta a kikötő létesítményeit és partvédő ütegeit, majd visszatért Pólába. Tevékenységét a vaskorona renddel jutalmazták.
  3. december 4-én, a Pólából Cattaróba (mai Kotorba) áthelyezett Novarával (rombolók és torpedónaszádok kíséretében) Horthy megtámadta a San Giovanni di Media kikötőt, lövette annak létesítményeit, több hajót elsüllyesztett és megrongált.

OTRANTÓ HŐSE

  1. május 15-én a Horthy parancsnoksága alá rendelt osztrák-magyar és német cirkálókkal, torpedórombolókkal, valamint tengeralattjárókkal megerősített Novara vezette flotta megtámadta az Otrantói–szorost ellenőrzés alatt tartó angol, francia és olasz záróhajókat. Tizenöt hajót elsüllyesztettek (köztük két torpedórombolót), tizenegyet megrongáltak. Az ütközet helyszínére érkező újabb angol, francia és olasz (háromszoros tűzfölénnyel rendelkező) haditengerészeti erőkkel Horthy felvette a harcot. Zászlóshajóját súlyos találatok érték, helyettese hősi halált halt, ő pedig több helyen megsebesült, de hordágyon fekve is tovább irányította a flotta harctevékenységét. A Novara hajtóműveit tönkretették az ellenség lövegei, így manőverező képességét elvesztette.

A legkritikusabb pillanatban befutottak a Pólából és Cattaróból indított gyorscirkálók, így a tengeri ütközet eldőlt Horthy javára. Az első világháború során ez volt a központi hatalmak legsikeresebb haditengerészeti vállalkozása. Horthyt kitüntették a legnagyobb hőstettekért járó Mária Terézia-lovagrenddel.

A CATTARÓI MATRÓZLÁZADÁS

Horthyt huzamosabb gyógykezelésre és pihentetésre „kárhoztatta” a több műtétet igénylő sebesülése, ezért csak 1918. január 22-én érkezett Pólába, a Monarchia legkorszerűbb csatahajójának (Prinz Eugen) kapitányi posztjára.

Mind a hadikikötőben, mind pedig a csatahajókon érezni lehetett szociális állapotok, valamint a háborús veszteségek miatti jogos elégedetlenséget. Horthy felmérte a kialakult állapotok veszélyességét, elődjének tehetetlenségét, és konkrét intézkedésekkel javított beosztottjai helyzetén, biztosította a fegyelem megszilárdítását. Tény, hogy a Prinz Eugenen nem került sor olyan kilengésekre, amelyek haditörvényszéki eljárást igényeltek volna!

Cattaróban viszont, a St. Georg cirkálón február 1-jén matrózlázadás tört ki. A lázadók február 3-án megadták magukat a Karl Seidensacher ellentengernagy vezette hajóhadnak. A lázadó matrózok közül negyvenet állítottak statáriális hadbíróság elé, amely négy halálos, és hét életfogytiglani ítéletet hozott. Az ítéletet Franz von Keil és Fiedler Pál tengernagyok írták alá, Károly István tengernagy hagyta jóvá! Február 13-án a lázadás négy vezetőjét kivégezték.

Horthy Miklósnak semmilyen szerepe nem volt a cattarói matrózlázadás felszámolásában! A tények és a bizonyító erejű okmányok ellenére,- Rákosi és Kádár bandája évtizedeken át a cattarói matrózok megtizedeléséről „szövegelt”, Horthyt vádolva gyilkossággal! Tették ezt azok az ortodox bolsevikok, akiknek ártatlanul legyilkoltak vére csöpögött a kezükről, akik nem csak ellenségeiket, hanem tulajdon elvtársaikat is kivégezték vagy kivégeztették, számos esetben minden bírósági procedúra nélkül! Még azt sem vették figyelembe, hogy Horthy sorhajókapitányként alárendeltje volt Seidensacher ellentengernagynak, a hajóhad parancsnokának, arról már nem is beszélve, hogy az ítéleteken tengernagyok aláírásai szerepeltek.

Nem Horthy mentegetéséről, hanem az igazság bizonyításáról van szó! Nem volt és nincs a világon olyan katonai szervezet, ahol a lázadást jutalmaznák! Háborúban még szigorúbban lépnek fel a vétkesek ellen! A tiszteknek pedig nem csak joguk, hanem kötelességük (!) a fegyelem minden törvényes eszközzel való megtartása vagy helyreállítása!

Ismeretes például, hogy még Horthy Pólába való megérkezése előtt, egy Albániába tartó konvojt kísérő rombolón összeesküvést lepleztek le, és letartóztattak két matrózt, akik arra akarták társaikat rábírni, hogy fegyverezzék le a tiszteket, és álljanak át az ellenséghez. A haditörvényszék halálos ítéltét Horthy hagyta jóvá. Nem tehetett mást!

Dobó István is kivégeztette Eger várában a törökökkel lepaktáló Hegedűs hadnagyot. Vagyis: tragikus eseményeket, és a katonai törvénykezést nem lehet demagógiával elintézni, vagy alattomos politikai kérdésként kezelni.

A fájdalmasan szigorú ítélet ellen berzenkedők képtelenek megértetni (főként, ha nem is akarják), hogy a zendülésért, és az ellenséghez való átállásért, a világ egyetlenegy haderejében sem osztogattak vagy osztogatnak kitüntetéseket!

A tehetségeseket és a bátrakat viszont jutalmazzák. Horthyt ellentengernaggyá léptették elő, és rangban 37 osztrák-német nemzetiségű admirálist megelőzve(!), kinevezték az osztrák-magyar flotta főparancsnokává! Magyar ember még soha nem ért el ilyen magas rendfokozatot és beosztást! Horthyt, az évszázados tengerészeti hagyományokkal rendelkező államok szakértői is kimagasló stratégának ismerték el! Itthon viszont olyanok ragasztották rá a „lovas tengerész” gúnynevet, akik életükben még hintalovon sem ültek, és két perc elteltével,- egy kétpárevezős csónakban is tengeribetegek lettek.

AZ OSZTRÁK-MAGYAR FLOTTA UTOLSÓ ÜTKÖZETE

  1. június 10-én Pólából futott ki a Viribus Unitisz zászlóshajó vezette flotta, Horthy parancsnoksága alatt, az antant hatalmak Otrantónál létesített tengeri zárának felszámolására. Az akció nem sikerült, a Szent István csatahajót egy olasz torpedónaszád a hadművelet kezdetén felfedezte és megtorpedózta, ezzel a támadás elvesztette a meglepetés erejét.

Horthy a további veszteségek elkerülése érdekében visszatért Pólába, majd IV. Károly király parancsára október 30-án átadta a hadiflottát a délszláv Nemzeti Tanács képviselőinek. November 3-án a Padovában aláírt fegyverszüneti megállapodás a Monarchia számára lezárta az első világháborút. Ezzel Horthy haditengerészeti pályafutása véget ért, és hazatért kenderesi birtokára.

A VÖRÖSTERROR

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után,- Magyarországon 1918. november 16-án kikiáltották a köztársaságot. 1919. január 11-én gróf Károlyi Mihályt köztársasági elnökké választották, aki március 21-én átadta a hatalmat a Magyarországi Szocialista Pártba tömörült kommunistáknak és szociáldemokratáknak. A tényleges hatalom viszont,- a bolsevik ideológia vörös vírustól megfertőzött Kun Béla és elvtársai kezeibe került. Kikiáltották a Tanácsköztársaságot, és bevezették a lenini gyakorlatot követő (példátlan méretű vörös terrort jelentő) proletárdiktatúrát. Vizsgálatok és bírósági ítéletek nélkül likvidálták az embereket.

A Tanácsköztársaság 133 napos fennállása során, 93 helységben, 590 embert gyilkoltak le Kun Béláék, vagyis uralkodásuk minden egyes napjára, több mint négy gyilkosság esett! Ehhez a „számlájukhoz” lehetne írni a fehérterror áldozatait is, hiszen vitathatatlan, hogy a vörösterror nélkül nem létezett volna fehérterror!

Az egyre fokozódó – brutális – rémuralom országos félelmet, nyugtalanságot és elégedetlenséget váltott ki, amely fokozódott azzal, hogy Kun Béláék politikai és katonai baklövései következtében,- az országba betört cseh és román csapatok pusztították és fosztogatták a polgári lakosságot.

Az ország bel-és külpolitikai helyzetének normalizálására – Szegeden – egy nemzeti kormány jött létre (1919. május 31-én). Horthy Miklóst hadügyminiszterré, és a megalakult hadsereg fővezérévé nevezték ki.

A Forradalmi Kormányzótanács az antanthatalmak elégedetlensége, a katonai vereségek, és a nemzeti erők növekedésének együttes hatására augusztus 1-jén lemondott. Kun Béla néhány elvtársával Bécsbe menekült, de nem a Tőke magyar nyelvű kiadását vitte magával, hanem az államkasszát (25 millió aranykoronával!).

HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓVÁ VÁLASZTÁSA

A nemzetgyűlés 1920. március 1-jén Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választotta. Százhatvanhárom képviselőből száznegyvenegyen jelentek meg az ülésen. Titkos szavazással Horthy 130, gróf Apponyi Albert 7 szavazatot kapott!

A nemzetgyűlésben a mandátumok megoszlása a következő volt: Országos Kisgazda és Földműves Párt (77), Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (76), Nemzeti Demokrata Polgári Párt (6), Keresztényszocialista Gazdasági Párt (1), pártonkívüli (3).

AZ ORSZÁG KONSZOLIDÁCIÓS IDŐSZAKA

Horthy Miklós egy vesztett háború, a vörösterror, a fehérterror, és a cseh-román intervenció minden katasztrofális járulékát követően vállalta az ország vezetését, és erkölcsi-gazdasági-politikai-katonai talpra állítását.

A trianoni békeszerződés értelmében az ország területe 283 ezer km2-ről 93 ezer km2-re, lakossága pedig 18,3 millióról 7,6 millióra csökkent! Megközelítőleg 5 millió magyart rekesztettek ki az anyaországból! Az elvesztett területeken voltak az ország leggazdagabb ásványlelőhelyei, erdő-és vadgazdaságai.

A háborús vérveszteségtől legyöngült, az igazságtalan békeszerződéssel megcsonkított, a románok és csehszlovákok, valamint a hazai bolsevikok által pusztított és kirabolt ország népe iszonyatos erőfeszítéssel és élni akarással állt talpra.

Horthy Miklós,- hatalmának megszilárdulási ütemében, fokozatosan felszámolta a vörösterror miatt revánsot vevő tiszti különítményesek önbíráskodását, és világviszonylatban is példamutató közbiztonságot hozott létre az ország egész területén! Vezetésével, a magyar nemzet viszonylag rövid idő alatt (6-8 év elteltével), megkezdte a felzárkózást a nyugati államok szintjéhez! Fellendült a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem. A Pengő (a Koronát 1926-ban felváltó új pénzegység) Európa egyik legerősebb valutája lett, és értékállósága a második világháború végéig stabil maradt!

Világ és európai hírű gyárak tömegei nőtték ki magukat az országban (Ganz, Weiss Manfréd, Láng, Tungsram, Hoffer, Telefongyár, Kábel Művek, Chinoin, Richter, Ózdi Vasművek, Győr, stb., stb.). Létrehozták

a világ első telefonhírmondó központját és Európa egyetlen ópiumgyártó üzemét, korszerűsítették a világ  első (1896-ban  üzembe állított) földalatti  vasútját. (Zárójelben megjegyezve, és Demszky 4-es metrójára  gondolva, a földalatti építését 2 év alatt hajtották végre!)

Az oktatás, az orvosi ellátás és a közbiztonság mintaszerűen lett megszervezve! A magyarság bebizonyította, hogy a legnagyobb tragédiából is van kiút, ha a csüggedést,- a hit és a tenni akarás váltja fel az emberekben, vezetőik pedig értik a dolgukat!

A statisztikai adatok igazolják a lakosság lélekszámának növekedését, és a gazdaság fejlődését. A lélekszám alakulása: 1920-ban 7,6 millió; 1930-ban 8,7 millió, 1940-ben (az utolsó békeévben) ~9,5 millió. A gazdaság fejlődése – átlagosan – évi 0,8÷1,2%-os növekedést mutatott, a külkereskedelem egyenlege 1930-tól kezdve mindig pozitív volt! Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy ezek a számadatok, egy világgazdasági válság ellenére mozdultak kedvező irányba! Ezek tükrében, próbáljunk meg egy összehasonlítást tenni, hogy milyen gazdasági-politikai-erkölcsi-népességi „eredményeket” produkált Rákosi, Kádár, Horn, Medgyessy, Gyurcsány vagy Bajnai életünk bármely területén, hacsak nem a hajléktalanok, a munkanélküliek, a leépítések, a mérhetetlen nagyságrendű adósságok és a megszámlálhatatlan adónemek növelése, vagy pedig az egészségügyi ellátás, a közbiztonság, valamint a szociális támogatás csökkentése vonalán?

HORTHY KÜLPOLITIKÁJA

Horthy Miklós tudatosan törekedett a Trianoni-béke revíziójára, de kizárólag politikai eszközökkel akarta megoldani. Szovjetellenességének indítéka ma már aligha igényel magyarázatot, a legújabb kori történelmet ismerők számára. Ennek ellenére, ugyanolyan korrekt politikai és gazdasági kapcsolatot tartott a Szovjetunióval, mint más államokkal.

Kezdetben,- az olaszokkal való együttműködésben vélte megtalálni a német és a szovjet fenyegetettség „orvosságát”. A Berlin-Róma tengely létrejöttével viszont – kényszerűségből – a németek felé orientálódott, bár valójában sohasem szimpatizált Hitlerrel, és ez akkor is igaz, ha a protokoll írott vagy íratlan szabályai, a nemzetközi politikai és katonapolitikai helyzet változásai, valamint az ország érdekei, esetenként az előző megállapítást megkérdőjelező nyilatkozatokra késztették.

Nem szabad elfelejteni, hogy Hitlert még olyan államfők vagy politikusok is kiemelkedő vezetőnek tartották (és féltek tőle), mint Chamberlain, Daladier, Viktor Emanuel, Franco vagy V. Gusztav Adolf. Megemlíthetnénk még Pétain francia marsallt, a vichyi rendszer államfőjét, vagy Darlant a francia flotta főparancsnokát, akik át akarták adni a francia flottát a németeknek! 1939 augusztusában még Sztalin is szövetséget kötött Hitlerrel, és szeptemberben együtt rohanták le Lengyelországot (miközben a magyar kormány nem járult hozzá, hogy a német csapatok Magyarország út-és vasútvonalait használják a lengyelek elleni felvonulásukhoz), és Horthy tízezrével fogadta be a lengyel menekülteket hazánkba!

Horthy Miklós nem egy esetben ellent mondott Hitlernek, de nem állt rendelkezésére olyan katonai erő, amellyel érvényesíthette volna álláspontját egy olyan birodalommal szemben, amely néhány hét vagy hónap alatt kis és nagy államok tömegeit rohanta le, amelyet csak a Szövetséges Hatalmaknak sikerült hatalmas vér-és anyagi áldozatokkal kapitulációra kényszeríteni.

Horthy kormányzó külpolitikai eredményét fémjelezték a tengelyhatalmak (1938. november 2.) első, és (1940, augusztus 30.) második bécsi döntései, miszerint Magyarország visszakapott Csehszlovákiától 11 927 km2-es felvidéki és kárpátaljai, Romániától pedig 43 591 km2-es észak-erdélyi és székelyföldi területet.

  1. november 20-án hazánk csatlakozott a német-olasz-japán Háromhatalmi Egyezményhez, és december 12-én sor került a jugoszláv-magyar örök baráti szerződés megkötésére. Jugoszlávia 1941. március 25-én szintén csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez, de néhány nap elteltével (puccsszerűen) egy németellenes kormány jutott hatalomra, amellyel a szovjetek április 4-én barátsági és megnemtámadási szerződést kötöttek!

