Íme néhány ember akiket kitüntettek, s azok, akik elért eredményeikkel tovább dicsőítik városunk hírnevét.
Valamint itt található a Kenderes és Bánhalma településről elszármazott emberek listája is
Tartalom:
-Kenderes Díszpolgárai
-Andrási Diána (Versenytáncos)
-Antal István (ogy.képviselő)
-Baktai Anikó (Énekesnő)
-Balogh Sándor (prímás) – a Vizes Család
-Bordás József (Kézilabdázó)
-Bordás Réka (Kézilabdázó)
-Darvas Kálmán (id.)
-Darvas Kálmán (Ifj.)
-Ehrlich Mózes (a bánhalmi iskola alapítója)
-Farkas István (Vitéz)
-Fontos Gyula (építőmester)
-Földes Jolán (Írónő)
-Gaál Karolina (Írónő)
-Grósz Ármin (Malomtulajdonos)
-Hangyási Dávid (Néptáncos)
-Horváth Bálint (Opera énekes)
-Juhász Teréz Julianna (Védőnő)
-Karcsay Gyula (Bíró)
-Kele István (Lelkész)
-Kinczel Éva
-Kovács Nikolasz (Labdarúgó)
-Lábody András (Nyug. Csendőr Th)
-Makra Endre (Csendőr-Horthy Miklós Testőre)
-Németh Mónika
-Egy Juhász Familia Kenderesen (Tóth Család)
-Siklós László (Író, Újságíró)
-Swechát Ödön Lambert (Professzor)
-Szautner Jánosné Szigeti Gizella (Tanító)
-Szerencsi Miklós (Labdarúgó)
-Szerencsi Noémi (Néptáncos)
-Szél Zsófia (Labdarúgó)
-Szilágyi Gyula (Agártenyésztő)
-Tóth Péter ( Erős Ember)
-Vitai László (címzetes apát)
– Elszármazottak Listája
Kenderes Diszpolárai:
-1995. Hapek Imre
-1996. Tátrai József
-1997. Dr. Fontos Géza
-1998. Dr. Süveges Ildikó
-1999. Vitéz Dávidházy András
-2000. Tátrai Józsefné
-2001. Bordás József
-2002. Dr. Bakos Imre
-2003. Dr. Ila Erzsébet
-2004. Sípos Gyula
-2006. Vitéz Baranyi Mihály
-2008. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós
-2009. Özv. Horthy Istvánné
-2010. Dr. Almássy Antal
-2015. Fazekas Sándor
-2016 Dr. Barta Zsuzsa
-2021. Simon Zoltánné
Akikre Büszkék Lehetünk
Andrási Diána (Versenytáncos)
„Amit már eltáncoltál, az senki sem veheti el tőled” (Gabriel Garcia Marquez)
Eddigi lapszámainkban több alkalommal jelentettünk meg riportot helyi fiatalokkal, akik a tánc világát választották hivatásul. Többségük inkább néptáncosként ért el kiemelkedő sikert. Most nagy örömünkre
szolgál, hogy egy kenderesi fiatal hölgy, Andrási Diána a társastánc területén bizonyította tehetségét. Most őt kérdeztük elért sikereiről és az oda vezető útról.
– Mikor kezdtél el táncolni, milyen indíttatásból?
– Tizenkét éves korom óta táncolok. A ”Szombat esti láz” című televíziós műsor hatására kezdett el érdekelni a tánc kislányként. Nagyon tetszett a fellépő ruhák, a gyönyörű frizurák, cipők sokasága.. most már nemcsak ezért…a tánc kikapcsol, feltölt, egyszerűen imádom!
– Más jellegű táncot is tanultál?
– Óvodában mazsorettre jártam, de erről már csak halvány emlékeim maradtak.
– Hogyan vezetett az út idáig? Mesélj a tanulmányaidról! – Alapfokú tanulmányaimat Kisújszálláson a Kossuth Lajos Általános iskolában végeztem 2003 és 2010 között és ezalatt a kenderesi és kisújszállási művelődési házban működő Korda Vince Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanulója is voltam .2010 -től a Lábassy János Szakközépiskola és Szakgimnáziumban tanultam. 2014 ben érettségi vizsgát tettem, majd 2017 ben szereztem meg a fodrász szakmai vizsgámat.
– Milyen egyesületben táncoltál, táncolsz jelenleg?
– 2011-2012′ között a szentesi Szilver TSE csapatában táncoltam, most pedig a szolnoki Szoldance TSE táncosa vagyok. A köztes időszakban tartottam négy év szünetet a táncolásban. Tavaly decemberben döntöttem úgy, hogy újrakezdem.
– Milyen versenyeken vettél már részt, milyen eredményekkel?
– Több tánciskolás versenyen vettem részt,ahol mindig dobogós helyezéseket értünk el. Nem régen lettem versenykönyves táncos. A jelenlegi táncpárommal eddig két versenyen vettünk részt. Az első megmérettetésünk a Kelet Magyarországi Területi Bajnokság volt, amit Kunszentmártonban rendeztek meg. Standard kategóriában 6. helyezést, latinból pedig 4. helyezést értünk el. Nem voltunk
elkeseredve, hiszen még ez az első versenyünk volt és döntőben táncolhattunk. A második versenyünk, a Formakupa Algyőn volt. Ott Standard kategóriában 6., latinból pedig 3. helyezést értünk el.
– Hogyan őrzöd meg a kondíciódat?
A munkám mellett nagyon nehéz bármilyen sportot űzni. Egyelőre heti két edzésen tudok részt venni. A táncon kívül nem sportolok mást. Diétázni nem szoktam.. inkább a mértékletességre törekszem. Ha azt
érzem , hogy picit híztam, jobban odafigyelek az étkezésre.
– A család mennyire támogat a tevékenységeidben? – A családom a választott szakmámban és a hobbimban is 100%-osan támogatott, támogat. Anyukámék szívesen jönnek a fodrászatba, ha bármilyen új dolgot kiszeretnének próbálni. Táncversenyeimre folyamatosan jönnek szurkolni. Rengeteget segítenek. Mindent nagyon köszönök nekik.
– Hogyan tovább, mik a jövőbeni terveid?
– A fő szakmám a fodrászat marad. A táncot csak hobbiként szeretném tovább csinálni.
-Eddig elért sikereidhez ezúton is gratulálunk, és további sok eredményes versenyt kívánunk. neked a jövőben.
(Az interjút Ács Andrea Éva készítette 2019. májusban. Forrás:Kenderesi Krónika)
ANTAL ISTVÁN (1896-?)
FORRÁS:
Baktai Anikó (énekesnő)
„Mottóm,,:Addig szeressük egymást amíg lehet !
Kenderesi Általános iskolában ,az énekkarban kezdődött minden!
Itt bontakozott ki a bennem rejlő tehetség, ekkor figyeltek fel tanáraim és ismerőseim elmondása szerint a kimagaslóan szép és tiszta hangomra. Talán a tőlük kapott biztatás és elismerés inspirált arra az elhatározásra, hogy életemet a zene, és főként az éneklés felé kell irányítanom.
17éves koromban Kenderesről Budapestre költöztem,ahol mint gondozónő sikerült elhelyezkednem. Ezekre az időkre a mai napig is szívesen gondolok vissza. 1 évre rá megismerkedtem a barátnőmmel Judy-val akit, mint a Groovehouse énekesnője ként ismerhetnek az emberek. Jelentkeztem az OSZK-zeneiskolába ahova fel is vettek ,majd 1997-ben kiváló eredménnyel sikeresen befejeztem.
