Roma Nemzetiségi önkormányzat

A Föld cigány népcsoportjai az 1970-es évek előtt soha nem tudták egységesen hallatni a hangjukat, ezért is jelentett fontos mérföldkövet nemzetközi szinten az első Roma Világkongresszus megszervezése Londonban, 1971. április 8. és 12. között. Az eseményen, melyet az Egyházak Világtanácsa és India kormánya szervezett, kilenc ország (Cseszlovákia, Finnország, Norvégia, Finnország, Nagy-Britannia, Németország, Magyarország, Írország, Spanyolország, Jugoszlávia) 23 képviselője vett részt, négy ország (USA, Kanada, Belgium, India) pedig megfigyelőként utazott el a brit fővárosba.

A meghívottak itt jelentették ki, hogy a cigány népcsoportok egyazon nemzet tagjainak tekintik magukat, az embereket pedig egységesen romának nevezik majd. Londonban fogadták el a roma zászlót (a mennyet és a földet jelképező kék és zöld sávból, valamint a vándorló életmódra utaló vörös kerékből álló jelképet a Romániai Romák Általános Szövetsége tervezte 1933-ban), Žarko Jovanović 1949-es Gyelem, Gyelem című dalát cigány himnuszként, valamint az „Opre Roma!”-jelmondatot, mely annyit tesz: „Fel, cigányok!”

Szintén Londonban fogalmazódott meg egy állandó cigány nyelv szükségessége, addig azonban a lovári dialektust fogadták el hivatalosként, és itt fogadták el a cigány ábécét is. A Roma Világkongresszus résztvevői – immár 126-an – 1978-ban találkoztak ismét, ezúttal a svájci Genfben, ahol szintén fontos döntések születtek: megalakult a Nemzetközi Roma Szövetség, amely olyan szervezetekben képviseli a cigányok ügyét, mint az ENSZ, vagy az UNESCO, de itt nevezték ki április 16-át a Roma Színészek Világnapjává. Mégpedig azért, mert a filmtörténet egyik legkreatívabb alakja, Charlie Chaplin is e napon született, aki gyakran hangoztatta anyai nagyanyja cigány származását.

Három évvel később, a németországi Göttingen látta vendégül a Kongresszust, ahol a résztvevők megegyeztek a roma népesség indiai származásában, a legfőbb témákat pedig a cigány holokauszt, a porajmos, és a kárpótlási ügyek jelentették. A negyedik találkozóra Lengyelországban, Serockban került sor 1990-ben, amely a Nemzetközi Roma Nap szempontjából jelentőségteljes, ugyanis itt kiáltották ki április 8-át a cigányság nemzetközi ünnepnapjának, emléket állítva a csaknem húsz évvel korábbi, első Roma Világkongresszusnak.

Ez a nap világszerte kulturális és társadalmi jelentőséggel bír, hiszen amellett, hogy nagyobb hangsúly kerül a cigányság által őrzött hagyományokra, a romák mindennapi életben betöltött szerepére is próbálja felhívni a figyelmet. A nemzetközi figyelem felkeltésében sokat segített, hogy II. János Pál pápa 2000-ben arra kérte követőit, hogy tiszteljék a romákat, 2003-ban pedig a dalai láma gyújtott gyertyát az ünnepen.

2004-ben az Egyesült Államok külügyminisztériumának egyik tagja, Joseph Adam Ereli szólította fel a világot a romák elleni jogtalanságok eltörlésére, valamint arra kérte az európai kormányokat, hogy bátorítsák toleranciára nemzeteik tagjait. Egy évvel később Maud de Boer-Buquicchio, az Európa Tanács főtitkárhelyettese a nehéz helyzetben élő romákra hívta fel a figyelmet, valamint aggodalmát fejezte ki az egyre növekvő cigányellenesség miatt.

Magyarországon különösen az USA legutóbbi elnökválasztásán alulmaradt Hillary Clinton 2012-es beszéde után terelődött nagyobb figyelem a Nemzetközi Roma Napra: a politikusnő az Egyesült Államok szerepvállalását hangsúlyozta az európai romák jogainak védelmében április 8-hoz kapcsolódóan. Clinton first ladyként (1993 és 2001 között) több látogatást tett Közép- és

Kelet-Európa roma közösségeiben, melyeket követően számos alkalommal felszólalt a cigányság ügyért, és arra biztatta az öreg kontinens kormányait, hogy folytassák lankadatlan erőfeszítéseiket a diszkrimináció és a hátrányos megkülönböztetés ellen.

(forrás:http://romamission.hu)