Hitler április 6-án elindította csapatait a jugoszlávok ellen, és már a támadás első napján 50 kilométert nyomultak előre. Április 10-én elfoglalták Zágrábot, és ugyan ezen a napon kikiáltották a Független Horvát Köztársaságot. Horthy a magyarlakta területek védelme érdekében – április 11-én – utasította a honvédséget a Bácska, a Muraköz és a Muravidék megszállására, és ezzel a döntésével ismételten bebizonyította államfői nagyságát és stratégiai rátermettségét!

Az akkori (!) kritikus helyzetben ugyanis: vagy átengedte volna az érintett területeket a németeknek, vagy (esetleg) a szovjeteknek, hiszen jól tudta, hogy Sztalin a balti-államok bekebelezésén kívül,- mongol, kínai, finn, román és lengyel területeket is annektált. A világ közvéleménye alig-alig emelte fel a hangját, amikor pl. Finnországot hadüzenet nélkül megtámadta és megcsonkította. A bolsevikok bölcs intuícióként üdvözölték Sztalin akcióját, Horthyt viszont a mai napig átkozzák, mert a Jugoszláviában élő magyarokat megsegítette.

Horthy pozitív minősítésén az sem változtat, hogy Churchill is elítélte ezt a döntését, hiszen a brit miniszterelnök sem akkor, sem a második világháború után nem törődött a magyarokkal, hazánkat odadobta a szovjeteknek, és egy szava sem volt, amikor Tito mintegy ötvenezer magyart végeztetett ki 1944-45-ben Újvidéken!

Az angolok viselkedése azért sem érthető, mert Horthy szimpatizált velük, és István fia, (a kormányzóhelyettes) kifejezetten angol-barát volt! Még azt is feljegyezték róla, hogy egy este az Arizona bárban zsidók társaságában szórakozott, és az oda betért (Pajtás vezérkari alezredes kíséretében lévő) Dürer német birodalmi protokollfőnök jelenlétében az angol himnuszt játszatta a zenekarral!

HORTHY ÉS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ

Hozzá nem értők számára egy kötetre való adat sem lenne elegendő annak bizonyítására, hogy Magyarország (geostratégiai helyzete miatt) – egyszerűen – nem maradhatott ki a második világháborúból! Legfeljebb egy időhúzás „eredményeként”,- a német megszállás évekkel hamarabb következett volna be, és az ország lakossága nagyobb áldozatoknak lett volna kitéve!

Németország 1941. június 22-én támadta meg a Szovjetuniót. Olaszország és Románia még az nap hadat üzent a szovjeteknek! Június 23-án Szlovákia és Horvátország is csatlakozott a németekhez. Június 25-én a dán kormány visszahívta követét Moszkvából, francia, belga, holland és spanyol önkéntesek jelentkeztek a szovjet frontra! A svéd kormány hozzájárult ahhoz, hogy területén keresztül Norvégiából Finnországba német csapatokat szállítsanak. Június 26-án Finnország is hadba lépett a Szovjetunió ellen.

Horthy és a magyar kormány még várakozó állásponton volt, de a Kassát ért bombázás felgyorsította az eseményeket, és a szovjetek elleni – elkerülhetetlen – hadüzenet deklarálását június 27-én. Nem mi voltunk az elsők, akik ezt a tragikus és kényszerű lépést megtettük! Magyarország csak egy apró kis figura volt a nagyhatalmak politikai-katonai sakktábláján.

Horthyt, még a megtámadott Szovjetunió vezére, és az emberiség történelmének legkegyetlenebb gonosztevője – Sztalin – sem nyilvánította háborús bűnössé, csupán a hatalomért lihegő magyar bolsevikok kutatták elektronmikroszkóppal, hogy találjanak (vagy kitaláljanak) valami kompromittáló anyagot Horthy ellen.

HORTHY, ÉS A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓKÉRDÉS

Felesleges lenne azt vitatni, hogy Horthy szerette-e a zsidókat, vagy sem. Kétségtelen, hogy számos zsidó barátja volt, és a magyar állampolgárságú, valamint a külföldről (Ausztriából, Szlovákiából, Lengyelországból, Romániából) idemenekült zsidók Magyarországon voltak a legnagyobb biztonságban, a német megszállás (1944. március 19.) bekövetkeztéig! Horthy kormányzó, még a megszállást követően is (augusztus 26-án) az esztergomi páncélos hadosztály rendelte Budapestre, hogy megakadályozza a Gestapót a főváros zsidó lakosainak elhurcolásában!

Számtalan zsidó ember mondott köszönetet Horthynak a háború után, bár a bolsevik propaganda hatására sokan hallgatásba burkolóztak azok közül, akik neki köszönhették életüket.

Vitathatatlan, hogy Horthy a német megszállást követően, a hazai eseményeket egyre nehezebben tudta befolyásolni, ahhoz sem katonai erővel, sem környezetének politikai támogatásával nem rendelkezett.

A németek a magyarországi zsidókérdés „lerendezését” felgyorsították, de már nem maradt annyi idejük, mint amennyit a korábban megszállt (Horthy nélküli) területeken való garázdálkodásukra fordíthattak! Horthy megtette azt Hitlerrel szemben, amit a német befolyás alatt lévő államok egyetlenegy vezetőjének sem volt bátorsága megtenni!

Horthy akkor jutott a fizikai és lelki összeomlás határára, amikor Miklós fiát a Gestapo elrabolta, és a háborúból való kiugrási kísérlete nem sikerült. Ekkor már hajlott kora (76 éves volt) sem tette lehetővé a németek által támogatott Szálasival szembeni fellépését, ezért az erőszaknak engedve (gyakorlatilag fogolyként), tudomásul vette, hogy Németországba szállítsák, és a háború végéig védőőrizet alatt tartsák.

Érdemes megemlíteni, hogy sem a magyar, sem pedig a külföldi zsidó személyek vagy szervezetek nem beszélnek arról, hogy a német koncentrációs táborokból kiszabadított zsidók Magyarországra irányított vonatszerelvényeiből számosat megállás nélkül továbbították Sztalin GULAG-jaira, és nyomtalanul eltűntették a szovjet „paradicsomban”. A médiumok többsége viszont csak a holokausztot emlegeti, és az átirányított vonatokat, Babij Jart, Birobidzsant, vagy az ’52-es (zsidó) orvos pert úgy kezeli, mintha (mindezek) nem léteztek volna!

ÖSSZEGZÉS

Magyarországot 1920-tól 1944-ig olyan ember kormányozta, akire büszke lehet minden magyar állampolgár! Horthy Miklós akkor vállalta a hatalom átvételét, amikor Magyarország történelmének legmélyebb pontjára jutott. A háborús veszteségek, a vörösterror és a trianoni békeszerződésben lévő határozatok,- a tatárjárásnál vagy a mohácsi vésznél is súlyosabb sebet ejtettek az ország testén. Egy bűnös, kegyetlen és idegen ideológiai képviselői megosztották az állampolgárokat, és minden társadalmi vagy egyházi törvényt felrúgva, a szabad rablást, ártatlan emberek kivégzését, kitelepítését és/vagy megkínzását vezették be az egész országban, idegen személyek, címek, címerek-és jelképek tiszteletére kényszerítették a magyar népet.

Horthy nagy nehézségek árán, de viszonylag rövid idő alatt,- konszolidálta az anarchiába és csődbe jutott bel-és külpolitikai, közbiztonsági és gazdasági helyzetet. Az országban többpártrendszer volt, az ellenzék parlamenti képviselőkkel, napilapokkal és megfelelő infrastruktúrával rendelkezett. A törvény szigorával léptek fel mind a baloldali, mind pedig a jobboldali renitenskedőkkel szemben, és ez akkor is igaz, ha az érintettek kifogásolták a bírák, ügyészek vagy büntetés-végrehajtó szervek tevékenységét.

Természetes, hogy Horthy sem szimpatizált ellenségeivel, de nem volt bosszúálló, és pl. az életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt Rákosi Mátyást és Vas Zoltánt is kiengedte a Szovjetunióba 1938-ban. A ’45-ben visszatért Rákosi „lelkén” viszont számos – vétlen – horthysta tábornok, tiszt vagy tisztviselő halála „szárad”! Vas Zoltán pedig hazatérte után energiájának jelentős részét arra fordította, hogy Horthy ellen minél több kompromittáló anyagot csipegessen össze, és „irományaiban” csupán Julius Caesar meggyilkolásában való asszisztenciával nem vádolta Horthyt.

A rendszerváltás előtti több évtizedes ideológiai megtévesztés, valamint a megfélemlítés eredményességét jól érzékelteti, hogy eddig senki sem tett említést egy Horthy szobor felállításának tárgyában. A felelősségre vonás elmaradásától „felbátorodott” ortodox bolsevikok viszont már-már követelik, hogy Kádár elvtársuknak állítsanak emlékművet.

Arról a Kádárról van szó, aki szovjet szuronyok és harckocsik segítségével került a hatalom csúcsára! Aki elárulta hazáját, miniszterelnökét, barátjait, elvtársait és pártját; aki kivégeztette ellenségeit, elvtársait és azokat a forradalmár gyerekeket is, akiknek ország-világ előtt büntetlenséget ígért; aki a sortüzek legfőbb kezdeményezője volt Marosánnal, Csémivel és Hodosánnal karöltve; aki tönkretette a magyar gazdaságot; aki vétkes a mértéktelen mennyiségű külföldi kölcsönök felvételében és elherdálásában; aki vétkes a magyar címer és zászló „szovjetesítésében”, valamint a kivégzett forradalmárok tetemeinek meggyalázásában; aki semmit sem törődött a határainkon kívülre rekesztett magyarok sorsával; aki miatt az ország lélekszáma és az emberek átlagéletkora fokozatosan csökkent, egyes betegségek területén pedig a világ élvonalába kerültünk!

Horthy Miklós kormányzó életrajzából, és tevékenységének eredményeiből hiányzanak ezek – a Kádárra jellemző – tényadatok, amelyek még Haynaut és Quislinget is kezdő kisinasokká degradálják az MSZMP fő-vagy első titkára mellett!

Horthy Miklóst életvitele és életműve emeli a legnagyobb magyarok soraiba! Hazánk sorsának tragikus alakulása miatt nem hibáztatható, azt tette, amit az adott esetben (és lehetőségei birtokában) bűn lett volna nem megtenni, mert bizonyítható, hogy még rosszabb helyzetbe kerülhettünk volna.

Horthy emberfeletti lelkierővel reagálta le a családját sújtó sorozatos tragédiákat, munkájában képes volt függetleníteni magát személyes gondjaitól.

„Úriember” volt,- a szó szoros értelmében! Ellenfeleivel és ellenségeivel (is) gentleman módon viselkedett, talán túlzásba is vitte a gentlemen,s agreementet, mert fel sem tételezte, hogy külföldi vagy hazai „partnerei” másképpen gondolkoznak (Antonescu, Beregffy, Gőring, Hitler, Imrédi, Mussolini, Ribbentrop, Szálasi, Sztójay, Veesenmayer, Werth, stb.).

Hazáját mérhetetlenül szerette, széleskörű nemzetközi kapcsolatait felhasználva még Portugáliában is (az emigrációból) sokat tett a magyarságért, bár itthon csak pejoratív szövegkörnyezetben emlegették a hatalom szószólói. Az ’56-os magyarországi forradalom és szabadságharc eltiprását követően,- testileg és lelkileg összeomlott. Egészségi állapota annyira megromlott, hogy decembertől kezdve már csak nagyritkán kelt fel betegágyából. 1957. február 9-én halt meg, temetése (február 11-én) abban a lisszaboni temetőben volt, amelyben egyszer menyének (Horthy István kormányzó-helyettes özvegyének, gróf Edelsheim Gyulai Ilonának) a következőket mondta: „Itt szeretnék pihenni, amíg haza nem visznek egy szabad Magyarországra”.

Kívánsága teljesült! Hamvait 1993. szeptember 4-én, a kenderesi családi kriptában helyezték örök nyugalomra, felesége és négy gyermeke földi maradványai mellé.

A rendszerváltozás – egyik elmaradt – restanciája: a megrágalmazott, a meghurcolt, a kiátkozott vagy az elüldözött hazafiak minél gyorsabb lefolyású jogi, erkölcsi és anyagi rehabilitálása. Vonatkozik ez minden rendű és rangú személyre, valamint családtagjaikra.

Nagyon nagy késésben van  az igazság feltárása és  növekszik az „adósságunk” őseinkkel, hőseinkkel, példaképeinkkel, valamint a  történelemmel szemben!

Prof. Dr. Bokor Imre


A Horthyak Kenderesen

Horthy Miklós kormányzói működésének megítélése évtizedek óta indulatoktól sem mindig mentes viták tárgyát képezi. 1993-ban a kormányzó és családtagjainak újratemetése valóságos politikai vihart kavart, noha csupán végakaratukat teljesítette az utókor, amikor hamvaikat szülőfalujuk kriptájában helyezték végső nyugalomra.

                                                     Horthy Miklós újratemetése 1993 szeptember 4-én Kenderesen

 

Az eredetileg Magyarország északkeleti részén és Erdélyben birtokos Horthy család címerét 1635-ben kapta. Címertábláján álló, csücskös talpú kék pajzsban hármas zöld halom látható, középen jobbra fordult páncélos jobb kar könyököl, s markában felfelé három arany búzakalászt tart. A pajzson lévő jobbra fordított, koronás, nyílt lovagsisak dísze a pajzsbeli kar. A sisak takarója jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst.

                                                                                      A Horthy Család Címere

 

A köznemesi származású család viszonylag későn, a XIX. század közepén került a Szabolcs megyei Ramocsaházáról Kenderesre. 1857. október 30-án Horthy István (1830–1904), a kormányzó édesapja feleségül vette dévaványai Halasy Paulát, és édesanyjának, Puky Amáliának örökségére, a négyszáz katasztrális hold szántóból, valamint ötven hold rétből álló kakati birtokra költözött. A fiatal földbirtokos rendkívüli aktivitással kapcsolódott be a Bach-korszak után újraéledő közéletbe. Az 1860-as években a felirati párt, majd a balközép kiemelkedő Heves megyei alakjai közé tartozott, akit az egri sajtó a megyegyűlések erélyes és ügyes szónokának, jeles műveltségű és megnyerő modorú férfiúnak nevezett. Mivel az 1872. és 1875. évi országgyűlési választásokon alulmaradt neves riválisaival, gróf Szapáry Gyulával, illetve Csávolszky Lajossal szemben, ismét a megyei közélet felé fordult, és az 1876-ban megalakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatósági bizottságának rövidesen a vezéralakjává vált. Elsősorban az új megye egységéért és megerősödéséért szállt síkra, s a cél elérésére a taktikázástól és a kisebb erőszakoskodásoktól sem riadt vissza.

1879-ben Tisza Kálmán miniszterelnök saját kezűleg írt levelében Horthyt megyéje főispáni állásának elfogadására kérte fel. Ő azonban kortársai szerint szerény természetű ember volt, a rangot és hivatalt nem fogadta el. Pedig Kenderes fejlődése szempontjából bizonyára előnyös lett volna, ha helyi birtokos kerül a megyei közigazgatás élére. Személyes érdemein kívül valószínűleg a Tisza családdal és a kormánypárt felső köreivel kialakított kapcsolata is hozzásegítette élete legnagyobb kitüntetéséhez, ahhoz, hogy 1893-ban a főrendiház örökös tagjává nevezték ki.