1996-ban a Ki Mi Tud? versenyen a legnagyobb elismerésben, a közönség díjban részesültem 1994-2000 ig a Ton Ton Phoenix zenekarban énekeltem, de más ismert hazai előadó, (Body Magdy, Szekeres Adrien) és zenekar (G-Play, Fiesta) albumokon volt hallható a hangom duett, vagy vokál formában, sőt még Supra Hits lemezem is közreműködtem.
A Sztárkereső fesztiválon dobogós, a Megasztár énekversenyen a 6. helyezést értem el.
Pannonia Express Showband tagja voltam 7 évig.
Itthon nem könnyű az éneklésből megélni, főleg most, hogy sorban zárnak be a szórakozóhelyek és éjszakai bárok, s ha lehetőség adódik, a mai napig vállalok fellépéseket a határon túl. Jártam többször Skandináviában, Franciaországban, Hollandiában és Görögországban is. Legszívesebben azonban itthon állok színpadra, mert leginkább a magyar dalokat és a magyar közönséget kedvelem.”
2007 óta élek együtt szerelmemmel, akivel közös fellépéseket is vállalunk. Nagyon boldog vagyok, mert megtaláltam életem párját. A kedvesem szaxofonon és klarinéton is kiválóan játszik, így a színpadon is ugyanúgy kiegészítjük egymást, mint az élet más területein”
Jelenleg egy hajón dolgozom mellyel a földrészek között járom e csodás világot de mindig szívesen térek haza Magyarországra, és ha csak egy rövid időre is, de a szívem haza húz Kenderesre, ahol a családom és barátaim és ismerőseim nagy szeretettel fogadnak.
Forrás és fotók: Baktai Anikó
Balogh Sándor – És a Balogh Család (Vizes Család)
Kevés olyan család van ahol egy família ilyen régre visszamenően ápolja a generációkon át ívelő hagyományokat, ahol a tehetség a szorgalom, és a cigányzene iránti elkötelezettség apáról fiúra szállt.
Balogh Sándor és zenekara, avagy a Vizes család. Sokan így, ezzel becenévvel ismerte, ismerik a családom! Ez a név onnan ered, hogy Balogh Sándort A zenekar vezető prímást, megtisztelték lányok Húsvétkor egy vödör vízzel!
A zenekart idős Balogh Sándor nagyapám alakította öt fiával. Az zenekar tagjai. – id. Balogh Sándor. Prímás. – Balogh Sándor Prímás. – Balogh Ádám Terc Prímás – Balogh József Brácsás. – Balogh Gyula Cimbalmos – Balogh Ernő Nagybőgős. Nagyapám 1961-ben elhuny, így fia Balogh Sándor vette át a zenekar vezetését. Nagyon Sok rendezvényen, Lakodalmon, egyéb mulatságon voltak ők a hangulatfelelősök! Közben a Kenderesi Pipacs vendéglő állandó zenekara volt. Sajnos már nem élnek…. így maradt nekünk emlék, és a fotók! Nyugodjatok békében drága szeretteim!
Balogh Ernő Kenderes 2021. 01. 29
Forrás és képek: Balogh Ernő
Bordás József (kézilabdázó)
A kenderesi származású sportember oszlopos tagja volt az 1986-ban világbajnoki ezüstérmes, majd két évvel később a szöuli olimpián negyedik helyezett nemzeti csapatunknak.
A testnevelő tanárként dolgozó, egykori kiváló jobbátlövőt telefonon értük el. Miután gratuláltunk a születésnapja alkalmából, a hogyléte felől érdeklődtünk.
– Nemrégiben a jobb térdemet műtötték, most már jobban vagyok, hamarosan minden rendben lesz. Nem ez volt az első műtétem, az Achilles-inamat és a gerincemet is rendbe kellett már rakni. A lényeg, hogy egészség legyen.
– Hol tartja a világbajnoki érmét?
– A szobában a vitrinben, kiemelt helyen, nagy becsben tartom. Óriási siker volt a magyar kézilabdázás számára, én is egy picit hozzátettem az eredményhez. Arra emlékszem, hogy mindenki esélytelennek tartott bennünket, hiszen az előző vb-n kilencedik helyen végzett a csapatunk. Mi azonban alaposan felborítottuk a papírformát, sorra arattuk a győzelmeket, így már középdöntőbeli meccseinket elkezdte közvetíteni a magyar televízió is, kézilabdaláz volt idehaza.
– Szerencsére a Svájcban élő magyarok hazai hangulatot varázsoltak számunkra. A döntőben nem jutottam lehetőséghez, és sajnos nem igazán sikerült, a jugoszlávok végig vezettek, mi csak futottunk az eredmény után. Az igazság az, hogy azon a meccsen azzal a két góllal jobbak voltak nálunk. Én azt mondom, hogy szépen csillog az ezüstérem is.
– Úgy tűnik, hogy a jugoszláv csapat mumusuknak számított, hiszen két évvel később a szöuli olimpia bronzcsatájában is kikaptak tőlük.
– Balszerencsénkre szenzációs csapatuk volt a jugóknak, hiszen 1984-ben, Los Angelesben olimpiát nyertek, majd két év múlva vb-t, és 88-ban is közel álltak a címvédéshez, de a középdöntőben megelőzték őket a későbbi győztes szovjetek. Mi is nagyot játszottunk az olimpián is. Örökké felejthetetlen élmény volt az NDK elleni meccs, amelyet többgólos hátrányból nyertünk meg egy góllal, és így csoport másodikként játszhattunk a bronzéremért. Ekkor négy góllal maradtunk alul a jugoszláv válogatottal szemben. Magán az ötkarikás játékokon szerepelni pedig óriási élmény és megtiszteltetés volt, amíg élek, nem fogom elfelejteni.
– Két év múlva is kerettag volt a csehszlovákiai vb-n, de ott már kevesebb lehetőséget kapott a hatodik helyezett csapatban, mint előtte.
– A svájci vb-n és az olimpián Mocsai Lajosnál valóban több lehetőséghez jutottam, mint később Csík Jánosnál, de tegyük hozzák, kitűnő játékosok alkották akkor is a magyar válogatottat, nagyon nehéz volt bekerülni, mindkét edző leginkább védekezésben számított rám. Arról nem beszélve, jobbátlövő poszton Gyurka Jani és Fodor Jani voltak a vetélytársaim. Azért óriási dolognak tartom, hogy 110 alkalommal játszhattam a magyar nemzeti csapatban, és olyan klubcsapatokban is évekig szerepelhettem, mint a Honvéd és a Debrecen. A fővárosiakkal kétszeres magyar bajnok és kupagyőztes is voltam.
– A jó szereplés jutalma pedig az lett, hogy egy spanyol csapattól, a Valladolidtól kapott szerződést. Hogy érezte magát náluk?
– Remek két évet töltöttünk a családommal a csodás spanyol városban. Kedveltek a klubnál, én is szeretettel gondolok vissza az ott eltöltött két évadra. Marasztaltak a spanyolok, de sajnos a derekam nem bírta a terhelést, ezért hazatértünk. Elkezdtem tanulni, elvégeztem a Testnevelési Főiskolán az edző szakot, majd a szegedi tanárképző főiskolán szereztem diplomát. Alsóbb osztályban folytattam a játékot, az Orosházával előbb a harmad-, majd a másodosztályt is megnyertük, de én már az NB I.-es szereplést nem vállaltam. Utána Mezőtúron is szép és felejthetetlen éveket töltöttem.
– A kenderesi szakiskolában tudják a diákok, hogy a testnevelő tanáruk milyen eredményeket ért el kézilabda-pályafutása során?
– Nem szoktam dicsekedni tanítványaimnak a múltban elért eredményeimmel. A jelen számít, igyekeztem átadni tudásomat a fiataloknak. Fontos, hogy megadjuk egymásnak a tiszteletet.
Bordás József 32 éve él házasságban feleségével, Eszterrel, aki egykoron NB II.-es kézilabdás volt. Két leányuk született. Barbara inkább humán beállítottságú, húga, a 23 esztendős Réka azonban édesapja nyomdokaiba lépve kézilabdázik, a Debrecen játékosa – és már a válogatott edzőtáborába is meghívták. Amiben különböznek, míg apukája átlövő volt, addig Rékának beálló a posztja.
Forrás:Szoljon.hu Varga Csaba 2020.06.20.
Pályafutása
17 évesen kezdett el kézilabdázni Cseh Zoltán edző szorgos kezei alatt. A szolnoki TV tornán fedezték fel, ahol 18 évesen 8 gólt lőtt az akkor feljutó Ózdnak, akik egyből le is igazolták. Három hónappal később felfigyelt rá Kovács László mesteredző és Kovács Péter világválogatott. Ekkor került a Budapesti Honvédba, ahol 6 évig játszott (1980–86). Csapatával kétszer nyerték meg a magyar bajnokságot, egyszer a Magyar Kupát.
1983-ban kapott meghívást a magyar válogatottba. Az 1986-os svájci kézilabda világbajnokságon ezüst érmet nyert. Ez idő alatt a Dózsában, Debrecenben játszott ahol a 3. helyezést érték el a bajnokságban. 1988-ban a szöuli olimpián 4.-ek lettek, Jugoszlávia ellen 24-22-re vesztettek. 1990-ben Spanyolországba a Valladolid csapatához igazolt.
Edzőként
1992-ben kiújuló derékfájdalmai miatt úgy döntött abbahagyja a versenyzést. Hazatérése után a Szegedi Tanárképző Főiskolára járt. Ekkor került kapcsolatba Orosháza csapatával. Újra játszani kezdett és az NB II-ből az NB I-ig meneteltek, de a legfelsőbb osztályt kora miatt már nem vállalta. Ezután került Mezőtúrra, ahol játékos, majd az ifjúsági, utána pedig a felnőtt csapat edzője lett
| Személyes adatok | |||||||||||||||||||||||||
| Születési dátum | 1963. június 2. (57 éves) | ||||||||||||||||||||||||
| Születési hely | Kunhegyes, Magyarország | ||||||||||||||||||||||||
| Junior klubok | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
| Profi klubok1 | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
| Válogatottság2 | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
| Edzőség | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
| 1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. 2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma: 1990. február 6. * Mérkőzések (gólok száma) | |||||||||||||||||||||||||
| Szerzett érmek | ||||||||||||
| ||||||||||||
Forrás:Wikipédia
Bordás Réka (Kézilabdázó)
A DVSC női kézilabdacsapatának fiatal játékosa, Bordás Réka kézilabdás szülők gyermekeként kezdte bontogatni szárnyait a debreceni utánpótlásban. Átlövő posztról került a beállóba, majd miután végigjárta a korosztályos ranglétrát, az NB1/B-s Nyíradonyban pallérozódott.
Jól ment neki a játék, ám azt talán még ő maga sem gondolta, hogy az idei szezonra mekkorát fordul vele a világ. 2018 tavaszán ugyanis a debreceni vezetés úgy látta jónak, hogy a junior-világbajnok Tóvizi Petra párjaként Rékával pótolja a beállós poszton keletkezett űrt. Ő pedig köszönte szépen a bizalmat, s nekivágott eddigi pályája legnagyobb kihívásának. Hogy jó úton jár, aligha kérdéses, elvégre túl azon, hogy meghatározó játékossá vált klubjában, nemrég a B-válogatott márciusi összetartására is meghívót kapott Kim Rasmussentől.
– Édesapád, Bordás József tagja volt az első és máig egyetlen világbajnoki érmes magyar férfiválogatottnak 1986-ban. Mondhatjuk, hogy törvényszerű és elkerülhetetlen választás volt számodra a kézilabda?
– Természetesen apukámnak hatalmas szerepe volt abban, hogy én is a sportágban kötöttem ki. Szinte minden téren ráütöttem, és mivel már egészen kiskoromban „lelőhetetlen” voltam, teljesen természetes volt, hogy megpróbálkozom a kézilabdával. Amikor még apa edzősködött, rendre elkísértem, és miközben a csapat melegített, mi labdáztunk. Egyébként nem csak ő, hanem anyukám is játszott annak idején, ő NB2-ig jutott irányítóként.
– Jelentett ez bármiféle nyomást számodra a kezdetekkor?
– Nem igazán, mert a szüleim soha nem voltak elfogultak velem, mindig őszintén elmondták a véleményüket, és azt, hogy mit csináltam jól, vagy épp rosszul. Támogatásuk nagyon sokat jelent számomra, nélkülük egészen biztosan nem tartanék itt. S velük együtt megemlíteném a nővéremet is, akinek szintén rengeteget köszönhetek. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy ő a legnagyobb szurkolóm!
– Eleinte átlövőként bontogattad a szárnyaid, idővel aztán bekerültél a falba, egy számodra addig teljesen idegen szerepkörbe. Mennyire volt zökkenőmentes az átállás?
– Tizenegy évig játszottam átlövőként, majd a korosztályos csapatunk beálló nélkül maradt, mivel többen „kiöregedtek”. Ezt követően találta ki két utánpótlás edzőnk, Győrvári Viktor és Vida Gergő, hogy próbáljuk meg, elvégre az alkatom ideális a poszthoz. Eleinte persze nehéz volt, szinte teljesen új fejezet kezdődött a pályafutásomban. Meg kellett szokni, de mára, a kezdeti sértettség ellenére is úgy gondolom, megérte váltani.
– Miután végighaladtál a DVSC korosztályos ranglétráján, az NB1/B-s Nyíradonyban találtad magad. Most már nyugodtan mondhatjuk, az ott töltött szezon vízválasztónak bizonyult a karrieredben.
– Beállóként jobbára csak védekeztem, így az adonyi egy év fontos mérföldkő volt abból a szempontból is, hogy egyre több lehetőséget kaptam támadásban. Ráadásul Köstner Vilmost jól ismertem korábbról, így minden tekintetben hasznos idényt húztam le ott.
– Mindeközben a DVSC vezetése is figyelt, nem egészen egy esztendővel ezelőtt pedig hivatalossá vált, hogy lehetőséget kapsz a szűk keretben. Ha a nyíradonyi kölcsönjátékra azt mondtuk, fontos mérföldkő, ez hatványozottan érvényes az idei évadra is. Milyen érzésekkel vágtál neki az előtted tornyosuló kihívásnak?
– Volt bennem egy minimális félelem a szezon rajtja előtt, hisz nem tudhattam, mire leszek képes a legmagasabb szinten. Az edzéseken azonban igyekeztem mindent megtenni annak érdekében, hogy megfeleljek az elvárásoknak, és szerencsére a lehetőséget is megkaptam. Talán mondanom sem kell, hogy ez mennyire fontos egy fiatal játékosnak, hiszen önbizalmat ad. Mindemellett a lányok is nagyon befogadók és segítőkészek voltak. Ennek köszönhetően a kezdeti drukk nem nyomta rá a bélyegét a teljesítményemre. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy rendkívül hosszú út áll előttem.
– Bemutatkoznod aligha kellett a társaknak, hiszen korábban már edzettél a felnőttcsapattal, poszttársad pedig az a Tóvizi Petra lett, akivel szinte együtt nevelkedtél. Most pedig, nem túlzás kijelenteni, hogy nincs olyan DVSC-meccs, ahol legalább az egyikőtök ne brillírozna.