Horthy István a megyei közéleten kívül egyházában is vezető szerepet töltött be. 1862-től a heves-nagykunsági református egyházmegye tanácsbírája, 1869-től 1903-ig a gondnoka volt. 1904. június 22-én bekövetkezett halála után Török Imre kisújszállási református esperes így fogalmazta meg meghatározó tulajdonságait: „Ékes szavú pap volt, ha szólott, s ha úgy kívánták az idők, tettek embere, keresztyén volt és protestáns, református és puritán.”

Horthy István személye a kenderesi lakosság körében a megyei közéletben elért sikerei és egyháza érdekében folytatott önzetlen tevékenysége ellenére sem örvendett osztatlan népszerűségnek. Az 1880-as, 1890-es években egy vízmentesítési üggyel kapcsolatosan a helyi kisbirtokosok egy részével súlyos konfliktusba keveredett. A Tisza szabályozását ekkorra már nagyjából befejezték, de a belvizek levezetéséért a területileg illetékes Közép-tiszai Ármentesítő Társulat nem sokat tett. Ezért Horthy saját maga kísérelte meg, hogy birtokát megvédelmezze. A kakati földjétől északra húzódó régi postautat, más néven sóutat feltöltötte, és gáttá építette át. Ezzel a birtokát megvédte ugyan, de a töltéstől északra felgyülemlett víz az ottani gazdák földjeit terméketlenné tette. A kétségtelenül önkényes eljárás miatt a kisbirtokosok a megyei hatósághoz s később a kormányhoz fordultak segítségért, és évekig tartó huzavona után a földművelésügyi miniszter végül elrendelte a gáttá magasított út átvágását. A századfordulón aztán az ármentesítő társulat a Kakat alsó szakaszán 22,5 kilométeres belvízlevezető csatornát épített, amely a Horthy-birtok belvízlevezetését is megoldotta.

Horthy István és Halasy Paula házasságából kilenc gyermek született: István, az első világháború hőse, később lovassági tábornok, Zoltán, Béla, aki kadétként fiatalon balesetben elhunyt, Paula, a későbbi Graefl Jenőné, ötödikként a testvérek sorában Miklós, a kormányzó, Erzsébet, a későbbi Péchy Györgyné, majd Czernin Artúrné, Szabolcs, a kisgyermekkorában elhunyt Jenő, végül az Afrika-utazó és vadászati író Jenő, aki Kittenberger Kálmán vadászati utazásait is nagyvonalúan támogatta. A kormányzó testvérei közül csak Horthy Szabolcs telepedett le Kenderesen. A többiek iskoláik elvégzése után nem tértek vissza a faluba vagy férjeiket követve máshová költöztek. Bizonyos fokig kivételt jelentett még István, a legidősebb testvér, aki az első világháború után gyakran tartózkodott családi birtokán, de állandó lakhelye felesége örökségén, Katymáron volt. A megyei közéletben csupán Horthy Szabolcs töltött be kiemelkedő szerepet akinek tragkusan rövid életpályája szülőfalujához is szorosan kapcsolódott.

Dr. Horthy Szabolcs (1873–1914) Berlinben és Kolozsvárott végzett jogi tanulmányai után vármegyéje szolgálatába lépett, és rövidebb ideig két járásban is szolgabírói állást töltött be. Édesapja halála után azonban lemondott hivataláról, és néhány évig birtokára visszavonulva gazdálkodott. 1910 tavaszán általános meglepetést keltett, hogy a király őt nevezte ki Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjává, mivel mindössze három év közigazgatási gyakorlattal rendelkezett. Karrierjének váratlan felívelését elsősorban a Horthy és a Tisza család régi kapcsolatának, Tisza István személyes támogatásának köszönhette. Az új főispán céltudatos egyénisége és szilárd 67-es meggyőződése miatt megfelelő személynek látszott arra, hogy az ellenzéki légkörű megyében a kormányhatalom erőskezű képviselőjévé váljon. 1910. március 16-án tartott beiktatásán, a szolnoki megyeházán hetventagú kenderesi küldöttség képviselte szülőfaluját, megjelentek a ceremónián testvérei, Horthy Miklós fregattkapitány, a király szárnysegédje, a huszárőrnagy Horthy István és Horthy Jenő is.

                                                                                           Horthy Szabolcs

 

Horthy Szabolcs a kormánykörök elvárásainak a legmesszemenőbben, az erőszakoskodásoktól sem visszariadva igyekezett eleget tenni. A vasutasokat szolgálati úton kötelezte, hogy részt vegyenek a kormánypárt választási nagygyűlésén. Szolnok polgármesterét és főjegyzőjét fegyelmi vizsgálat után leváltotta tisztségükből, a város rendőrkapitányát pedig lemondásra szólította fel. A közigazgatásban és a politikai életben megnyilvánuló durva és erőszakos fellépése paradox módon a gazdasági és kulturális kérdések iránti rendkívüli fogékonysággal társult. Főispánsága rövid időszakára esett a szolnoki Tisza-híd, a cukorgyár, a polgári fiú- és leányiskola, a szolnoki színház felépítése és a felsőkereskedelmi iskola létrehozása, melyekhez a kormánynál személyes utánajárással jelentős anyagi támogatást harcolt ki. Kivételes munkabírását bizonyítja, hogy 1912-től a heves-nagykunsági református egyházmegye gondnoki tisztségét is betöltötte, és a vidék hitéletének irányításában fontos szerepet vállalt. Bár közvetlen levéltári adatok nem bizonyítják, feltételezhető, hogy Kenderes képviselő-testülete az ő személyes biztatására és főispáni támogatásában feltétlenül bízva vállalta az 1910-es évek elején a nagyobb kölcsönök felvételét. Az így szerzett pénzt artézi kút fúrására, utak kikövezésére, járdahálózat létesítésére és a szeretetház felépítésére fordítottak.

A főispán a 48-as ellenzék bírálatát személyes példamutatásával igyekezett ellensúlyozni. A világháború kitörésekor önként azonnal frontszolgálatra jelentkezett, és a 13. jászkun huszárezredhez tartalékos főhadnagyi rangban vonult be, melynek parancsnoka István, a legidősebb Horthy testvér volt. Horthy Szabolcs futártiszti beosztást kapott, és mindig a legveszélyesebb feladatok teljesítésére vállalkozott. 1914. november 22-én a lengyelországi Nowo-Radomsk térségében az egyik, ellenségtől körbezárt gyalogezredhez indult két társával, amikor egy erdő szélén rejtőzködő orosz gyalogosokba ütköztek. Horthy pisztolyából tüzelve lovával nekiugratott az oroszoknak, hogy áttörjön rajtuk, de egy ellenséges golyó a fején találta el, és azonnali halálát okozta. Földi maradványait az első világháború után hozták haza a kenderesi családi kriptába.

Horthy Miklós (1868–1957), a család legjelentősebb tagja csak iskolai tanulmányai megkezdéséig lakott folyamatosan Kenderesen. De szabadsága idején tengerésztiszt korában is visszajárt szülőfalujába, bár 1909-től, amikor Ferenc József szárnysegédjévé nevezték ki, és később, az első világháború alatt nem kínálkozott alkalma a rendszeres látogatásokra. A birtokot szerencsére Kozák Gergely, a Horthyak hűséges gazdatisztje példás rendben tartotta.

1920-tól a kormányzói pár minden évben legalább egy hónapot júniusban, júliusban vagy esetleg augusztusban, a családi kastélyban töltött. Horthy régi ismerőseivel, a környékbeli földbirtokosokkal, a község vezetőivel és lelkészeivel személyes kapcsolatot tartott, s előfordult, hogy gyermekkori ismerőseit kisebb kölcsönökkel segítette ki pénzzavaraikból. A főbírót évente egyszer ebédre hívta, Süveges Zsigmond kenderesi lakos pedig, aki a világháború alatt a Novara cirkálón szolgált, állandó belépővel rendelkezett a kastélyba.

A kormányzó szívesen sétálgatott a faluban, és ilyenkor figyelme szinte minden apróságra kiterjedt. Megszólította, kérdezgette, olykor figyelmeztette a helybelieket, ha számára valami nem tetszőt látott. A gazdákat megrótta, ha lovaikat lehajtották vagy nem gondozták rendesen. Az idősebb kenderesiek visszaemlékezése szerint a személyes biztonságára vigyázó csendőröket nem szívlelte, mert szerinte a lakossággal indokolatlanul durván bántak és fölényesen viselkedtek.

A kormányzót gyakran kérték fel keresztapaságra, és ezt ő később is számon tartotta vagy inkább számon tartatta, s keresztgyermekeinek ajándékokat küldött. Mindig részt vett a vasárnapi református istentiszteleten. Máig beszélik, hogy zsoltároskönyvét többnyire „otthon felejtette”, és ezért kölcsönkért egyet valamelyik fiatal lánytól. Mielőtt visszaadta, észrevétlenül kisebb címletű bankjegyet csúsztatott a könyv lapjai közé. Jó időben, az istentisztelet után lópokrócot teríttetett le a templom mellé a gyepre, arra leült, és az odagyűlt falubeliekkel hosszasan elbeszélgetett.

A kormányzó testőrségébe és a koronaőrségbe jelentkező, katonaviselt fiatalok között a kenderesiek előnyt élveztek. A már szolgálatot teljesítő testőrök és koronaőrök falubeli ismerőseiket is beajánlották, így például Kolláth Ferencet a koronaőrségbe az ugyancsak kenderesi Bárdi Imre testőr ajánlására vették fel. Szigorú fizikai és szellemi alkalmassági vizsga után kerülhettek a fiatalok a testőrségbe, de a származás és a vagyoni helyzet nem játszott különösebb szerepet, s a szegény sorú Nász család fiait ugyanúgy felvették, mint a módos gazdák gyermekeit.

.

Nász Miklós

 

Horthy Miklós lehetőleg úgy alakította kenderesi tartózkodásának időpontját, hogy születésnapján, június 18-án vagy aratáskor a faluban legyen. A család szívesen járt ki az aratásokra. Régi szokás szerint az első kaszás a kormányzóné, marokszedője pedig a kormányzó derekát kötötte át kötéllel, mellyel a búzakévéket rögzítették. Csépléskor Horthy jó gazda módjára felment a gép dobjára, és egy ideig ő etette a kévékkel a masinát. Az aratás befejezése után a munka valamennyi résztvevőjét vendégül látták az uradalom magtárában terített asztalnál. Általában tyúkhúslevessel és birkapörkölttel lakatták jól az ünneplő aratókat, akik zenei kíséretre táncoltak egymással és a kormányzói párral is. A táncot rendszerint Horthy Miklós neje a bandagazdával nyitotta meg. Mindez szép emberi gesztusnak számított, noha a kormányzó valójában nem igazán értett a mezőgazdasághoz. A falutól kisgyermekkora óta távol élt, és birtokán sohasem gazdálkodott. Őzse Miklósnak, a kakati birtok gazdatisztjének visszaemlékezése szerint a lábon álló árpát alig tudta megkülönböztetni a búzától. Ennek ellenére tudatosan törekedett arra, hogy úgy viselkedjen, mint egy átlagos alföldi középbirtokos, aki a néptől nem tartja távol magát, és figyelemmel követi az egyszerű emberek munkáját, örömét, baját egyaránt. Mint az ország első embere bizonyára jó érzéssel nyugtázta, hogy szülőfalujában általános közszeretet és őszinte tisztelet övezi.

Jószási Purgly Magdolna, a kormányzó felesége rendkívül szerény természetű asszony volt. Nem a budai várban vagy a gödöllői nyári rezidencián, hanem a kenderesi kúriában érezte igazán jól magát. A közszerepléstől irtózó Horthyné itt valóban felszabadultan viselkedhetett. A kastélyt és a kertet virággal díszítette, figyelemmel kísérte a birtok zöldségeskertjét, a település lakóival pedig afféle matriarchális viszonyt alakított ki. A falusi asszonyokat, akiket személyesen ismert, szülés után meglátogatta, és babakelengyével látta el. Budapestről rendszeresen nagyobb mennyiségű szeretetadományt juttatott el a községbe, melyet a hadiözvegyek, hadiárvák és a szegény lakosok között osztatott ki. Az alig használt, divatos fővárosi ruhák az 1920-as, 1930-as években nagy értéknek számítottak az igénytelenebb, paraszti viselethez szokott falusiak körében.

  

A kastély utcafronti része, a női részleg és a dohányzó fényképe az 1940-es évek elején

 

A sajtóban mindmáig időről időre felbukkan a feltételezés, hogy Horthy Miklós a családi birtokot kormányzósága alatt a többszörösére növelte. Akik ezt vélelmezik, többnyire Pintér István 1968-ban megjelentetett könyvének adataira támaszkodnak, s ezek szerint Horthy 1920-ban még csak a 202 katasztrális hold örökségi rész háromhetedével rendelkezett, de 1925-ben gazdaságának területe már elérte a hétszáz holdat. Ezt az állítást Pál Csaba 1990-ben a História folyóirat hasábjain levéltári kutatások alapján cáfolta, és bebizonyította, hogy a kormányzó szülei 1884-ben 1423 hold 893 négyszögöl földvagyonnal bírtak, melyet haláluk után fiaik, István, Szabolcs és Miklós örököltek, ám a birtokrészek összterülete 1925-ig szinte alig változott. Horthy Miklós neve alatt a telekkönyvek az 1920-as évek elején is 699 katasztrális holdat tüntettek fel a Pintér által közölt 202 hold háromhetdével szemben. Az 1914-ben hősi halált halt Horthy Szabolcs nőtlen ember volt. Mielőtt a harctérre vonult, végrendelkezett, és 760 holdas ingatlanát Miklós bátyjának gyermekeire, ifjú Horthy Istvánra és ifjú Horthy Miklósra hagyta örökül. 1937-ben a családtagok nevén összesen 1743 katasztrális hold területet tüntettek fel a kataszteri birtokíveken, s beszámítva Horthy István tábornok 254 holdas birtokvásárlását, ez nagyjából az 1925. évi adatoknak felel meg. A harácsolás és gátlástalan birtokszerzés gyanúját a jelentéktelen területi változások adatai a legkevésbé sem támasztják alá.

Levéltári iratok bizonyítják viszont, hogy a Horthy-birtokok fejlesztéséhez állami és megyei támogatást vettek igénybe. 1923-ban a kenderesi állomástól gazdasági kisvasutat, az 1930-as évek elején makadámutat építettek az uradalom központjáig. Mivel a növénytermesztés a rossz talajadottságok miatt még így sem bizonyult jövedelmezőnek, elsősorban az állattenyésztést próbálták intenzívebbé tenni, és ehhez tenyészállatokat, szarvasmarhákat és lovakat hoztak a gazdaság istállóiba. 1941 és 1943 között kétszázötven katasztrális hold rizstermesztésre alkalmas, öntözőcsatornákkal ellátott területet alakítottak ki, melyhez az állam tízévi adómentességet biztosított. A birtokon kisebb mértékben gyümölcstelepítéssel is próbálkoztak, de az új növénykultúrák eredményeit az 1944-ben bekövetkezett sorsdöntő változások miatt a kormányzó már nem élvezhette.

A falu közepén lévő ősi kastély történetének részletei máig tisztázatlanok. Az eredetileg földszintes, késő barokk stílusú épület 1857-ben került a Horthy család birtokába, midőn a Szabolcs megyéből áttelepült Horthy István feleségül vette Halasy József kenderesi birtokos leányát, Paulát. Minden valószínűség szerint az 1800-as évek első harmadában Halasy Károly, a kormányzó dédapja építtette fel, késő barokk stílusban. Győry Lajos, Kenderes néhai tudós lelkipásztora szerint azonban a XVIII. század derekán a Károlyi grófok udvarháza állt ezen a helyen, és a kúriát Halasy alispán csak kibővíttette.