– Az mindenképp komoly előnyt jelentett, hogy a keret nagy részét már ismertem. A fiatalabbakkal kitűnő a kapcsolatom, de ugyanez érvényes a többiekre is. Úgy érzem, idén a közösségünk is nagyon erős, összetartunk és segítjük a másikat. Ami pedig Petrát illeti, nála keresve sem találhatnék jobb társat. Nagyon jól megértjük, kiegészítjük egymást, és nincs bennünk féltékenység a másik iránt, ha történetesen az egyikünknek jobban megy a játék, tudunk örülni a másik sikerének. Talán ennek is köszönhető az, hogy minden meccsen el tudja kapni valamelyikünk a fonalat.
– Szeptemberben hosszútávú szerződést írtál alá a klubnál. Mennyit gondolkodtál az ajánlaton?
– Ez szinte egyáltalán nem volt kérdés számomra, elvégre jól érzem magam Debrecenben, és minden adott ahhoz, hogy továbbfejlődjek.
– Teljesítményedre a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Kim Rasmussen is felfigyelt, mi több, meghívót is postázott a „B”-keret márciusi összetartására.
– Nagyon meglepődtem, amikor két edzés között otthon pihentem, és edzőnk, Vili bá’ hívott, hogy elsőként közölje velem a hírt.
– Hogy érezted magad az edzőtáborban?
– Nagyon jó volt, hatalmas pluszt adtak a válogatottnál eltöltött napok. Az összetartáson több régi ismerőssel is találkoztam, így nem volt teljesen ismeretlen számomra a közeg, nagyon jó kis társaság alakult ki. Két meccset is játszottunk, melyeken sikerült gólokat szereznem, és megismertem a játékrendszert, amelyben a válogatott játszik. Szerencsére a szövetségi kapitány, Kim Rasmussen is elégedett volt velem, és az edzőtábor végén elmondta, a továbbiakban is figyelni fog. Nekem pedig egyik legfőbb vágyam és célom, hogy állandó szereplője legyek az összetartásoknak, idővel pedig jó lenne a legjobbakkal együtt készülni. Petrának is mondtam, hogy szeretném, ha egy napon a válogatottban is együtt szerepelnénk!
– Néhány szó erejéig érdemes visszakanyarodni a klubszezonhoz, mely lassan a hajrájához közeledik. Mint ismert, december óta ismét együtt dolgozhatsz Köstner Vilmossal. Tisztán látható, hogy a rutinos tréner újbóli szerepvállalása jókorát lendített az együttes szekerén.
– Szakmailag Jensen is kiváló edző volt, viszont nem igazán tudta kézben tartani a csapatot. Ezen a téren hozott előrelépést Vili bá’, akinek mindannyian örültünk, ráadásul őt is nagyon feldobta a lehetőség. Sikerre éhesen és elszántan vágott neki a munkának, ez a fajta mentalitás pedig minket, játékosokat is inspirál.
– Mi lehet a reális elvárás a csapattal szemben a hátralévő fordulókban?
– Szeretnénk minden hátralévő meccset megnyerni, és odaérni a hatodik helyre. Ez nyilván nem lesz egyszerű, de ha mindannyian hiszünk benne, szerintem képesek lehetünk rá!
– S mit láthatnak a szurkolók az idáig rendre agilisan teljesítő Bordás Rékától?
– Mindent meg fogok tenni azért, hogy sikeresen zárjuk a szezont, és természetesen a későbbiekben is arra törekszem majd, hogy tovább fejlődjek, és egyre stabilabb kézilabdázóvá váljak.
– Ha távolabbra tekintünk, milyen főbb célok lebegnek a szemed előtt?
– Sportolóként az a legfontosabb, hogy meghatározó játékosa legyek a DVSC-nek. Emellett szeretném folytatni a tanulmányaimat a Debreceni Egyetem sportszervező szakán.
ADATLAP
| Szerződés | 2023 |
|---|---|
| Poszt | beálló |
| Mezszám | 18 |
| Becenév | Baba |
| Magasság / súly | 184 cm / 83 kg |
| Születési idő | 1997. augusztus 26. |
| Születési hely | Debrecen |
| Tétmérkőzés * | 71 / 116 |
| (ebből NB-I.) * | (56 / 98) |
| Első NB-I. * | 19 év 8 hó 24 nap |
| Utolsó NB-I. * | 23 év 5 hó 10 nap |
| Nemzetközi * | 11 / 12 |
| Egyéni gólcsúcs * | 7 gól |
Forrás:Tóth Sándor www.diszpolgar.hu (2019.04.22) , sportstatisztika.com
Darvas Kálmán (Id.)
Darvas Kálmán közs. fogy. adóellenőr * 1882. Kenderes. 5 1/2 hold földjén gazdálkodik, 1920 óta adóellenőr. – Az 1. h. tüz. e. kötelékében a szerb, olasz és orosz fronton küzdött. II. o. ez., bronz vit. érem, K. cs. k. tulajd. Polg. olv., Földmív. kör tagja, a Ref. egyh. presbitere. – Felesége: Lévai Julianna, gyermekei, Kálmán (dr., közs. pénzt.), Sándor (gazdálkodó), Elek és Lajos.
Darvas Kálmán (Ifj.)
Darvas Kálmán ifj., dr. közs. pénztárnok * 1907. Kenderes. Oklevelét 1931-ben Bpesten szerezte. 1932-től h., 1934 óta végl. pénztárnok. A közs. képv. test., a PLE tagja, a Move alapítója, a Községi tkpt igazgatósági tagja és pénztárnoka. – Felesége: Varsányi Irén.
Ehrlich Mózes (a bánhalmi iskola alapítója)
Farkas István (Vitéz)
1895. szeptember 8-án Kenderesen született Farkas István, vitéz. Iskoláit Kenderesen, Budapesten s a gazdasági iskolának 2 éves tanfolyamát Debrecenben végezte. Az első világháborúban teljesített szolgálatáért, bátorságáért kétszer első osztályú ezüst vitézségi, kétszer másodosztályú ezüst vitézségi és bronz vitézségi éremmel, Károly csapatkereszttel, sebesülési éremmel s a hadiéremmel tüntették ki. 1924-ben avatták vitézzé. 1927-ben Kunhegyesen ingatlanforgalmi irodát nyitott. Tagja volt a MOVE-nak, a Függetlenségi Olvasókörnek, a Levente Egyesületnek. Lányai: Farkas Éva (Gagán Józsefné) és Ilona (Cserháti Imréné).
Forrás:Múlt -kor Kenderes és környéke Barabás János Barna
Fontos Gyula (Építőmester)
Fontos Gyula építőmester * 1859.-ben született Kenderesen. A budapesti felsőipariskolát végezte 1879-ben, 1882 óta önálló. Az 1896. évi országos kiállításon legfelsőbb elismeréssel, 1907-ben gazdasági oklevéllel kitüntetve. 60 hold birtokon gazdálkodott. Közs. képv. test., rk. iskolaszék, Stefánia szöv., közs. óvoda választm. tagja, a Kath. kör társelnöke, építő biz. szakértő, 18 évig volt közgyám, 30 évig ipartest jző, 18 évig iskolaszéki elnök, 6 évig tűzoltó test. tag, 10 évig a Közs. tkpt alelnöke, 15 évig az Orsz. iparegy. Tagja
Földes Jolán (írónő)
Földes Jolán, születési és 1908-ig használt nevén Friedländer Jolán (Jolan Foldes, Yolanda Foldes, Yolanda Clarent) magyar írónő. Leghíresebb regénye A halászó macska uccája.