Az 1919 nyarán vívott harcok során, amikor a magyar Vörös Hadsereg a községet a románoktól átmenetileg visszafoglalta, a kastély súlyosan megrongálódott. 1922-ben a tetőzetet állították helyre, majd 1925-ben Kalin Ferenc tervei szerint az egész épületet átépítették. A földszintet dohányzóval és az előtte kialakított terasszal, a két oldalszárnyat a bejárat felőli oldalon négyoszlopos tornáccal, a főszárnyat pedig íves kocsi-aláhajtóval toldották meg. Jelentősen megváltozott az épület belső beosztása is. A közfalakat áthelyezték, a főszárnyra emeletet húztak, a padláson pedig manzárdszobákat alakítottak ki. Az új lakószobákkal alkalmassá tették a kastélyt vendégek fogadására és elhelyezésére, mivel 1944 előtt a miniszterek, tábornokok, külföldi államférfiak és diplomaták a nyári időszakban gyakran megfordultak a kormányzó kenderesi rezidenciáján.

A kastély építészeti érdekessége, hogy a késő barokk stílust egy korábbi irányzat, a bécsi barokk jegyeivel egészítették ki. Ez az átépítés Horthy Miklósnénak volt köszönhető, akinek a család bécsi tartózkodásának idején a Mária Terézia-kori, gyönyörű barokk épületek nagyon megnyerték a tetszését. Kenderesen a vasútállomás kormányzói várója és a községháza homlokzata ugyancsak Horthyné ízlésére utal, nejének a kormányzó ezzel is igyekezett kedvében járni.

Aki először jár településünkön, bizonyára némi meglepődéssel hallja a helybeliek, köztük is különösen az idősebbek nosztalgiától sem mentes történeteit Horthy Miklósról és családjáról. Magyarországon egyedülinek számít a kastély bejárata előtt látható Horthy-mellszobor is: 1945 után sehol máshol nem állítottak szobrot az egykori kormányzónak. Kenderesen azonban Horthy Miklósra elsősorban nem mint politikusra, a háborús tragédiába sodródott Magyarország államfőjére emlékeznek. A falu bőkezű patrónusát, jó szándékú és emberséges birtokosát tisztelik személyében.

———————————————————————————–——————————-

 

 

A Kormányzó Faluja

Az életet 1919–20 telén a rendkívüli drágaság, élelmiszer- és tüzelőanyag-hiány már szinte alig elviselhetővé tette. Az útszéli fákat kivágták, hogy az iskolákban fűteni lehessen. A községi pótadót háromszáz százalékra emelték, és a közélelmezési cikkek beszerzésére felvett újabb kölcsönt ebből törlesztették. 1920. február 27., a román megszállók kivonulásának napja azonban a falu lakosai számára a reményteljes felszabadulást hozta. Ezt az érzést csak fokozta a község szülöttének, nagybányai Horthy Miklósnak küszöbön álló kormányzóvá választása és önmagában is a tudat, hogy kenderesi birtokos az ország első embere. A képviselő-testület őszinte örömét és bizakodását tükrözi a február 27-én Budapestre küldött üdvözlő távirat: „Felszabadulásunk napján meleg szívvel és hálával köszöntjük községünk nagy fiát, a mi büszkeségünket, akinek önfeláldozó munkájával sikerült hazáját talpra állítania, s a vad hordától felszabadítani. Mielőbbi jövetelét a régi hűséggel kérjük a sokat szenvedett kenderesiek nevében. Képviselő Testület.”
Mivel Horthy hatalomra jutására a leegyszerűsítéssel csak fehérterrornak nevezett időszakban került sor, és szerepét a különítményesek kegyetlen bosszúhadjáratában mindmáig vitatják a történészek, talán érdemes a helyi direktórium tagjainak személyes sorsára kitérnünk. 1919 májusától az elmenekült direktóriumi tagok többsége a Vörös Hadseregben a csehszlovák, majd a román csapatok ellen harcolt. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták őket, és előbb a nyíregyházi internálótáborba, majd onnan a kisújszállási fogházba kerültek. A kenderesi foglyokat az előzetes letartóztatásban eltöltött egy év alatt többször megverték, de végül 1921-ben valamennyien szabadlábra kerültek. Ítéletet csupán Turbacs Mihály ügyében hoztak, a kiszabott hat hónapi börtönt azonban a szolnoki törvényszék kitöltöttnek tekintette, és 1921 novemberében a volt direktóriumi elnököt is szabadon bocsátották.
A helyi kommunista veteránok életrajzírói mélyen hallgattak arról az akkortájt nem túlságosan publikus tényről, hogy a direktóriumi tagok szerencsés kiszabadulásukat magának Horthy Miklósnak köszönhették. A kormányzót Győry Lajos református lelkész többször felkereste, és egy alkalommal kérte, hogy a letartóztatottakat nyomorgó családjukra való tekintettel részesítse kegyelemben. Horthy nagyvonalúan és könnyű szívvel teljesítette a lelkipásztor kérését, annál is inkább, mivel szülőfalujában a vörösterrornak senki sem esett áldozatul, és a letartóztatottak kezéhez később sem tapadt ártatlanok vére.
A kenderesi kommunisták tehát a fehérterror időszakát egyetlen kivétellel szerencsésen átvészelték. Füleki András, a direktórium elnökhelyettese 1919 augusztusában elkerülte a letartóztatást. Sokáig a fővárosban bujkált, és később, amikor elfogták, nem a kisújszállási fogházba, hanem társaitól külön, a szolnoki börtönbe szállították. Ám onnan 1920. április 28-án Molnár Endre főhadnagy különítménye egy bosszúakció során a szolnoki politikai foglyokat a véletlenül közéjük került Fülekivel együtt az abonyi Vigyázó-kastélyba vitte, és meggyilkolta.
Az 1919-es veteránok megjelentetett visszaemlékezéseiben arról olvashatunk, hogy Füleki Andrást Horthy személyes parancsára végezték ki. Rendkívül kegyetlen módon, két deszkalap közé szorítva kettéfűrészelték, mert a Tanácsköztársaság időszakában elrekviráltatta Horthy Miklós hátaslovainak felszerelését. Ezt az állítást semmiféle dokumentum nem támasztja alá. A fehérek az elhurcolt kommunistákat az 1919 májusában végrehajtott, tömeges kivégzések miatt ölték meg. Erről ők ugyan nem tehettek, de a szolnoki fehérlázadás leverése után Szamuely vérbírósága elé állított vagyonos polgárok és katonatisztek védelmében sem tettek lépéseket.
A kormányzó jó szándékú közbelépésére kiszabadult volt direktóriumi tagok és néhány más szélsőbaloldali meggyőződésű kenderesi lakos az 1920-as években is mozgalmi tevékenységet folytattak. Turbacs Mihály, L. Pádár Mihály, Gulácsi István és Antali Antal az illegális kommunista párttal, Pataki István a Szociáldemokrata Párt baloldalával tartotta a kapcsolatot. A községi elöljáróság azonban minden helyi szervezkedést meg kívánt akadályozni. Ezért Turbacsot, L. Pádárt és Patakit kényszerítették, hogy költözzenek el a faluból, a többieket pedig szigorú csendőri felügyelet alá vonták. A csendőrök nagyszámú jelenléte később sem tette lehetővé illegális kommunista pártsejt megalakulását. Június–júliusban, amikor a kormányzói pár a községben tartózkodott, az őrs állományát ötven-hatvan főre duzzasztották. Turbacs Mihályt a kisújszállási rendőrkapitány 1929-ben vissza akarta toloncoltatni szülőfalujába, de az erre vonatkozó határozatot a községi elöljáróság megfellebbezte, és meggátolta a volt direktóriumi elnök hazatérését. Ugyanis Turbacs szüleinek háza a Horthy-kastély kertjével volt határos, és az ellenzéki sajtó számára bizonyára hálás témát kínált volna a különös helyzet, ha a kormányzó és a direktóriumi elnök szomszédok lesznek.
1920 és 1944 között a helyi lakosság túlnyomó többsége távol tartotta magát a szélsőséges politikai mozgalmaktól, s ebben bizonyára a kormányzóhoz fűződő őszinte ragaszkodás is szerepet játszott. A község 1914-től a kunhegyesi , majd 1938-tól ismét a törökszentmiklósi választókerülethez tartozott. A kunhegyesi választókerületet 1920–21-ben Paczek Géza a Kisgazdapárt, 1922-től dr. Herczegh Béla a kormánypárt színeiben képviselte a parlamentben. Herczegh 1934-ben bekövetkezett halála után az ugyancsak kormánypárti báró Hellenbach Gottfried szerezte meg a választókerület mandátumát: helybeli földbirtokos volt. Hellenbach népszerűségét jelzi, hogy az 1934. október 21-én tartott pótválasztáson az 1591 kenderesi szavazó közül 1581-en őrá voksoltak. A községben a szélsőjobboldalnak az 1930-as évek végén, a nyilas mozgalom általános előretörése idején sem alakult ki bázisa. Magyary-Kossa István bánhalmai földbirtokos 1939-ben a Meskó-féle nemzeti szocialista párt megyei listáján jutott be a képviselőházba, de falunk választóinak többsége továbbra is kitartott Hellenbach Gottfried és a kormánypárt mellett. A báró immár a törökszentmiklósi választókerület mandátumát választás nélkül, jórészt a falujából összegyűjtött nagyszámú ajánlással nyerte el.
Horthy Miklós politikai rendszerének egyik támaszát a Vitézi Rend jelentette, s a szervezet legénységi állománya a parasztság háborús kitüntetéseket szerzett tagjai közül került ki. A vitézi cím adományozásával a volt frontharcosok általában öt-tíz katasztrális hold földet kaptak, melyet az elsőszülött fiú örökölhetett. A kenderesi lakosok közül első világháborús érdemeikért vagy mint örökösöket, várományosként a kormányzó az alábbi személyeket avatta vitézzé: Kulcsár Imre szakaszvezető (1923), Markó Imre százados (1923), Házy László főhadnagy (1924), Imrei Ferenc törzsőrmester (1924), Kiss Ferenc huszár (1925), Somodi István közvitéz (1926), Nagy Lukács tűzmester (1928), Kulcsár Béla várományos (1929), báró Hellenbach Gottfried hadnagy (1930) Nagy István várományos (1934), Pártos Dezső várományos (1934), báró Hellenbach Dénes várományos (1938).
                                                                    Vitéz Kiss Ferenc sírja a kenderesi temetőben
A második világháború idején a keleti fonton szerzett érdemekért is Bede Lajost, Fegyverneki Lőrincet, Iványi Mihályt, Kovári Pált, Patkó Jánost és Pecze Pált vették fel a vitézek sorába, de kiosztott földjeiket az 1944 őszén bekövetkezett hatalomváltás miatt már nem tudtak birtokba venni.
A háborús hősök emlékét a Horthy-korszakban megkülönböztetett tisztelettel ápolták. 1921-ben a képviselő-testület a régi temető helyén emlékkert létesítéséről hozott határozatot. Az elkészült parkban községi fizetéssel hadirokkantakat alkalmaztak a bokrok és fák gondozására. Ugyancsak az 1920-as évek elején tízezer koronás alapítványt hoztak létre, melynek évi kamatát karácsony előtt húsz szegény sorsú hadiárva között osztották ki. 1926-ban nagy, díszes hősi szobor létesítésére tettek a község vezetői és vagyonos lakosai alapítványt, de a gazdasági világválság miatt a szükséges pénz nem gyűlt össze. Végül 1940-ben a kormányzó maga vette kézbe a másfél évtizede húzódó ügyet. Személyesen intézkedett arról, hogy a hiányzó összeget állami forrásokból biztosítsák, és a következő évben Gerlóczy Gedeon műépítész tervei alapján elkészítették a megye egyik legszebb első világháborús emlékművét.
Az 1941-ben felavatott első világháborús hősi emlékmű a megye egyik legszebb korabeli köztéri alkotása volt
A társadalmi feszültségeket Horthy helyi kultusza elfedte ugyan, de megszüntetni nem tudta. A szegényparasztság földínségét a Nagyatádi-földreform alig enyhítette, mivel a falu határában nem állt rendelkezésre elegendő, a törvény értelmében kiosztható terület. A földreform végrehajtása során 803 igénylő mindössze 1682 katasztrális holdat kapott. Átlagosan csupán két hold földet juttattak egy-egy családnak, s ez természetesen nem oldotta meg a gondot. Az igényjogosultak között elsősorban az ezer holdnál nagyobb birtokokból osztottak ki parcellákat. Gróf Nemes János 2279 katasztrális hold területű birtokából 309 holdat, az egykori pálos birtok maradványából, a Magyar Katolikus Vallásalapítvány 1785 holdas földjéből 846 holdat és Szeniczeyné Geist Ilona 1117 holdas birtokából 272 katasztrális holdat használtak fel a földreform céljára. A többi kiosztott földet az ezerholdasnál kisebb, de máshol is birtokos tulajdonosoktól vették igénybe, mint például a Kunhegyesen is nagy földvagyonnal rendelkező Magyary-Kossa Istvántól, akinek kenderesi birtokából 230 katasztrális holdat parcelláztak fel. A juttatott földek árát vagyonváltság címén később a kisbirtokosokkal részletekben kifizettették.
A kormányzó 1993-ban történt újratemetése után a sajtóban több olyan cikk jelent meg, melyeknek szerzői Pintér István: Ki volt Horthy Miklós? című, 1968-ban kiadott könyvéből merítették adataikat. A Horthy családdal szemben elfogult mű állításai szerint a földreform végrehajtása során a kormányzó erkölcstelen, sőt egyenesen aljas eszközökhöz folyamodott birtokának növelésére. Pintér szerint 1921-ben, amikor kastélya közelében víztornyot akart építtetni és halastavat ásatni, Fülöp Dánielnét, a kiszemelt ingatlan tulajdonosát személyesen felkereste, hogy földjének átadására rábírja. Ám az asszony nem hajlott megegyezésre, ezért a fiát, Fülöp Sándor hadirokkantat csendőrökkel hurcoltatta el, akik a gyenge fizikumú fiatalembert heteken keresztül kínozták. A szerencsétlen fiút családja sohasem látta viszont, mert meghalt a fogságban. Az olvasó számára vérlázítónak tűnő esetnek igyekeztünk utánajárni, de Kenderes község levéltári iratanyagában semmi nyomát nem találtuk, és a munkásmozgalmi veteránok sem tettek róla említést visszaemlékezéseikben.
A Fülöp családnak a levéltári források szerint valóban volt egy vitás ügye a községi elöljárósággal, mivel hatholdas ingatlanát a felajánlottnál jóval magasabb áron akarta házhelyosztás céljára átadni. A közalapítványi nagybirtokból ötven házhelyre jogosult kenderesi lakosnak mértek ki egyenként háromszáz négyszögöl parcellát házépítésre, és ezek közé esett a kérdéses ingatlan több más kisbirtokoséval együtt. Míg azonban a többiek hajlottak földjeik eladására, Fülöpnével az elöljáróság nem tudott megegyezni.
A család tagjainak a neve is eltér a Pintér István által közölt adatoktól. Magát a tulajdonost nem Fülöp Dánielnének, hanem Fülöp Dávidnénak hívták, akinek fiúgyermekei, a budapesti illetőségű Gyula és a Kiskunfélegyházán letelepedett Tivadar 1920 előtt elhaláloztak. Csupán leánya, Fülöp Ilona, férjezett Klein Jakabné lakott a faluban.
Arról ugyan nincsenek tehát adatok, hogy a földreform végrehajtása során törvénytelenségeket és visszaéléseket követtek volna el, a falu aránytalan birtokstruktúrájában azonban lényeges változások nem következtek be. 1935-ben 1350 földbirtokost írtak össze a községben, akik közül 876 öt katasztrális holdnál kisebb földdel rendelkező törpebirtokos volt. A birtokosok 65 százaléka a falu határának mindössze tíz százalékát tartotta kezében. Ugyanakkor a hat ötszáz-ezer katasztrális holdas és a két ezer-háromezer holdas birtokos az összterület negyven százalékával rendelkezett. Viszonylag alacsony volt az életképes paraszti birtokok száma. Öt-ötven holdas birtokot 438, ötven-száz holdas gazdaságot tizenegy, száz-ötszáz holdas középbirtokot tizenhét család mondhatott magáénak.
A szegényparasztság nyomora különösen az 1930-as évek első felében, a gazdasági világválság idején öltött aggasztó méreteket. A bajokat csak tetézte az évenként megismétlődő aszály. 1935-ben a rendkívüli szárazság miatt kisholdanként csak 5,5–6 mázsa búza termett, a kukorica- és a burgonyatermés pedig teljesen elpusztult. A községi pénztár az ellátatlanok részére folyósított élelmiszersegélyek miatt teljesen kiürült. A kilátástalan helyzetben a község az alispánhoz és a Közép-tiszai Ármentesítő Társulat vezetőségéhez fordult azzal kéréssel, hogy több száz kenderesi lakos számára biztosítsanak munkaalkalmat. Végül az ármentesítő társulatnál harminc, a budaörsi repülőtér építésénél a kormány segítségével negyvenöt szegény családfenntartót sikerült elhelyezni, de háromszázan továbbra is munka és jövedelem nélkül maradtak.
Bár a társadalmi bajok fő okozója, az egészségtelen birtokmegoszlás 1945-ig érintetlen maradt, az 1920-as, 1930-as években, a községben számos olyan fejlesztést, közérdekű beruházást és építkezést hajtottak végre, mely a lakosság anyagi és kulturális felemelkedését, korszerű szociális és egészségügyi viszonyok, továbbá egy reprezentatív, a kormányzó szülőhelyéhez és birtokához méltó falukép kialakítását célozták. Az 1920-as évek elején került át véglegesen a vásártér a vasúthoz vezető kőút mellé, 1923-ban létrehozták a községi takarékpénztárat, és ugyancsak ebben az évben épült meg a Horthy Községi Takarékmagtár, ahol az ellátatlanok részére összegyűjtött gabonát tárolták. A gazdasági konszolidáció előrehaladtával a magtár funkciója később megváltozott és a kisbirtokosok számára kínált terménytárolási lehetőséget. 1926-ban az eladdig veszendőbe ment gyümölcsfelesleg hasznosítására szeszfőzdét állítottak fel. 1936-ban korszerű vágóhidat építtettek.
Búzacséplés asztagokból Süveges Gábor gazdaságában (1940-es évek).
Horthy kormányzó személyes közbelépésének köszönhetően a község nagy összegű kölcsönökhöz jutott, melyekből a villanyvilágítás, vízvezeték, út- és járdahálózat kiépítését finanszírozták. Az 1928-ban bevezetett villanyvilágítás költségeit száznegyvenezer aranydolláros hitelből fedezték. 1930 és 1944 között tizenháromezer méter villanyvezeték létesült a településen, és a házak túlnyomó többségét bekapcsolták a villanyhálózatba. Az 1925-ben fúrt új artézi kúthoz 1931-ben községi vízvezetéket csatlakoztattak. A csöveket kezdetben csak a Horthy-kastély előtt elvezető úton fektették le, de az 1940-es évek elején már néhány mellékutcába és a magánházakba is bevezették a vizet, noha a magyarországi falvakban ez idő tájt még kivételesnek számított a vezetékes ivóvíz.
Szivattyús kút az 1950-es években a Deák Ferenc úton
Az első transzformátor felállítása 1927-ben, a falu villamosításakor
Az első világháború után az utcák kikövezése nem folytatódott ugyan, de a községet a környező településekkel összekötő távolsági úthálózatot jelentősen bővítették. 1934-ben kikövezték a turgonyi állomásig vezető utat. 1937-ben újraburkolták és kiszélesítették a kisújszállás–kenderes–kunhegyesi műutat, 1943-ban pedig a budapest–kolozsvár–sepsiszentgyörgyi országos főútvonal kenderesi szakaszát a Rákóczi útról a Hunyadi utcába, a 4-es főút jelenlegi nyomvonalára helyezték át. Az új útszakaszt kijelölő első cöveket maga Horthy Miklós verte le. 1924-ben a belterületi utcák járdahálózatának kiépítésére százötvenmillió koronás kölcsönt vett fel a község, és 1930-ig tizenkét kilométer járdát létesítettek. 1939-ben a Nagyatádi-földreformmal kapcsolatos házhelyosztások után kialakult Újtelepen, a falu keleti részén, az Árpád, Bástya, Bem, Damjanich, Dobó, Hunyadi és Zrínyi utcában fektettek le kőjárdákat állami segély felhasználásából.
A község látványos fejlődése ellenére a szegény lakosság életkörülményei alig javultak, s ez a képviselő-testület tárgyalási napirendjéből gyakran kitűnik. Az Újtelep járdaépítését például azzal indokolták, hogy mintegy kétszáz ház épült fel a falurészen, és mivel a szegény gyermekeknek nincs cipőjük, rossz idő esetén nem tudnak iskolába járni. Amennyiben a járda megépül, sáros időben is járhatnak mezítláb vagy lyukas, rossz cipőben.
Osztálykép a református iskolából mezítlábas gyermekekkel (1932–33-as tanév), középen Kovács Mihály igazgató-tanító és kántor (ifjú Darvas Kálmán fényképgyűjteményéből)
A jórészt állami pénzforrásokból finanszírozott fejlesztések révén a két világháború között Kenderes az egyik legrendezettebb arculatú községgé vált Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében. 1927–28-ban a kincstár korszerű postahivatalt épített, 1931-ben felújították és kormányzói váróval egészítették ki a vasútállomást. Ugyancsak központi fedezetből iskolák és egészségügyi intézmények létesültek. A község költségvetését újabb és újabb államsegélyekkel támogatták, melyekből a kölcsönök részleteit és az egyéb függő adóságokat kifizethették.
A település fejlődését azonban nemcsak az állandó pénzügyi támogatások segítették elő. Felsőbb politikai körökben már az 1920-as évek elején köztudomásúvá vált Horthy Miklós szenvedélyes ragaszkodása szülőfalujához. A kormányzó állítólag a kabinetirodájában utasításba adta, hogy a Kenderesről érkezett kérelmeket és beadványokat a többi fölé tegyék. A miniszterek és államtitkárok valamennyien tisztában voltak a település kivételezett helyzetével. Az ország legkiválóbb mérnökei és a kormánytisztviselők egy-egy nagyobb beruházás, műszaki fejlesztés előtt személyesen is leutaztak, hogy a tervek kidolgozásához helyben tapasztalatokat szerezzenek. Előfordult, hogy a kormányzó iránt érzett tiszteletből egyes magánszemélyek is felajánlották szolgálataikat. 1927-ben például Hlatky József budapesti nyugalmazott főmérnök a községi elöljáróságnak írt levelében kötelezte magát, hogy hálájának jeléül a Horthy Miklós szülőfalujában előforduló mérnöki munkákat díjtalanul elvégzi.
        A kenderesi Postahivatal építése               Kormányzói szárny az állomáson
Az 1945 előtti utolsó, már a második világháború időszakában befejezett és egyben a legnagyobb beruházásnak a községháza felépítése számított. A kormányzó ezt az ügyet minden korábbinál nagyobb érdeklődéssel karolta fel, a tervezésbe és a kivitelezésbe személyesen is beavatkozott. Az elöljáróság vezetői 1939 nyarán felkeresték Horthyt, és tájékoztatták elképzeléseikről. A reprezentatív és éppen ezért rendkívül drága épülethez a kormányzó támogatását azonnal megnyerték, de Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a magas költségek miatt nem hagyta jóvá a terveket, és inkább a régi községháza kibővítését javasolta. 1940 márciusában az elöljáróság egy újabb, egyszerűbb tervet terjesztett a kormányzó elé, amelyhez már a belügyminiszter is hozzájárult azzal a kikötéssel, hogy az építkezés a berendezéssel együtt sem kerülhet százhúszezer pengőnél többe. Horthy Miklósnak azonban, de talán még inkább nejének, a kormányzónénak nem tetszett igazán a magyaros stílusú, leegyszerűsített tervezet, ezért a homlokzatot barokk stílusúra dolgoztatták át. A többletköltségeket a kormányzó magára vállalta, míg az építkezéshez szükséges pénz legnagyobb részét a község kölcsönből fedezte. Az épület alapkőletételét 1941. október 3-án maga Horthy Miklós végezte, s alig egy év múlva, 1942. október 25-én sor kerülhetett a Szeghalmy Bálint építészmérnök tervei alapján felépített községháza ünnepélyes átadására.
A kormányzó részvételével megtartott ünnepség hangulatát már erősen beárnyékolták a frontról érkező egyre aggasztóbb hírek és Horthy István kormányzóhelyettes alig két hónappal korábban bekövetkezett hősi halála. Az 1943 elején bekövetkezett doni katasztrófa és a parasztságra nehezedő háborús beszolgáltatási rendszer a pesszimizmust tovább erősítette a falu lakosságában. 1944. február 15-én, amikor díszközgyűlést tartottak abból az alkalomból, hogy dr. Hegyessy Béla apátplébános elnyerte a kormányfőtanácsosi címet, a katolikus lelkész nagy hatású beszédjében a jövő bizonytalanságairól rendkívül borúlátóan szólt. A Keletről fenyegető veszélyről beszélt, és a felekezetek közötti egyetértés szükségességére hívta fel a figyelmet. Az őt köszöntő Csánky Benjámin református lelkipásztor ugyancsak a felekezetek összefogásának fontosságát hangsúlyozta. Mindkét lelkész szavaiból kitűnt, hogy egyikük sem bízott már a háború szerencsés kimenetelében.
A front 1944 októberének első napjaiban érte el Jász-Nagykun-Szolnok megye délkeleti határát. Kenderesről viszonylag kevés, mindössze 26 család menekült el. Az elöljáróság október 8-án hajnalban Jászkisérre költözött, de a lakosság döntő többsége helyben maradt. Erre szólította fel őket Horthy kormányzó is, akivel telefonon több ízben is tárgyaltak a község vezetői. Október 9-én, amikor az orosz csapatok elérték a falut, Horthy utoljára kastélyának gondnokával beszélt, és a kagylóban közvetlenül hallhatta az ágyúdörgést. Érdekességként említjük meg, hogy Budapesttel a távbeszélő-összeköttetés a település szovjet kézre kerülése után nem szakadt meg azonnal, ugyanis október 10-én Csánky Benjámin református lelkész felhívta a budai várban a kormányzó első hadsegédjét, és jelentést tett a falu elestéről.
A II. ukrán front előőrsei október 9-én délelőtt Turgony irányából hatoltak be a község belterületére. Október 13-án a szolnoki hídfőből indított SS páncélos ellentámadás átmenetileg ugyan kisöpörte az orosz csapatokat a faluból, de 16-án a németek visszavonultak Törökszentmiklósra. Október 19-én Szolnokról újabb német ellentámadás indult. A Királytigris tankok ismét elérték Kenderest, 23-án azonban a község véglegesen a szovjet csapatok birtokába került. A két hétig tartó hadiesemények során a lakosság súlyos véráldozatokat, 154 lakóház pedig jelentős anyagi károkat szenvedett. A kivonuló németek Doszpoly Gyula gőzmalmának kéményét és kazánházát felrobbantották.
A harcok és a szovjet katonák által elkövetett atrocitások következtében 1944. október 9. és 23. között 62 helyi lakos neve került be a halálozási anyakönyvbe. Kenderes bel- és külterületén 53 szovjet katona esett el, míg a magyar és német hősi halottak számáról nem készült pontos jelentés. A harctéren, a helyi hadi események következtében és a fogolytáborokban összesen 161 kenderesi halt meg. Ez százzal kevesebb ugyan az első világháborúban elesetteknél, de most az áldozatok jó része a polgári lakosság, asszonyok és gyermekek közül került ki. Nem szerepelnek közöttük a holokauszt áldozatai, mivel a zsidó közösség szinte nyomtalanul eltűnt a faluból, és nincsenek adatok arról, hogy az elhurcoltak közül hányan vesztették életüket.