1901 december 20-án született Kenderesen, Földes Manó és Felsenburg Etelka lányaként. 1921-ben az egyetem elvégzése után Párizsban dolgozott munkásként és titkárnőként. 1924. augusztus 9-én Budapesten házasodtak össze Pollák Antal István magánhivatalnokkal, Pollák Arnold Gyula és Schmidl Irma fiával.[2] Válásuk után[3] 1930. szeptember 6-án Budapesten hozzáment Kelemen Kálmán izraelita vallású újságíróhoz, Kelemen Sándor és Lichter Lujza fiához.[4] Első regénye a Mária jól érett (1932) irodalmi siker lett Magyarországon, Mikszáth Kálmán-díjat kapott. Vajda Pállal közösen írt komédiája, a Majd a Vica (1933) és az első világháború után Párizsban letelepedő magyar munkáscsalád történetét elmesélő A halászó macska uccája is sikeres lett: 1936-ban első díjat nyert a londoni Pinker irodalmi ügynökség nemzetközi regénypályázatán. Utóbbit 13 nyelvre fordították le.[5] (A mű címét egy létező párizsi utca neve ihlette.)
További művei (Prelude to Love, Shadows on the Mirror, Férjhez megyek (1935), Ági nem emlékszik semmire (1933), Péter nem veszti el a fejét (1937), Fej vagy írás (1937), Más világrész (1937)) szintén olvasottak voltak Európában és a tengerentúlon.
1941-ben Londonba emigrált, a továbbiakban angol nyelven írt. Tagja volt a külföldi Magyar Írók Szövetségének.
Golden Earrings c. regényéből Marlene Dietrich és Ray Milland főszereplésével készült film.[6] 1946-ban Aranyfülbevaló címmel mutatták be magyarul.
61 éves korában 1963. októberben hunyt el Londonban
Művei
Magyarul
- Mária jól érett. Regény; Pantheon, Budapest, 1932 (Az új magyar regény)
- Majd a Vica(vígj., Budapest, 1933)
- Ági nem emlékszik semmire. Regény; Révész Géza, Budapest, 1933 (Gong46.)
- Férjhez megyek. Regény; Palladis, Budapest, 1935 (Félpengős regények)
- A halászó macska uccája; Athenaeum, Budapest, 1936
- Péter nem veszti el a fejét; Pantheon, Budapest, 1937
- Fej vagy írás; Pantheon, Budapest, 1937
- Más világrész; Athenaeum, Budapest, 1937
- Hüvelyk Matyi. Mese; átdolgozta: Földes Jolán; Palladis, Budapest, 1937
- Arany fülbevaló. Regény; angolból fordította: Végh György; Grill, Budapest, 1946
Angolul
- Golden Earrings(1945?) – Aranyfülbevaló (r., Budapest, 1946)
- Prelude to Love
- Shadows on the Mirror
- Moving Freely(1947)
Franciául
- Chacun son crime(1949)
(Forrás: Wikipédia)
Gaál Karolina (Írónő)
Atyját Kenderesre tették jegyzőnek; itt élt ő a szülői házban 12 éves koráig, midőn atyja elvesztette hivatalát és ő rokonaihoz került nevelésbe. Ekkor egyik rokona (Kalocsa Róza írónő édesanyja) kézi munkára tanította. Sokat olvasott és már 16 éves korában beszélyeket kezdett írni. 1852-ben édesanyjának unokaöccse, Vörös László püspöki mérnök Vácon vette nőűl; férje 1886-ban meghalt és ő leányával szerény visszavonultságban élt Vácon közel két évtizeden keresztül. 1907-ben hunyt el Budapesten, 82 éves korában aggkori végelgyenülés következtében. Utolsó éveiben az írók segélyegylete támogatta, s ezen egyesület is temette el 1907. március 21-én.
Beszélyeket írt az Emilia által szerkesztett Családi Körbe (1860-tól), Friebeisz Nefelejtsébe (1863), a Beregbe, a szatmári Szamosba, a Tóth Kálmánné (Flóra) Virágcsokor c. lapjába, az Ungvári Közlönybe (Jovanovics szerk. alatt; A fő erdész és A vadormi kastély, egy-egy kötetes regények), a Nővilágba (Nőuralom c. irányczikke), Szabó Richárd Gyermekbarátjába s Remellay Gusztáv Ifjusági Lapjába (leginkább tündérmeséket); a Magyar Házi Asszonyban, a Képes Családi Lapokban, a Rózsa Kálmán Nemzeti Hírlapjában, a Budapesti Újságban és a Singer Mihály Emberbarátjában szintén több beszélye jelent meg; a Váczi Közlönynek pedig évekig munkatársa volt.
Munkái:
- Egy sirkertőr Mátyás király korából. Kecskemét, 1859.
- Valeria. Eredeti regény. Bpest, 1883. (és 1886. Bpest.)
- A szökevények. Regény. Bpest. 1885.
- A gyűrű titka. Regény, Bpest, 1887. Három kötet.
- A mai férfiak. Regény. Bpest, 1890. Három kötet.
- Szerelem a sírig. Regény, Budapest: Hungaria Ny., [1890 körül].
- Végzetes látogatás. Regény, Bpest, 1891.
- Négy Parti Györgyné. Regény, Bpest, 1892.
- A királyi tanácsos leánya. Társadalmi regény. Debreczen, 1892.
- A ki birja marja. Regény. Bpest, 1893.
- A kit kétszer eladtak. Regény. Bpest, 1893.
- A szerelem örvényei. Regény. Bpest, 1893.
- Egy perc következménye. Regény. Budapest, Neumayer Ny., [1895].
- Kitaszítva. Regény. Bpest, 1896.
- A végzet útjai. Regény, 1-2. köt. Budapest, Wodianer, 1901.
Regényei újságokban
Az Igazmondóban (A lelkész leánya), a Budapestben (1883. A szerelmes levél, 1884. Az öngyilkos árvája, 2 kötet, A gyáros leánya, 2. k., 1886. Egy ármányos nő, 3. k., A kiket hiában kerestek, 3. k., 1887. Gyönyör és borzalom, 2. k., Az aranyosi várkastély réme. 3. k., A kalandorok, 2. k., 1888. A sors keze, Örvény körűl, 3. k., 1889. Szülők nélkül. A hetedik gyermek, Hol a menyasszony, Utolsó szerelem, 1890. A szerelem utjai, a kit eltemettek, A vetélytársnő, Örökbe fogadott leány, 1891. Világ csaló, 2. k., Az elcserélt gyermek, Az elátkozott, Nagyvilágban kisvilág, A sógornő, 2. k., 1892. A kik eltüntek, Rejtett titkok, A cselszövő, Tövises pályán, 2. k., Az árva, 2. k., A gőzmalmos leánya, 2. k., 1893. Nehéz küzdelmek, A szerelem harcza, 1894. Hova lett a férj?), a Képes Családi Lapokban (1885. A falusi rokonok), a Hazletonban (Amerika) megjelenő Önállás c. lapban (1893. A mai hölgyek.)
Színművei:
- Nő kerestetik, vígjáték 3 felvonásban (Először adták elő 1863. június 30-án a Budai Népszínházban; azután Érsekújvárt, Nyitrán és másutt is);
- Napam asszony, vígjáték 3 felvonásban (Játékszinre került 1863-ban Nagykőrösön, azután Makón.)