 A Horthy Kastély

A kastély a 18. század közepén épült a nagykárolyi gróf Károlyi család jóvoltából a kenderesi birtokrészét irányító gazdatiszt számára. Gróf Károlyi Ferenc fia, gróf Károlyi Antal 1792-ben a kenderesi birtokát a kúriával és gazdasági épületekkel elzálogosította dévaványai Halasy Mártonnak, mely végleg a Halasy család tulajdonába került. Halasy Márton fia, Károly örökölte a birtokot és az akkor már kibővített kúriát, aki 1805-től Heves-Külső-Szolnok vármegye alispánja volt. Amikor a felkínált királyi tanácsosi posztot elfogadta, fia Gáspár lett a vármegye alispánja, másik fia, József pedig a vármegye főszolgabírája. Halasy József lányát, Paulát vette feleségül Horthy István, aki a Szabolcs vármegyei Ramocsaházáról költözött Kenderesre. Ezzel a házassággal került később a Horthy család tulajdonába a kúria. Horthy István halálakor a birtokot gyermekei örökölték, akik közül Szabolcs lakta a kúriát. Az 1. világháború kitörésekor feleség és gyermekek nem lévén testvérének, Miklós fiainak adományozta, mivel önként jelentkezett frontszolgálatra. Halála után testvére Miklós és családja használta a kúriát, bár csak az iskolai tanulmányainak megkezdéséig lakott Kenderesen. 1882-től a fiumei Tengerészeti Akadémia hallgatója volt, 1892 és 1894 között zászlósként a Saida fedélzetén szolgált, 1909-ben korvettkapitánnyá és I. József császár és király szárnysegédjévé nevezték ki. 1913-ban sorhajókapitány, 1918-ban az osztrák-magyar haditengerészet főparancsnoka lett, 1919-ben ellentengernaggyá nevezték ki. 1920. március 1-jén Magyarország kormányzójává választották, amit 1944. október 16-ig töltött be. Kormányzóvá választása után igyekezett feleségével évente legalább egy hónapot Kenderesen tölteni. Az 1. világháborúban súlyosan megsérült kúria tetőzetét 1922-ben állították helyre, és folyamatos javításokat végeztek egészen 1924-ig. 1925-ben felkérték Kalin Ferenc építészt, hogy Horthyné elképzelései alapján késő barokk stílusban építse át a kastélyt, ugyanis a királyi látogatások alkalmával nagyon megkedvelte a barokk stílust. Eredetileg U-alaprajzú, egytraktusos, belső oldalán U-alakú keresztboltozatos tornáccal ellátott épület volt, melyen az építész csak kisebb változtatásokat eszközölt. A földszinten csak a szárnyak vége elé fordított tornác 4-4 oszlopa, az aláhajtó íves kidomborodása és a kert felé alakított teraszok és dohányzó jelentette a változásokat. Belülről viszont lényegesen megváltozott. A közfalakat áthelyezték, a főszárnyra emeletet húztak, a padlástérben manzárdszobákat létesítettek, hogy a kormányzó magas rangú vendégeit el tudják szállásolni. Ekkor készültek a kúria új bútorai is. A hallban és a belőle nyíló két hosszú folyosón a kormányzó vadászatai alkalmával ejtett vadak trófeái sorakoztak. A kocsialáhajtó mögötti hallt öltözők és mosdók vették körül, ezek után a fogadóterem, végül a kertre néző dohányzó követte. A kocsialáhajtótól balra eső szárnyban a teaszalon, az ebédlő és a tálaló helységei nyíltak. A tálaló jelentette az összeköttetést a nyitott, árkádos folyosója révén a T-alakú mellékszárnnyal, melyben a konyhákat és a személyzeti helyiségeket alakították ki. A bal oldali szárny előrenyúló részében vendégszobákat alakítottak ki. A kocsialáhajtótól jobbra húzódó szárnyba belépve a szalonba lehetett jutni, ez után a kormányzói lakosztály következett a dolgozó-, az öltöző-, a fürdő- és a személyzeti szobákkal. A 2. világháborúban az oroszok a rezidenciát kifosztották és elfoglalták. Ezután többféle funkciót töltött be az épület, még magtárként is használták. Az államosítás után bentlakásos traktoros-iskola nyílt, 1953-tól pedig a mezőgazdasági gépészkezelő szakiskolának adott otthont. A tantermek, a tanműhelyek és a kollégium is a kastélyban és annak melléképületeiben lettek kialakítva. 1970-ben elkészült az iskola új épülete, így a teljes kastélyt kollégiummá alakították át. Napjainkban a Kenderesi Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium található az épületben, amelyben egy Horthy-emlékszobát is kialakítottak.
A kastélypark egy részlete
 A kastélypark megmaradt része ma is szinte eredeti állapotában látható, egykor még halastavak is voltak a park végében. Az eredetileg a parkhoz tartozó borház felújított állapotban jelenleg egy magánház udvarán áll, a régi kertészlakot pedig családi házként használnak. A park területén egykor nyári-lak, mely festőházként szolgált, valamint teniszpálya is volt. A kocsialáhajtó előtti parkrész közepén egy hatalmas kőváza volt, ezt Rákosi Mátyás mellszobrára cserélték, később Horthy Miklós szobrára, mely még ma is ott áll. A parkban több rokokó jellegű kagyló- és füzérdíszes kőváza található. A birtok kapuzatában 4 pillér tartja a kovácsoltvas kapuszárnyakat, melyeket hintókapura és két gyalogos kapura osztja. A két középső pillért rokokó kővázák, a szélsőket oroszlánszobrok díszítik.
A Kastélykapu
Szabadon álló, középrészén egyemeletes, szárnyain földszintes, összetett alaprajzú épület, amely egy U-alaprajzú főszárnyból és egy hozzákapcsolódó T-alakú mellékszárnyból áll. A kastély ablakai szalagkeretesek, felettük stilizált zárókő látható, a régi vasrács több helyen megmaradt. A főhomlokzat középrizalit földszintje előtt ívelt falú, sávozott lizénákkal díszített középrész lép ki, melynek tetején posztamensekkel tagolt kőbábos mellvédes teraszt alakítottak ki. A főhomlokzat előtt a földszinten szintén posztamensekkel tagolt kőbábos mellvédes terasz húzódik, amelyhez a parkból ívelt lépcső vezet fel. Az emelet szélső ablakait füzérdíszes jón fejezetes pilaszterek keretelik, felettük félköríves záródású oromzatok láthatók ovális világítóablakokkal, tetejükön rokokó kővázákkal. A manzárdtetőn 3+3 félköríves, szemöldökpárkánnyal ellátott, füzérekkel és volutákkal díszített ablak nyílik. A torony elé sávozott pilléreken nyugvó, kosáríves árkádos kocsialáhajtó lép ki, amelynek nyitott, neobarokk oromzatát a Horthy család gazdagon díszített, kőbe faragott címere zárja le. A kocsialáhajtó alatt szegmensíves záródású ajtó nyílik, a mellette húzódó ívelt falszakaszokon ovális világítóablakokat helyeztek el. A jobb oldali oldalhomlokzathoz nyaktaggal kapcsolódó T-alakú mellékszárny végein sarokpavilonok állnak. A kastély jobb szárnya alatt dongaboltozatos pince húzódik, ablakait a lábazatban helyezték el. Belseje egytraktusos elrendezésű, az udvari oldalon keresztboltozatos folyosó fut végig. A termek eredeti stukkódíszítése több helyen ma is látható, az emeletre vezető bábos falépcső is megmaradt.

                                                                                  A Horthy Kastély 1940-ben

Miután Horthyt kormányzóvá választották az itteni kastélyt nyári lakként használták. Minden évben úgy érkeztek haza, hogy a születésnapját itt tölthessék és az aratás befejeztével tértek haza Budapestre. A kastélyhoz közvetlenül 10 holdnyi föld tartozott, ez fõként nagy parkból állt, illetve zöldségeskert, gyümölcsös volt itt található. A park végében halastó volt kialakítva.

1944 októberében a Horthy családot a németek elvitték. Ezután a kastélyban lévõ értékeket széthordták és megpróbálták az épületet tönkretenni. A bútorokat elhordták, a csodálatos könyveket és megmaradt tárgyakat máglyára hordták és elégették.

Volt olyan idõszak, amikor az épületet magtárnak használtál, illetve lovakat tartottak benne. 1950-ben iskolát létesítettek itt. Elõször 6 hetes traktoros képzést indítottak itt, majd késõbb mezõgazdasági szakiskolát létesítettek. Jelenleg a kastélyba látogatók az épület szépségét tekinthetik meg, valamint azt a pár helyiséget, ami eredeti állapotában megmaradt. Az egykori pipázó pedig emlékszobaként õrzi a múltat, amelyben képeket láthatnak a régi idõk kastélyáról.(Forrás: Múlt-Kor Kenderes és környéke- Barabás János Barna)

Az ideérkezõ vendégeknek szívesen megmutatjuk a kastély hátsó részén kialakított minifarmot, ahol birkák, szarvasmarha, sertés, hátasló is látható.

                

A Horthy Kastély napjainkban


                                                     Horthy Kripta

A Horthy család kriptáját az 1920-as években építették, a kenderesi temetõben található. Az épületben 20 sírhely található, amelybõl 4 üres.

Itt nyertek örök nyughelyet:

• vitéz nagybányai Horthy Miklós
• vitéz nagybányai Horthy Miklósné aradi Purgly Magdolna gyermekeik:
• Horthy Magdolna
• gróf Károlyi Gyuláné Horthy Paulette
• Horthy István
• Ifj. Horthy Miklós
• Horthy Paulette férje Gróf Károlyi Gyula
• a Kormányzó Úr nagyszülei Horthy István és Puky Amália
• a Kormányzó Úr édesapja nagybányai Horthy István
• a Kormányzó Úr édesanyja dévaványai Halassy Paula
• a Kormányzó úr öt testvére (István, Zoltán, Szabolcs, Jenõ és Béla)
• a Kormányzó úr István nevû testvérének felesége Latinovits Margit • William Guy Bowden angol ezredes, özvegy Horthy Istvánné gróf Edelsheim Gyulai Ilona asszony második férje

1993. szeptember 4-én hozták haza Portugáliából és helyezték örök nyugalomra a családi kriptában a Kormányzó Úr, felesége földi maradványait, valamint legfiatalabb gyermekük Miklós hamvait.


Épített örökségünk

Horthy liget

A város szívében elterülõ gyönyörû fákkal övezett park központjában látható a kormányzó úr által állíttatott, a megyében egyedülálló méretû és szépségû I. világháborús emlékmû, amely Horthy kormányzósága alatt több vitézzé avatásnak adott helyet. A vitézi rend újraéledése után 1998-ban ismét eme nemes hagyománynak adott helyszínt az emlékmû és az azt körülölelõ park.

   


 

Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Tengerészeti Múzeum

Ezt a kiállítást 2000 szeptemberében nyitották meg az újratemetés 7. évfordulója alkalmából.

Ekkor főként a hajózással kapcsolatos képeket, tárgyakat lehetett látni, valamint Horthy Miklós tengerészeti múltját idézte fel. Ma már inkább egy vegyes kiállításnak nevezhető. A tengerészettel kapcsolatos tárgyakon kívül bemutatja Horthy Miklós életét, s azt a kort amelyben Ő élt. Láthatók itt /a teljesség igénye nélkül/ hajómakettek, érmék, bélyegek, festmények, szobrok, régi pénzek, levelezőlapok, fényképek, stb.. Az ajándékozók köre is igen széles : nyugalmazott tengerésztisztek, ide érkező vendégek, helyi lakosok. Évente több ezer ember tekinti meg.

 

 

Vasútállomás

 

Kenderes vasútállomás egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei vasútállomásKenderes településen, melyet a MÁV üzemeltet.

A közeli Halasy–Horthy-kastélynak köszönhetően az állomás épületét neobarokk stílusban építették, 1931-ben még külön kormányzói várótermet is létesítettek a többször erre járó Horthy Miklós számára. Ma műemléki védelem alatt áll

 

Postahivatal

Kenderesen 1927-ben készült el és került átadásra a Posta eklektikus stílusjegyeket viselı ma már mőemlék jellegő épülete. Az intézmény rendelkezik POS terminállal, közvetítıként a Generáli- Providencia Biztosító Rt részére élet-, utas-, lakás, valamint kötelezı gépjármő felelısség biztosításokat is megköt.
Ezeken kívül a Lakáskassza Elsı Általános Lakás-takarékpénztár Rt. megbízásából lakástakarék közvetítı szolgáltatást is végez. A Posta folyamatosan részt vállal a település kereskedelmi igényeinek kielégítésében.

 

 

Református templom

Az 1540-es évektõl erõs református egyházközség mûködött, ekkor még csupán néhány katolikus család élt a faluban. A reformátusok a falu õsi templomát 1729-33-ban állították helyre. A toronysisak mai formája 1923-ban készült. A második világháborúban súlyos károkat szenvedett templom renoválására 1961-62-ben dr. Kormos László, 1982-ben pedig Kolláth József lelkész gondoskodása révén került sor. A templom festett, kazettás famennyezetének fennmaradt táblái a torony alatti karzaton, valamint a Kormányzó Úr padja jelenleg is láthatók.

Római katolikus templom

A késõ barokk stílusú katolikus templom építése gróf Haller Antal pénzadományából 1783-ban kezdõdött, de a pálos rend felszámolása miatt csak 1800-ban fejezõdött be. A munkálatokat Rábel Antal építész irányította. Ekkor a fõhajó készült el, az oldalsó két mellékhajót késõbb, 1923-ban építették hozzá.

A templom épület kereszthajós, kétboltszakaszos, félköríves szentéllyel. Oltárképe Mária mennybemenetelét ábrázolja, amit Falkonúri József festett. A mellékoltárokat díszítõ festmények a Horthy család adományai, amelyeket 1938-ban az eokarisztikus világkongresszus alkalmából készített Rovátkai R. Lajos. Mindkét festmény a Horthy család tagjait ábrázolja. A templomot Nagyboldog Asszony napján szentelték fel. (augusztus 15.)

A II. világháborúban egyetlen találat érte, a becsapódás helyén a lövedéket befalazták, s ez máig látható.

 

 

Református Iskola

1928-ban épült Szeghalmy Bálint tervei alapján Horthy Miklós, az Országos Népiskolai Építési Alap és a helyi református hívek pénzadománya és anyagi hozzájárulása révén. Az egyszerű épületet a fióktető oromdeszkázatának szépen faragott motívumai ékesítik. Az épületet 2019-ben uniós forrásból újították fel.

(Forrás: Múlt-Kor Kenderes és környéke- Barabás János Barna)

A református iskola

 

Római katolikus elemi zárdaiskola

Az 1926-ban barokkos stílusban felépült iskola épülete a Horthy és a Hellenbach család jelentős támogatásával valósult meg. Az eredetileg öt tantermes leányiskolában az oktatás az emeleten történt, a földszinten a soproni Isteni Megváltó leányai rend apáca-tanítónők szobáit alakították ki, míg a pincében az egykori zárdaiskola konyhája működött. Horthy Miklós felesége miután megtudta, hogy a csipkekészítés nagy múltra tekint vissza a településen, felkérte Zsindelyné Tüdős Klárát, a Magyar Királyi Operaház díszlettervezőjét, hogy az összegyűjtött régi lencsipkék mintái alapján újakat készítsen, és így a zárda növendékei a csipkekészítés fortélyait megtanulhassák. Az 1940-ben Budapesten megrendezett I. Háziipari- és Népművészeti Kiállításon még Albrecht herceg is elismerését fejezte ki a kenderesi csipkéket illetően.

(Forrás: Múlt-Kor Kenderes és környéke- Barabás János Barna)

 

 

A Zárda iskola udvari és utcafronti homlokzata


 

Borház

– Hogy mikor épült, mi célt szolgált, pontosan nem tudni – Annyit tudunk, hogy Kenderesen nem pincékben, hanem borházakban tárolták a bort. Ám ez a bástyaszerű kőépület, ami a Horthy-birtok végében volt, biztos, hogy őrház volt, hiszen még láthatóak a lőrések.

Idősebb emberek szerint nem bort tároltak itt, hanem a Horthy birtok őrei voltak benne. Amikor magántulajdonba került, emberek is laktak benne. Van
az épületben egy pince, ahonnan fel lehetett menni a teraszra. Ott lehettek a megfigyelőállások.
2019-ben az önkormányzat az épületet felújítatta.
———————————————————————————–

 

A Városi Könyvtár

Kenderes első, községi tulajdonban lévő könyvtárát 1898-ban létesítették a földművelésügyi miniszter által folyósított segélyből. 1943-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium három, a Földművelésügyi Minisztérium két, az egyesületek négy, az iskolák három könyvtárat tartottak fenn, de közülük csupán egy vészelte át a háborút négyszázötven kötet könyvvel. A községi könyvtár tulajdonában 1965-ben kilencezer kötet könyv volt, és ez idő tájt a könyvtár alapfunkcióin kívül már különböző rendezvényekkel is hozzájárult a falu közművelődéséhez. Februárban mezőgazdasági könyvhónapot, áprilisban a költészet napját, június elején ünnepi könyvhetet, novemberben őszi könyvhetet tartottak, s ekkor író-olvasó találkozókat is rendeztek. Az intézmény jelenlegi épületét 1986-ban adták át, ahol az 1990-es években a hírlapokon és folyóiratokon kívül 26 ezer kötet könyv állt az olvasók rendelkezésére.

A város apraját-nagyját várja a könyvtár, amely 1955. óta működik önállóan. A könyvtár helye többször változott, a jelenlegi épület 1986. márciusában készült el. A földszinten található a felnőtt és gyermekkönyvtári anyag, az emeleti rész a lakosság informatikai szolgáltatását biztosítja internet elérési lehetőséggel, valamint egy 60 főt befogadó előadóteremmel. Itt különböző rendezvényeket tartanak, író-olvasótalálkozókat, rendhagyó irodalomórákat, ismeretterjesztő előadásokat, vetélkedőket, esetenként a képviselő-testület kihelyezett üléseit. Az intézmény az alapellátást minden korosztály részére megfelelő színvonalon biztosítja. Látogatottsága igen magas. Szép, korszerű olvasótermük jól felszerelt kézikönyvtári anyaggal rendelkezik. A Városi Könyvtár jó munkáját, illetve az önkormányzat anyagi támogatásának eredményességét jelzi, hogy 2002-ben „Könyvtárpártoló önkormányzat” pályázaton különdíjat nyert.