Grosz Ármin (Malomtulajdonos)
Grosz Ármin malomtulajd. * 1882. Kenderes. 3 évig fűszerkeresk., 1908-tól révbérlő Tiszaroffon, 1913-tól bőrkeresk. volt. 1916-ban megvette a közs. gőzmalmot, azt vejével együtt vezeti. – A 68. gy. e. kötelékében orosz fronton harcolt. – 25 holdon gazdálkodik. Az Izr. hitközség elnöke. – Felesége: König Julianna, leánya: Rózsi
Hangyási Dávid (Néptáncos)
„A nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá.” (Martha Graham)
2018. június 22-én és 23-án az ország legszebb szabadtéri színpadán, a Hősök tere övezte szoborcsoport előtt felépített díszletrendszerben jeles, népszerű színészek és énekesek, valamint több száz közreműködő segítségével, a két évvel ezelőtt ezen a helyszínen bemutatott „Itt élned, halnod kell” című zenés történelmi játék alkotógárdája Trianon címmel új, nagyszabású történelmi zenemű létrehozására vállalkozott. A közelgő századik évforduló előtt a történelmi ismeretek felelevenítésén, az emlékezésen túl a zenés produkció közös gondolkodásra hívta a jóakaratú, a nemzet megmaradásáért, közösségünk felemelkedéséért tenni akaró honfitársainkat. A folkzenei elemekkel átszőtt szimfonikus hangszerelésű rockopera zeneszerzője Koltay Gergely, a Kormorán együttes vezetője volt. A szövegkönyvet emlékezések,
dokumentumok, költemények, megzenésített versek segítségével a produkció rendezője, Koltay Gábor állította össze. A zeneműben közreműködő színészek, énekesek soraiban Varga Miklóst, Vadkerti Imrét, Kalapács Józsefet, Rudán Joet, Sipos Imrét, Benkő Pétert, Laklóth Aladárt, Ruttkay Laurát, Palcsó Tamást,
Fehér Nórát, Bodnár Vivient, Kuczmann Ágnest, Varga Vivient, Varga Szabolcsot és Szentgyörgyváry Laurát láthatta a közönség. A produkcióban több száz táncos, statiszta, lovas, artista működött
közre. És a táncosok között, – nem kis büszkeségünkre – ott lehetett egy kenderesi ifjú táncos Hangyási Dávid is, aki városunkból indult el ezen a pályán. E havi lapszámunkban őt kérdeztük a fellépésről, tanulmányairól!
-Mióta foglalkozol a tánccal, mikor és milyen indíttatásból kezdted el?
-A tánccal 10 éve foglalkozom. Még valamikor óvodás voltam, amikor Ruscsák Szász Andrea tanárnő „Andi néni” megkérdezte, hogy szeretnék-e járni néptáncra. Persze nem sokat gondolkoztam rajta és egyből rámondtam az igent, itt kezdődött el az ami a mai napig is tart.
-Mesélj a tanulmányaidról! Miért a művészeti középiskolát választottad folytatásként? Általános iskolai tanulmányaimat a kenderesi Szent Imre Katolikus általános iskolában végeztem. Itt sikeres nyolc évet töltöttem el, nem is rossz bizonyítványokkal. Tavaly, a nyolcadik év végén beadtam továbbtanulási jelentkezésem a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumba, ahová jelenleg is járok. Azért
választottam ezt az iskolát, mert igazából ez fogott meg az összes művészeti iskola közül a legjobban és úgy éreztem – és érzem a mai napig is -, hogy itt az országosan elismert mesterek segítségével sokat tanulhatok és ez sikeressé tehet a táncosi pályán.
-Milyen szakmai tantárgyaid vannak, melyek azok, amelyet ezek közül a legjobban kedvelsz?
-Az iskolában szakmai tárgy a tánctörténet és a folklorisztika vagy más néven néprajz is. Az elméleti szakmai órák hetente 1-1 alkalommal vannak 45 percben. Rengeteg gyakorlati órám is van, ide sorolandó a heti négy balett is. Ez évben 13 gyakorlati órám volt hetente. Idén Kalocsa, Gömör, illetve Sárköz táncait tanultuk, amiből színpadi vizsgát is tettünk az év végén. Félévkor, illetve év végén is vizsgázni kell gyakorlati és elméleti szakmai tárgyakból egyaránt. Természetesen nem kérdés, hogy a gyakorlati órákat szeretem a legjobban, de kedvelem a tánctörténetet és a néprajzot is.
-Kérlek, sorold fel milyen eredményeket, sikereket értél el eddig a táncban?
Szóló kategóriában:
2016. – Abigél Országos Minősítő Táncfesztivál – Arany minősítés
2017. – Abigél Országos Minősítő Táncfesztivál – Arany minősítés
2018. – Móra Garabonciás Gyermek -és Ifjúsági Szólótáncverseny – Különdíj- Arany minősítés – Bokrétás
táncosi cím
Páros kategóriában :
2016. – Abigél Országos Minősítő Táncfesztivál – Ezüst minősítés
2017. – Abigél Országos Minősítő Táncfesztivál – Ezüst minősítés
2018. – Országos Művészeti Tanulmányi Verseny – 2. helyezés
Csoportos ketegóriában :
2016. – Abigél Országos Minősítő Táncfesztivál – Ezüst minősítés – Koreográfusi különdíj (KVAMI)
2017. – Abigél Országos Minősítő Táncfesztivál – Ezüst minősítés ( KVAMI)
2018. – Pulyabál – Arany minősítés (Kisfigurás TE. )
-Hogyan kerültél be abba a táncsoportba, amelyik a „Trianonban” fellépett?
-Először is a rockopera koreográfusa, Doktor László felkérte a törökszentmiklósi „Ezerjó” Szentmiklós Néptáncegyüttest, hogy szerepeljen a nagyszabású műsorban 2018. június 22-én és 23-án, a Hősök terén. Mivel az együttes vezetőjével, Szilágyi Erikkel már ismertük egymást korábban, (tanított a Korda Vince Művészeti Iskolában), megkérdezett engem, hogy szeretnék-e részt venni ebben a műsorban és természetesen igent mondtam.
Azért kicsi szerencse is kellett hozzá, hogy engem is felkértek, de végül is sikerült. Ezzel a fellépéssel képviseltük Törökszentmiklós városát és az egész megyét is.
-Hogyan zajlott a felkészülés, a próbák és maga az előadás?
-Doktor László koreográfus eljött Törökszentmiklósra betanítani a táncokat. Június 2-án elmentünk közösen Makóra, egy nagy közös próbára (400 táncos részvételével), ahol már a rendező Koltay Gábor is jelen volt. Június 17-én elutaztunk Budapestre, ahol hétfőtől már zajlottak a helyszíni próbák a színészekkel, lovasokkal, artistákkal és táncosokkal együtt. Mindennap reggel 9 órától este 23 óráig folytak a próbák. Nagyon fárasztó volt az a hét , mivel ha meleg volt, ha hideg, folyamatosan próbáltunk és szakaszosan ebédeltünk, szomjat oltottunk, illetve vacsoráztunk. Csütörtökön volt jelmezes és kamera próba is. A pénteki előadásnak hatalmas hangulata volt. Nagyon nagy élmény volt az , hogy az összes nyolcezer ember aki jelen volt, vastapssal jutalmazta meg a szereplőket. Az előadás végén külön megköszönte a közönség a munkát Koltay Gábor rendezőnek és a zeneszerzőnek Koltay Gergelynek,(Kormorán). Az előadás után mindenki gratulált egymásnak. Szombaton is hasonló volt a hangulat. Az előadás után pedig Koltay Gábor mondott köszönetet az egész csapatnak a közreműködésért. Egy biztos, aki részt vett a megvalósításban és aki megnézte, annak örök emlék marad, mint ahogyan nekem is.
-Mit jelentett számodra ez a fellépés?
-Számomra ez a fellépés egy nagyon nagy lehetőséget adott a hivatásos táncosi pálya beindítására, örök emlék marad, mint ahogyan az egész hét is, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy együtt dolgozott Koltay Gáborral, Varga Miklóssal, Kalapács Józseffel, Rudán Joeval, Vadkerti Imrével, Sipos Imrével és még sok neves színésszel.
-Mennyire támogat a családod ebben a tevékenységben?
-A családom teljes mértékben támogat mindenben, természetesen erre az előadásra is eljöttek megnézni. Minden fellépésemre, műsorra velem tartanak, ha tudnak. Sokat köszönhetek nekik.
-Van-e a táncos szakmában példaképed?