 

 


 

A Szeniczey Család és a Szeniczey Kúria

A Szeniczey család 1897-ben 1372 katasztrális holdnyi földbirtokkal, és egy kúriával rendelkezett Kenderesen. A jelenlegi Városi Könyvtár mögötti,épület volt a kenderesi Szeniczey–Bolza–Hellenbach   kúria,amely az 1880-asévekben Szeniczey Ödön tulajdonát képezte. Ezt a kúriát Szeniczey Ilonaörökölte, de a család nem lakta állandó jelleggel, főrezidenciájuk a szarvasi kastély volt.
A család a Nyitra megyei Szenicről vette eredetét, ahonnan Sopronba, majd Tolna vármegyébe tette át lakását – olvashatjuk egy, acsalád történetére vonatkozó iratban.              A kisszeniczeiSzeniczeyek 1626-ban kaptak nemesi címet II.Ferdinánd királytól.
A Szeniczey család mintegy 2500 kat. holdas birtokkal rendelkezett Pakson. Szeniczey Ödön földbirtokos (1838-1918) több ciklusban volt országgyűlési képviselő. Keresztapja Deák Ferenc volt, kinek társaságában sokat tartózkodott. A gyermektelen Deák Ferencnek a népes Szeniczey família volt a tulajdonképpeni családja. A Pesten élő Szeniczey Ödön gyakori látogató volt a „Haza bölcse” betegágyánál is.
Első feleségével, Geist Ilkával kötött házasságából született egy lánya, Ilona.
Feleségének halála után ismét megnősült: feleségül vette Bognár Vilmát, és megszületett második
gyermeke, Szeniczey Vilma (1895.)
Dr. Szeniczey Vilma magyar–történelem szakos tanári diplomát és doktori címet szerzett. 1918-ban
már újságíróként dolgozott, majd banktisztviselő volt. A ’30-as években fél évet töltött ösztöndíjasként Dániában, ahol a mezőgazdasági szövetkezetek működését tanulmányozta Sokat utazott, jól beszélt németül, franciául, angolul. A bankok államosítása után nyugdíjazták, majd 1950- ben nyugdíjától megfosztották. A 60-as évektől nagyon csekély nyugdíjat kapott, megélhetését nyelvtanításból fedezte. Nem kötött házasságot, gyermekei nem voltak. Budapesten hunyt el 1976 március 13-án, hamvai az Óbudai temetőben nyugszanak.
/közreadta Barabás János Barna helyismereti gyűjtő Kenderes, József Attila út 54/

 

A kúriát a 19. század elején kisszeniczei Szeniczey család építtette klasszicista stílusban. Szeniczey famíiliától  a Bolzákhoz került, amikor gróf Bolza Géza feleségül vette Szeniczey Ilonát 1894-ben. A Bolza család kenderesi kúriája 1918-ban paczolai báró Hellenbach Gottfried tulajdona lett Bolza Mária Klárávalkötött házasság révén. A Hellenbach-kúria az államosítást követően pártháznak adott otthont. Később kultúrházat, majd szolgálati lakásokat alaktottak ki benne. Az új kultúrházat a kúria egykori parkjában építették fel. (Móricz Zsigmond Művelődési ház, Kenderes, Szent István út 33.)

A szabadon álló, földszintes épület téglalap alaprajzú. A homlokzatait teljesen átalakították, díszítéseit leverték, nyílászáróit kicserélték. A főhomlokzat középrésze előtt egykor fából ácsolt, faoszlopokon nyugvó, háromszög oromzatois középrséz lépett ki. A kúria magas teteje eredeti formájában maradt meg.

/Forrás:Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon 6-7/

Az épületet 2018-ban lebontották.

Fotók:Kósa Károly


 

 

A KENDERESI ÁRUHÁZ SZÁZ ÉVE

 

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZAUTNER JÁNOSNÉ SZIGETI GIZELLA

ELŐZMÉNYEK

A század eleje: 1904-1937 ig.

Édesapám Szigethy István 1904-ben született Kisújszálláson. Szülei gazdálkodók voltak.
Édesapám nem szerette a földet, a földművelést. A hat elemi befejezése után nagyon gondolkozóba esett, hogy most akkor hogyan tovább? A sors nagy rendezőmester! Hazafelé menet a Demjén bolt előtt kellett elmennie. Demjén úr az ajtóban állt, és megszólította, az egyébként ismerős, most borúsan ballagó fiatalembert, hogy mi a gondja. Apukám elpanaszolta neki, hogy mi nyomja a szívét, mire Demjén úr megvigasztalta, hogy ezen ugyan kár rágódnia! Ő szívesen felvenné magához kereskedőtanulónak. Nem sok boldogabb ember volt akkor apukámnál! Szinte repült hazafelé! Otthon azonban nem volt ilyen egyértelmű az öröm, mert számítottak rá, jól jött volna még „két kéz”, az ő segítsége is a gazdaságban, de hagyták, hogy a saját útját járja.
A Demjén testvérek rőfös üzlete
Nagyon jó választás volt ez a szakma apukámnak, mert szerette az embereket, szeretett velük foglalkozni. Barátokra is talált a tanulók és segédek között. Én magam is személyesen ismertem még D. Kiss Pista bácsit, és Polyák Gyuszi bácsit. A többiekre már nem emlékszem. A szakmai vizsgák letétele után segédként dolgozott Demjén úrnál még 21 évig!

Középen, sötét öltönyben Szigethy István, tőle jobbra Polyák Gyula és D. Kiss István

1936-ban apukám feleségül vette édesanyámat, Oláh Lídiát Nem sokkal ez után értesültek arról, hogy Kenderesen eladóvá vált a rőfös üzlet. Demjén úrtól kért tanácsot a vásárlást illetően. Demjén úr mindenben támogatta apukám önállósulási szándékát. Még a bolt berendezéséhez is segítséget adott, méghozzá nem is akár milyent. Magával vitte apukámat Pestre a nagykereskedőkhöz. Mindnek bemutatta és kérte, fogadják az ő tanítványaként a későbbiekben. Azt is mondta nekik, hogy rendezzék be a boltját, mint egy újonnan induló üzletet szokás. Ő kezességet vállal azért, hogy Szigethy István, egy éven belül minden tartozását rendezni fogja. Micsoda gesztus! Nem mindennapi! Egy ilyen nemes felajánlást azonban ki is kellett érdemelni, és az én apukám ezt kiérdemelte. Búcsúzáskor egy ezüst cigarettás dobozt adott apukámnak, belegravíroztatott szöveggel.

Emlékül hűséges munkatársamnak, Szigeti Istvánnak, 1916-1937 Demjén Sándor

Feltűnhet az olvasónak a vezetéknév kétféle írása. Hát, ennek története van! Édesapámnak volt egy grafikus rokona, aki kikutatta a család nemesi eredetét, és megkapta a nemesi címhez járó thy-os névírást. Apukám hivatkozással a rokoni ágra, szintén megkapta ezt a jogot, és Szigethy Istvánként lett hivatalosan is nyilvántartva.

A képen apukám látható, a kép hátulján lévő szöveggel igazolta magát a háborús időkben

A KEZDETEK

Az 1920-as, 30-as évek
Kenderes, történelmi helyzetéből adódóan az 1900-as évek elején kiemelkedett a környékbeli települések közül. A helység fő utcája a máig pompázó gesztenyefasorral, a kertészek által karban tartott parkokkal, mindenkiben kellemes benyomást keltett. Impozáns épületei közül természetesen legtekintélyesebb Horthy Miklós kormányzó úr kastélya volt, de szinte sorban egymás után láthattunk más, máig meglévő míves épületeket is, mint a posta, az apácazárda, a fiúiskola a községháza, a vele szemközti oldalon a református iskola, a református parókia, és természetesen a templomok.
Nem véletlen, hogy a község ellátottsága is megkülönböztetett volt minden tekintetben. Lakói rendelkeztek orvossal, külön fogorvossal, volt mozijuk és kereskedők is kiszolgálták a különböző igényeiket. Egy zsidó vallású család a múlt század húszas éveiben egy rőfös üzletet működtetett a fő úton, csaknem szemben a katolikus templommal. A harmincas évek közepe táján azonban, a rájuk nehezedő társadalmi viszonyok miatt, meg kellett válni tulajdonuktól, áruba bocsátották az ingatlanukat.

Ház a bolttal

A szüleim a Demjén úrral való beszélgetés után átmentek Kenderesre. Megkeresték a tulajdonost. Az üzlet egy nagyobb méretű ház része volt, és hatalmas kert is tartozott hozzá. Elmondták, hogy komoly szándékkal jöttek, de anyagilag nem tudják egy összegben vállalni a teljes ingatlan megvételét. Szimpatikusnak találhatta őket a tulajdonos, mert megegyeztek abban, hogy részletfizetéses formában is megköthetik az üzletet. Az első lépésben csak a bolthelyiséget vették ki bérbe, és egy közeli utcában vettek ki egy kisebb házat lakás céljára. A boltot 1937-ben nyitották meg, később a megegyezés szerint történt minden, először kifizették a ház árát, majd a hozzá tartozó kertet, és ennek megfelelően teljes jogú tulajdonosokká váltak.

A nagyobbik kirakatban a kormányzó úr gipszből készült mellszobra állt

A bolt ajtajában Szigethy István, apukám, felesége Szigethy Istvánné, anyukám, és mellettük segédjeik, a Tóth testvérek állnak 1939-ben.

NEHÉZ ESZTENDŐK

1940-től 1964ig
A szüleim nagyon jól érezték magukat Kenderesen. Igyekeztek megfelelni minden tekintetben a lakosság igényeinek. A kenderesi emberek is megszerették őket, megbíztak bennük. Néhány év múlva azonban az örömbe üröm is vegyült. 1939-ben kitört a II. világháború. Apukámat 1942.-ben elvitték, ha jól tudom munkaszolgálatra. A Szovjetunióba, került Kurszk városába. Ez idő alatt természetesen működött a bolt. Anyukámat apukámnak egy jó barátja látta el tanácsokkal, és magára vállalta az árubeszerzést. A napi munkában anyukám állt helyt a segédekkel. Szerette a bolti munkát, szívesen beszélgetett a vevőkkel. Igyekezett mindenben az apukám szokásai szerint eljárni, hogy a falusiak az ő távollétében se szenvedjenek hiányt. Nem volt könnyű helyzetben, de tette a dolgát.

Anyukám a bolt ajtajában

Apukám, szinte csodával határos módon, 1943 júliusában, (egy év után!), hazajött a fogságból, Ebből a fogságból sokan, csak a világháború befejezése után térhettek haza.
Az évek múltak, és eljött az ideje a gyerekvállalásnak. Így születtem én meg, 1944 májusában. Sajnos mégsem a legjobb időpontot választották erre az eseményre, mert a harcok egyre közelebb kerültek Kendereshez. Hosszú tanakodás után döntöttek úgy a szüleim, hogy féléves csecsemőjükkel Jászberénybe menekülnek, a család egyik ágához, mert tartottak attól, hogy apukámat újra „elviszik”. Nagyon nehéz döntés volt ez, elhagyni az otthonukat! Mégsem találtak más megoldást. A boltot bezárták, a házra a nagynéném, anyukám húga vigyázott. Október elején mentek el Jászberénybe, akkor még jártak a vonatok. Fél év elteltével, márciusban indultak haza. A hazafelé út már nem volt egyszerű. Vonat csak Szolnokig járt, mert felrobbantották a Tisza vasúti hídját. Onnan lovaskocsival, majd a babakocsit tolva, gyalog érkeztek a házukhoz. Megérkezésükkor a látvány, ami fogadta őket, elkeserítő volt! Kifosztva a bolt, a ház. A nagynénéméket elüldözték. Egy újrakezdéssel kellett szembenézniük, de tették a dolgukat, mert ez biztosította számunkra a megélhetést.
Néhány évig ismét ment minden a „régi, kerékvágásban”, azonban ennek is rövidesen vége lett. Az új rendszertől ugyanis idegen volt a magántulajdon. Az ötvenes években megkezdődtek az államosítások, ami természetesen minket is érintett. Hét-nyolc éves lehettem akkor, amikor 1952-ben idegen emberek jöttek és mérőeszközökkel méricskélték a házat, a padlást, a boltot. Rövid időn belül megérkezett a határozat, államosították a boltot és a házat. A ház egy részében lakhatást kaptunk, egyetlen szobánk volt, vele konyha, kamra, előszoba. Az üzlethelyiséget ki kellett üríteni, de az árut, ami ott volt nem foglalták le. Átmeneti lehetőséget kapott apukám annak értékesítésére. Ő a posta mellett, a fő úton talált egy olyan házat, ahol árusítani tudta megmaradt portékáját. Emlékezetem szerint egy ideig a bolt semmilyen formában nem működött. A bolthelységébe egy női varrodát tettek, akik KTSZ formában dolgoztak, többen együtt. Aztán amikor a hatalom úgy gondolta, hogy mégis szükség lenne egy ruházati jellegű üzletre, kiköltöztették a varrodát, és a Szövetkezet ruházatiboltot nyitott. Apukámnak lehetőséget adtak a bolt vezetésére. Mit tehetett volna? Ez volt a szakmája, ez volt az ÉLETE! Tette a dolgát legjobb tudása szerint, mintha a sajátja lenne. Az emberek pedig nem azt mondták, hogy megyünk a szövetkezeti áruházba, hanem, hogy megyek Szigethyhez! És ez nagyon sokáig így volt!

A Fölművesszövetkezet Boltja, apukám a bolt vezetője lett.

1954-ben kereskedő szakon is elindult a szakmunkásképzés. Jelentkezni felvételi vizsgával lehetett. Az ipari tanulók 20 hónapos oktatás után kapták meg bizonyítványukat. Ez az időszak 2X4 hónapos elméleti és 2X6 hónapos gyakorlati képzésből állt. Apukám első tanulója 1954. április 1.-én jelentkezett, Végh Károly, vagy ahogyan a faluban mindenki nevezte, „vígkarcsi”. Rendkívül agilis, kedves, munka és ember szerető fiatalember, a bizonyítványa szerint: „Szakképzett ruházati eladó”.

 

 

 

 

 

 

A képen Szigethy István, Andrási Irma, Sziklai István, előttük: Végh Károly

A következő tanulója egy lány volt. Kun Irma, később Fehér Péterné.
Látszólag minden rendben volt. A lakosság elégedett volt, a bolti dolgozók együttműködtek, nem voltak emberi súrlódások, de nem volt egyszerű az élete annak, aki a „maszek világból” érkezett. Azt csak anyukám tudta -és sokkal később, majd én is-, hogy a rendszer sajátjaként folyamatos atrocitások érték apukámat. Szóra sem érdemes dolgokért elmarasztalták, figyelmeztetést, megrovást, fegyelmit kapott, majd feljelentették üzérkedés vádjával. Mindezeket utólag végig követve, felnőtt fejjel megítélve, meg kell állapítanom, hogy apukám bizony koncepciós per áldozata lett. Nem volt ez ritka abban az időben! Apukám képtelen volt bíróság elé állni, amikor meggyőződése szerint, nem követett el bűncselekményt. Azt is tudta, hogy ő ott bármit is mondhat, neki ott úgy sem lehetne igazsága. Úgy döntött, hogy ez a világ nem neki való, és itt hagyta. Én 18 éves voltam akkor.
Halála elött még egy jogász ismerőse tanácsára visszaigényelte az államosított tulajdonunkat, mert nem is lehetett volna államosítani, hiszen soha sem volt hat szobánk. Vissza is kaptuk. Ezt még megmentette nekünk. A ház, a bolt visszakerült a tulajdonunkba, és az üzletet a Szövetkezet bérelte tőlünk.
Apukám halálát követően egy hónapig zárva volt az üzlet, mert egyetlen dolgozó sem volt hajlandó annak vezetésére. Egy hónap múltán Lévai Sanyi bácsi, jó szakember és vérbeli kereskedő, indította újra útjára a boltot.
A Szövetkezet vezetői 1964-ben megkeresték anyukámat azzal az elképzeléssel, hogy terjeszkedni szeretnének, amihez az egész házra szükségük lenne. Tettek egy árajánlatot, ami azt jelentette, hogy nincs alkudozás, azt kellett elfogadnunk, amit ajánlottak. Mi 1964 végén átadtuk az épületet, azóta már csak érzelmi kötődéseim vannak a házhoz, a bolthoz, a kerthez.
Visszanézve a bolt történetének emlékeit, látom, hogy itt nem csak a bolt múltja, hanem általa a szüleim, és a család története is megelevenedett. Nem is lehet csodálkozni ezen, hiszen a bolt, az üzlet volt az, ami meghatározta az életünket, ezért a kettő egymástól elválaszthatatlan.
Amit még tudni lehet az 1964-es tulajdonosváltásról. A nagy kertet eladták. Négy házhelyen építkeztek ott az új telektulajdonosok. A belső udvart egy ideig még megtartotta a szövetkezet, de nem gondozta különösebben, később a szomszédos Általános Iskolának ajánlották fel, akik játszóteret alakította ki rajta. Csak a nagy gesztenyefa őrzi a múltat.

AZ ÁRUHÁZ MEGNYITÁSÁTÓL NAPJAINKIG
1967-2020

Az Áruház 1967-ben nyitotta meg ajtóit a nagyközönség előtt. Szinte ünnepnek számított a községben ez az esemény. A lakosok közül sokan voltak kíváncsiak az újnak számító létesítményre, sorban-állva várták, hogy bejuthassanak az üzletbe.

Megnyitásra várva

Köszöntötte az új formáció indulását a helyi ügyvezető elnök, Tapasztó István -ahogy a helyiek hívták, Tapasztó Pista bácsi-, a megye képviseletében megjelent a MESZÖV elnöke, Kralovánszki elvtárs is.


Vezetői megnyitó

A bolt dolgozói jól képzett szakemberek voltak. Sokan ott dolgoztak már az előző időszakban is. A képen ők láthatók az áruház megnyitása alkalmából.

Balról jobbra: Molnár János, vezető helyettes a műszaki részlegen, Fehér Péterné Kun Irma, Országh Sándorné Herczegh Margit eladók, Végh Károly vezető helyettes a ruházati részlegen, Lévai Sándor üzletvezető, Lévai Sándorné Herczegh Ilona, Somodi Károlyé Lévai Irma eladók.

Az áruház profilja teljesen megváltozott, sok tekintetben bővült az árukészlet. A ruházati cikkek mellett, megjelentek a műszaki áruk, a lakástextil és egyéb lakberendezési dolgok is, pl. csillár, apró bútor kiegészítők.
Az áruház „lelke”, Sanyi bácsi volt. Ars poetikája szerint:
„Az a fontos, hogy az ember kedves, udvarias legyen a vevővel.”
Ezzel a szemlélettel vitte tovább az apukám (Szigethy István) hitvallását:
„Minden tekintetben a vevő az első! Őt kell szolgálni és kiszolgálni!”

Színes tévé a lófogaton

Ezzel a címmel örökítette meg (S. J.) a kenderesi áruház mindennapjait a Néplap, az 1978. április 21. számában. Abból idézek néhány gondolatot (tartalmilag), hogy érzékeljék ennek a kisvárosi boltnak a hangulatát.
„A boltvezető, kezében szállítólevelekkel, az ajtóban áll. Műszaki áru érkezett. Nagy kartondobozokban automata mosógép, hűtőszekrények, varró gépek, tévékészülékek, két színes tévé is. Viszik a falusiak, van rá pénzük. Hajaj, de mennyit eladtunk már! Helyet mutat az új árunak, közben köszön az érkező vevőknek.
Lévai Sándor boltvezető sorolja több évtizedeses tapasztalatait. Sok idős, parasztember öltönyért, kalapért nem szívesen lépi át a küszöböt. — Jön az asszony, szegény. Elmondja, milyen kéne nekik. S, ha magamfajta, itt született a kereskedő, talán még ismeri is azt, akinek lesz az öltöny vagy a kalap. Megbecsüljük hát látatlanban a méretet, s az öregasszony hazaviszi a portékát. Otthon próba, aztán vissza a boltba. Kicsit bő vagy kicsit szűk, lehetne sötétebb is – aztán így megy el egy délelőtt vagy délután, mire megjön a : végre jó! Akkor fizet, megvan az embernek a kedve! Máskor is bizalommal jön!
Elmondja, hogy az idén már három automata mosógépet eladtak. Kenderesen most annak van a legnagyobb a keletje. Van valaki, aki először vesz, aztán van olyan, aki hallotta a szomszédasszonyától, milyen jó a kilencezer forintos automata. Úgy dönt, hogy ő is megpróbálja, neki se árt, ha könnyebb a dolga. — A hűtőszekrény majd akkor lesz kapós, ha a jó idő jön. A bolt segít a vásárlóknak, hazaviteti az árut. A színes tévé is lófogaton utazik a gazdájához, mert sáros az út, kis utcákba máshogy nem lehet.
Fejünk fölött csillárok, van drága, nagyon modern és van olcsóbb is. Odébb szőnyegek. A szőnyeggel baj volt húsvét előtt. Elfogyott a nagyméretű, de volt szőnyegpadlónak való. A vevők nézegették, aztán mondták: vágjon le három métert, én meg két métert kérek ebből! Szép ez! Este, mikor bezártuk az üzletet, kiterítettük középre a hatalmas hengereket, aztán vágtuk, nagy óvatosan, ahogy a rendelések szóltak. A legkelendőbb áru a háztartási gép, a tévé, a függöny és a szőnyeg.
Lévai Sándor tizennégy éve dolgozik a boltban. Most kilenced magával. Ezt mondja: „Már én csak itt maradok, negyven éve dolgozom a szakmában. Kicsit fáradtabb vagyok, de csinálom. A falusi kereskedőre nagy terhek rakódnak. Az élete nyitott könyv, rossz szót ne mondjon, rátartian se beszéljen. Úgy kell viselkedni, hogy a vevő ne ruccanjon át egyik szomszédba se. És persze árut is találjon. Nem igaz ám, hogy falun nem tudják mi jó, mi szép.”

A továbbiakról Erdei Milikével beszélgettem, hiszen szinte egész életében ezek között a falak között dolgozott. Tizennégy évesen lépte át először a bolt küszöbét, és most innen készül nyugdíjba menni is.

Kovácsné Erdei Emília szívesen beszél az áruházban töltött évekről, az áruházhoz való kötődéséről:

„Tanulóként 1974-ben kerültem az Áruházba, majd tanulmányaim befejezését követően, 1977 -től, szakképzett eladóként dolgoztam ott.
Lévai Sanyi bácsi volt az áruház vezetője, akitől minden segítséget megkaptam ahhoz, hogy igazi kereskedő váljék belőlem. Az életemnek egy elég hosszú szakaszán volt a főnököm. Megtanultam tőle a szakma szeretetét, az emberekkel való bánásmódot. Velünk eladókkal családias közösséget alakított ki, szinte családtagokként voltunk ott körülötte, mindig, mindenki számíthatott rá! A “kilencekkel” mindig igazságos és őszinte volt!

Egy 1983-as kép, az áruház akkori dolgozói

Balról jobbra:
Molnár János Kozák Miklósné Lestár Jánosné Lévai Sándor (középen) Kovács Sándorné Erdei Emília, Országh Sándorné, Fontos Istvánné, Lévai Sándorné Ilonka néni.

1985-ben Sanyi bácsi nyugdíjba ment. Az áruház vezetését Ulveczki Sándorné, Németh Margit vette át. Ő sem volt számunkra idegen, hiszen éveken át együtt dolgoztunk, munkatársak voltunk. A vezetői munkáját segítette az a tapasztalat, amit az ott töltött évek folyamán megszerzett. Az ő vezetése alatt lett az áruház, Szövetség Áfész központúvá. Ulveczkiné Margitka 2005-ben ment nyugdíjba, tőle én vettem át a vezetést 2013-ig.

A Co-op Star tulajdonába az épület akkor került, amikor az Szövetség Áfészt magába olvasztotta. A Co-op, a raktárak megszüntetésével megnagyobbította az eladóteret. Néhány éve, amikor az országban egyre inkább szaporodni kezdtek a kínai üzletek, a Co-op vezetőit is megkeresték a kínai kereskedők, és kibérelték az épületet. Jelenleg az épület a Co-op tulajdonában van, de bérlőkként a kínaiak hasznosítják.
Összegezve elmondhatom, hogy három gyerek anyukájaként, a gyerekekkel otthon töltött idő kivételével, ebben a boltban dolgoztam. Más munkahelyem nem volt, és már nem is lesz. Szeretem ezt a munkát, szeretek az emberekkel foglalkozni.
Nagyon sokat köszönhetek szüleimnek és Lévai Sanyi bácsinak, akik erre az útra tereltek! Sanyi bácsiról csak legekben tudok beszélni, mert ő nevelte belém a kereskedőszellemet. Neki mindig is vérében volt a kereskedelem, mindenkihez volt egy – egy jó szava! Ő tanított meg engem kereskedni, embernek lenni, hiszen gyerekként kerültem a keze alá és egészen a nyugdíjazásáig tanulhattam tőle emberiességet, tiszteletet a másik ember iránt. Az én szememben ő a kereskedő! Ő az, aki mindig ember maradt, még idős korában is!”
Egykori üzletünk „élete”, az áruházzá változása után több profilú lett. Bár voltak tulajdonosváltások, de azok az üzlet árukészletét, a lakosság ellátását nem érintették, az ellátás mind a mai napig rendszeres, folyamatos.
1967-ben mentem férjhez, és akkor kerültem Szolnokra, amikor az Áruház „megszületett”. Nem voltam ott a rangos eseményen sem. A kötődésem azonban az épülethez nem szűnt meg, hiszen mégis ez az épület volt a szülőházam. Időnként, amikor hazalátogatok, bemegyek egy kicsit szétnézni, emlékezni. Tudomásul veszem a változásokat, de akaratlanul is megjelenik a szemem előtt a szobánk, az ágyam, a gyerekkorom, az ifjúságom. A szép emlékek és a nehéz napok.
Egyik alkalommal számomra megható eseményre került sor. Fiatal elárusító hölgy jött oda hozzám, és nagyon udvariasan kérdezte, hogy mit kérek. Elmondtam, hogy nem vásárlóként jöttem, hanem egy kicsit szétnézni, mert én ebben a házban születtem. Legnagyobb meglepetésemre a fiatal hölgy azt mondta, hogy az ő tanító nénije is itt született. Boldogan ismertünk újra egymásra Milikével, és megmutatta nekem az átalakított áruházat és elkisért az udvarra. Természetes, hogy megváltozott ott minden, de nem is számítottam másra.

Milikével az üzlet ajtajában, 2020.
Végül egy érdekesség. A boltot az 1920-as években egy zsidó család alapította, most 100 év elteltével a kínaiak hasznosítják.

EPILÓGUS

2020 nyarán
Nemrégiben egy háború előtti képet tettem fel az üzletünkről az internetre. A témára Barabás János Barna figyelt fel, ő tette közzé „Múlt- Kor Kenderes és környéke” elnevezésű csoportjában, elsődlegesen a soraimat. Ezt látta és olvasta el Mikola Istvánné Túri Editke könyvtáros. A Városi Könyvtár nevében érdeklődött a kenderesi áruház történetéről. Megkeresése megtisztelő volt számomra, és több érintett segítségét kértem az írás hitelességének biztosításához. Megtisztelő, hogy a város mind a Krónikában, mind digitális úton emléket állít az üzlet történetének, amiből végig követhetjük azt az utat, hogy miként szolgálta, szolgálja100 év óta Kenderes lakosságát.
Az írást elolvasván, megelevenedik előttem a történelem, amiről ez az épület, az üzlet sorsa is tanúskodik. A zsidó-törvények, a II. világháború, a munkaszolgálat, az újrakezdés nehézségei, majd az államosítás, a koncepciós-per, az állami tulajdon működése, a kínaiak megjelenése Magyarország kereskedelmében, és közben tanúi lehetünk emberi sorsoknak, amelyek a világ változásait követték. Talán még azt is mondhatom, hogy ez az írás egy korhű dokumentum, az üzlet „életének” tükrében.
Az ötlet, hogy ezt mutassuk be, Mikola Istvánné Túri Edit könyvtárosé volt, és az, hogy ez meg is valósulhatott, szintén az ő érdeme. Munkámat Végh Károly és Kovácsné Erdei Emília segítette. Köszönöm nekik az együttműködést!
A közelmúltban ismét felkerestük az áruházat. Bárhogyan változik a külleme, számomra ez az épület örökre a szülőházam marad. Amikor belépek a bolt ajtaján és szétnézek, még ma is látom magam előtt berendezve a szobánkat, az ágyamat, és különös érzés fog el. Ott jártamkor vásároltam is egy blúzt, és úgy érzem, hogy lett egy blúzom, a „mi boltunkból”.

Az Áruház napjainkban
(Forrás és fotók :Szautner Jánosné Szigeti Gizella)
———————————————————————————

Emlékezés Kenderes II. világháborús hősi halottaira

 

Adamecz József
Andrási Mihály
Andrási Miklós
Andrássy Sándor
Antal Ferenc
Antal József
Antal Károly
Ács István
Balassa Kálmán
Bana Dániel
Bana László
Barabás Gyula
Barabás Lukács
Barabás Zsigmond
Barna Zsigmond
Bauer József
Bende Miklós
Bihari Ferenc
Bíró János
Bogdán Imre
Bogdán László
Bódi Imre
Budai Lajos
Budai Sándor
Bukó János
Czakó István
Czebe István
Csillag Imre
Csúr Sándor
Darvas Károly
Darvas Lajos
Demeter József
Dikovics Antal
Dobos János
Donkó István
Eperjesi Zsigmond
Erdei Ferenc
Erdei József
Fagyal Sándor
Farkas Mihály
Farkas Sándor
Fazekas István
Fekete Balázs
Ferencz János
Ferenczi István
Ferenczi János
Ficzere Ferenc
Földi Gyula
Füleki Imre
Gombás Sándor
Göncző József
Gruber Keresztély
Hajnal Sándor
Báró Hellenbach
Gottfriedné
Herczeg Antal
Vitéz Nagybányai
Horthy István
Horváth János
Józsa János
Juhász Ferenc Géza
Kender István
Kéki Mihály
Kinczel Ferenc
Kiss Mihály
Kiss Pál
Koczó István
Koczó Mihály
Kolláth Mihály
Koncz Antal
D. Kovács Ferenc
V. Kovács Gyula
Kovács Sándor
V. Kovács Tamás
Kozák Imre
Kozák József
Körtvélyessi Lajos
Kun Sándor
Ladányi Péter
Lévai Lajosné
Lévai Mihály
Lévai Miklós
Losánszky Mihály
Lómen Géza
Lukács Bálint
Majzik Lajosné
Makai Béla
Makai Simon
Márkus János
Melczer Géza
Mészáros József
Mikola János
Molnár István
Molnár Lajos
Molnár Sándor
K. Nagy Ferenc
Nagy Károly
Nász Gábor
Nász János
Nász József
Nász Mihály
Nász Miklós
Nász Pál
Németh András
Németh Miklós
Nyitrai Ferenc
Patkó Julianna
B. Pádár Mihály
Nász József
Pál Kálmán
Pomaházi Gáborné
Pólyik Lajos
Ratkai János
Ratkai József
Ráday József
Rózsa Gyula
Rózsa József
Ruskó István
Sebe Anna
Sebők Lajos
Serege Andrásné
Serege Mihály
Serege Pál
Somodi Pál László
Susa József
Süveges György
Süveges Imre
Süveges István
Süveges István
Süveges János
Süveges László
Szabó Ferenc
K. Szabó Ferenc
Szabó Ferenc
Szabó Gábor
Szabó János
Szabó István
Szabó István
Szarka Lajos
Szántó Lőricné
Száraz József
Székács Gáborné
Szivák Sándor
Szőlősi Ferencné
Szűcs István
Szűcs Kálmán
T. Szűcs Kálmán
Szűcs Mihály
Szűcs Zsigmond
Takács Géza
Tamaskovics Antal
B. Tóth Imre
Tóth János
Tóth Lajos
Vadicska Gyula
Vadicska János
Vadicska Kálmán
Varga Ferenc
Varga Pál
Veress Ambrus
Veress Iván
Vincze Sándor
Vitai István
A II. világháború kenderesi áldozataira
kegyelettel emlékeznek a hozzátartozók, és Kenderes Város Önkormányzata.

(Forrás és Fotók:Múlt-Kor Kenderes és környéke, Barabás János Barna)