-Természetesen van, mint minden más táncosnak is. Például Zsuráfszky Zoltán, Szűcs Gábor, Busai Norbet, Kovács Norbert, Appelshoffer János, Sánta Gergő, Fundák Kristóf, ők szerintem olyan szinteket, olyan elismeréseket értek el ebben a szakmában, amit érdemes elismerni és követni is.
-Mivel szeretnél foglalkozni a jövőben, ha befejezted a középiskolai tanulmányokat?
-A középiskola elvégzése után szeretnék felvételt nyerni a Magyar Táncművészeti Egyetemre. Az egyetem elvégzése után szeretnék valamelyik nagy hivatásos együttesben táncolni egy jó ideig.
Majd ha az együttesben befejeztem a táncos pályafutásom pedagógiai pályára is szívesen mennék, természetesen táncpedagógiára gondolok. Persze a nagy tervek között szerepel még egy együttes vezetői
cím is, de a jövő kérdése sok minden.
-Mit csinálsz szívesen szabadidődben?
-Mivel van focis múltam is, ezért a szabadidőmet szeretem a focival tölteni. Ezen kívül sok időt fordítok a pihenésre.
A rockoperában való közreműködésedhez és az elért eredményeidhez ezúton is
gratulálok és sok szakmai sikert és kitartást kívánok Neked további terveid megvalósításához!
( Az interjút Ács Andrea Éva készítette 2018. júliusban. Forrás:Kenderes Város Krónikája 2018. július)
Horváth Bálint (Opera énekes)
Horváth Bálint(Kenderes, 1937. október 17.– , 2020. július 28.) operaénekes (tenor), érdemes művész. Felesége Mészöly Katalin opera-énekesnő volt.
Kenderesen született, de gyermekéveit a Békés megyei Bucsántöltötte.
Horváth Bálint Érdemes Művész, a Magyar Állami Operaház egykori magánénekese. A kenderesi születésű tenor tanulmányait Révhegyi Ferenc és Zádor Endre irányításával végezte. 1968-ban Ottó szerepében mutatkozott be a Bánk bánban. A Magyar Állami Operaházhoz 1977-ben szerződött, ahol Erkel operájának már címszerepét énekelhette. Az olasz operairodalom legnagyobb hőstenor szerepei – Cavaradossi (Tosca), Alfred Germont (Traviata), Turiddu (Parszatbecsület), Manrico (A trubadúr), Radamès (Aida), Kalaf (Turandot) – mellett rendszeresen alakította Don Josét is a Carmenben”
(Forrás:Múlt-kor Kenderes és környéke Barabás János Barna)
Juhász Teréz Julianna (Védőnő)
2018. 11. 03. a riportot készítette Daróczi Erzsébet
A 90 éves, vasdiplomás Terike néni soha nem szégyellt tanulni
Hatvanöt éve végzett védőnőként, így nemrég vette át a Szegedi Egyetemen vasdiplomáját a kenderesi Juhász Teréz Julianna. Terike néninek több száz kenderesi fogadott gyermeke van, akiknek pici koruktól iskolás korukig végigkísérte fejlődését. Az önkormányzattól megkapta példaértékű munkájáért a Kenderesért emlékérmet. A 90 éves idős asszonyt az emberek szeretete élteti, és persze a csipkeverés, a kertészkedés, a csigacsinálás is.
– 1928-ban Karcagon születtem, a háborús években Juhász nagyapám tanyájára költöztünk, majd onnan Bánhalmára, a Horthy-tanyára, ahol édesapám gépészkovács volt. Itt, a kakati iskolában végeztem el a nyolc osztályt.
– Édesapám kereskedőnek vagy fodrásznak szánt, viszont jött egy lehetőség és megtanulhattam varrni. 1945-ben beköltöztünk Kenderesre, édesapám itt alakított ki magának kovácsműhelyt. Sajnos ő 1947-ben meghalt, két fiútestvéremmel, Istvánnal és Ferenccel félárván maradtunk, édesanyámmal esténként ruhákat varrtunk a helyi varrodának.
– Fontos Géza doktor, településünk orvosa fiatal fiúkat és lányokat képzett ki „egészségőrnek” egy tanfolyamon. Én is bekerültem a képzésbe, első bevetésünk 1949-ben, a tbc felszámolásakor volt, mi végeztük a lakossági szűrést – sorolja Terike néni, aki a csipkeverésbe is csak úgy belecsöppent.
– Matild barátnőm csipkét vert, ő mutatta, hogyan kell. Amikor a varroda megszűnt, Trenka János vert csipkét szállított kenderesi asszonyoktól Hollandiába és Belgiumba. Mivel ismerte édesapámat, szólt, menjek, mutassam meg, hogyan tudom a csipkét verni. Ha megfelelek, ad munkát.
– Két évig csipkéztem, majd amikor 1951-ben megjelent egy hirdetés, hogy a Szegedi Védőnőképzőbe felvétel van, elhatároztam, megpróbálom. Három nagyon kemény felvételi nap után azzal bocsátottak el, hogy a rossz helyesírásom miatt nem biztos, hogy felvesznek.
– Végül felvettek, s már bevallhatom, egész életemben küzdöttem a rossz helyesírásommal – mondja nevetve Terike néni, aki miután leállamvizsgázott, megkapta a szociális védőnői és ápolónői képesítést.
A minisztérium Győrsövényházára helyezte, igen mostoha körülmények közé.
– Volt, hogy a posta épületében kaptunk szobát a vizsgálatokhoz, és postai mérlegen mértem a babákat. A Ratkó-korszakban rengeteg gyermek született, nagyon sok munkám volt. Az anyáknak kötelező volt a védőnői szolgáltatást igénybe venni, mert csak így kaphattak ingyenes babakelengyét és gyermekgondozási pénzt.
– Amikor édesanyám beteg lett, hazakértem magam. 1970-ben Szentes János doktorral a II. körzetben dolgoztam, amihez Kenderes fele, Bánhalma és az egész tanyavilág tartozott. 1978-ig vittem ezt a körzetet.
– Akkoriban évente 60–80 gyerek született, végül csak Bánhalmán is huszonnyolc, ezért később több védőnő is dolgozott velem. 1985-ben vonultam nyugdíjba, de visszahívtak dolgozni 1996-ig
Terike néni soha nem szégyellt tanulni, ötvenévesen szerzett főiskolai diplomát. Rengeteg élménye van „gyermekeiről” is, minden gondozottját sajátjának tartja kicsit.
Ha ma kezdené, akkor is ezt a gyönyörű hivatást választaná, minden szépségével és nehézségével együtt.
Aktív életet él
Terike néni kilencvenévesen is nagyon aktív életet él, gondozza kertjét, virágait, permetezi, metszi a gyümölcsfákat, s százszámra teszi el a befőtteket rokonainak. Kedvenc elfoglaltsága a csipkeverés, most is egy nagy terítőn dolgozik.
– Ajánlani tudom mindenkinek, mert nagyszerűen kikapcsolja az agyat, megnyugtat. És sikerélményt is ad, nemrég tanultam meg egy új mintát – újságolja nagy örömmel.
93 éves korában 2021. május 08-án hunyt el.
(Forrás és fotó: Daróczi Erzsébet)
KARCSAY GYULA (1869-19??)
Karcsay Gyula 1869. április 7-én született Kenderesen. Budapesten szerzett jogi diplomát. Tanulmányainak befejezése után 1891 és 1893 között ügyvédjelölt volt, majd a szolnoki járásbíróság szolgálatában joggyakornok lett.
1895-ben Budapestre helyezték törvényszéki jegyzőnek, majd még ugyanebben az évben albíróvá nevezték ki Szolnokra. 1907-ben törvényszéki bíró lett. 1912-ben Budapestre helyezték át, ahol táblabíró lett három év múlva. Ekkor kapta meg a kúriai bírói címet is. 1923-tól lett a Magyar Királyi Kúria bírája.
Forrás: A Magyar Társadalom Lexikonja. Budapest, 1931
KELE ISTVÁN (1881-1959)
Kele István Karcagon született 1881-ben.
1905-ben szentelték fel pappá. Emődön, Kenderesen, Dévaványán káplán, Miskolcon hitoktató káplán, majd Egerben kar káplán volt. 1909–1923 között az egri papnevelő intézet tanáraként szolgált. 1918–1923-ig az egri jogakadémián is tanított. 1923-ban Mezőtárkányba került, majd 1926-tól 1958-ig – nyugdíjba vonulásáig – Jászberény plébánosaként tevékenykedett.
A város képviselőtestületének aktív tagja volt. 1928-ban Kossuth Lajos New-York-i szobrának felavatásán a magyar delegáció tagjaként vett részt. Címzetes apát, 1934-től pápai prelátus címet kapott. 1941-től az országgyűlés felső házának választott tagja.
Papi hivatása mellett jelentős egyházi írói tevékenységet is folytatott. Főszerkesztője volt a jászsági katolikus tudósító havi lapnak. Megnyerő modorú, energikus egyéniség és kiváló hitszónok volt. A városban jelentős közéleti tevékenységet folytatott, támogatta a karitatív tevékenységet folytató szervezeteket. Több helyi társadalmi szervezet elnöke volt. Az 1862-ben alapított és az 1906–1926 között „alvó” Palotásy Dalkört az ő aktív és kitartó munkája eredményeként és támogatójaként szervezték újra.
1959-ben hunyt el Jászberényben.
Forrás: Múl-Kor Kenderes és környéke- Barabás János Barna
Kiss Erika: A jászsági alsójárást képviselték a parlamentben 1848-1944. In: Jászsági évkönyv,
Kinczel Éva
Kinczel Éva 1939-ben született Kenderesen. A helyi Nagyközségi Könyvtárban 1957 égén kezdett dolgozni. Az intézmény vezetője volt évtizedeken keresztül. 1972-ben Szocialista Kulturáért kitüntetéssel jutalmazták szakmai tevékenységét
Kovács Nikolasz (Labdarúgó)
NÉVJEGY
Név: Kovács Nikolasz
Születési dátum: 1999.02.27.
Poszt: védő
2005-ben Kenderesen kezdtem el focizni. Ott él a családom, és a klubnál édesapám az elnök, így a mai napig szeretek hazajárni oda meccsekre. Otthonról elkerülve először Szolnokon majd Debrecenben játszottam, majd 2008-ban kerültem fel Budapestre, ahol több NB I-es klub utánpótlását megjárva igazoltam végül a Honvédhoz. 2014-től vagyok a Honvéd játékosa, volt szerencsém pályára lépni az Európa-ligában is, és úgy érzem ott lett belőlem felnőtt játékos! Egy fél évet töltöttem kölcsönben a Balmazújváros csapatánál, ami hasznos időszak volt, hiszen lehetőségem volt végigjátszani a mérkőzéseket. Végül a balmazújvárosi félév után kerültem ide Ajkára szintén kölcsönbe.
(Forrás és képek :Kovács Nikolasz, fcajka.hu)
Lábody András (nyugalmazott csendőr. th)
1873. Kishegyes. Altiszti iskolát 1901-ben végzett. 1897-ben lépett a cs. szolgálatába. Állomáshelyei voltak: Jászfényszaru, Alattyán, Kőtelek, Kaba, Túrkeve, Jászberény, Kunhegyes, Zsablya, Abony, Lajosmizse, Ujszász, Nagykőrös, Kenderes. 1922-ben vonult nyugalomba. Katonai érd. kereszt, jubil. eml. érem, II. oszt. legénységi szolgálati jelv. tulajd. – Felesége: Erdei Jolán, gyermekei: András, Miklós, Elemér és József.
Makra Endre (Csendőr-Horthy Miklós Testőre)
1911-ben született Makra Endre. A Magyar Királyi Csendőrségnél szolgát. Gyors előmenete és kitüntetései mutatták, hogy szolgálatát jól látta el.
Évekig a tagja annak az elit különítménynek, amely Horthy kormányzó kenderesi tartózkodásának idején a testőrségi feladatokat látta el. A csendőrség 1945-ös feloszlatása után őt is büntetőeljárások alá vonták és meghurcolták. Makra Endre hajdani testőrként Horthy Miklóshoz könnyen köthető volt, a karhatalmisták zaklatták őt. 1957. március 10-én tartóztatták le. Talán sosem fog már kiderülni, hogy mi is történt akkor éjjel a rendőrőrsön, de reggelre meghalt. A gyilkosság annyira megfélemlítette az lakosságot, hogy csak egymás között, suttogva mertek beszélni róla. A hatóságok pedig igyekeztek minél hamarabb, minden nyomát eltüntetni a nyilvánvaló bűncselekménynek. Makra Endre holttestét még akkor éjjel titokban elszállították Kenderesről és néhány nap múlva Kunhegyesen temették el. A szertartáson csak a felesége vehetett részt, de halott férjét ő sem láthatta.
Halálának hatvanadik évfordulóján emléktáblát avattak Kenderesen.
Forrás:
Turi János: Makra Endre = Kenderes Város
Lakóházának falán emelt emléktáblát a Horthy Miklós Emlékére Alapítvány az egykori csendőrtiszt halálának 60. évfordulóján. A mai Takarékszövetkezet helyén állt az a ház, ahonnan a rendőrség 1957. március 10-én elhurcolta.
Forrás: Bodor Tamás: Emléktáblát avattunk Makra Endre tiszteletére = Kenderes Város
Németh Mónika
A Miss Alpok Adria Budapest Szépe versenyen elért sikere miatt ismét büszkék lehetünk a kenderesi Németh Mónikára. A verseny első etapjában megszerezte az első udvarhölgyi címet, amellyel a középdöntőbe jutott. Így
esélyt kapott a döntőbe történő továbbjutáshoz és a nemzetközi szerepléshez is.
Eddigi eredményéhez gratulálunk és további sikereket kívánunk Neki! Az alábbiakban a versenyről szóló rövid beszámolóját olvashatják: (főszerk.)
Régóta terveztem, hogy jelentkezem egyszer a Miss Alpok Adria szépségversenyre. 2010-ben én szurkoltam a nézőtérről a nővéremnek, most viszont úgy éreztem ideje megmérettetni magam. A versenynek több fordulója
is van. Először minden megyében rendeznek egy megyei fordulót, ahonnan az első helyezett továbbjut az országos versenyre, majd a győztes képviseli hazánkat a nemzetközi porondon. Én a budapesti fordulón vettem részt, amit december 14-én rendeztek meg. Több tourban is megmutattuk magunkat azsűrinek. Először egy koktélruhában vonultunk fel, majd ezt követte egy sportos viselet, utána az est fénypontja a fehérnemű és végül az eredményhirdetésen gyönyörű estélyi ruhákat viselhettünk. A Miss Balaton szépségversenyre úgy érzem, maximálisan és kitartóan készültem, ezen a versenyen pedig szerettem volna jobban megélni a pillanatokat. Már tudtam a meglévő rutinomra és tapasztalatomra építkezni, ami sokkal felszabadultabbá
tett engem a döntő estéjén. Úgy érzem ezt a zsűri is jobban értékelte, hisz az első udvarhölgy címet sikerült elnyernem, ezzel a középdöntőbe jutottam így még nekem is van lehetőségem arra, hogy részt vegyek az országos döntőben és én képviseljem hazánkat. A következő megmérettetés május körül várható.
Decemberben a pihenésé volt a főszerep, viszont most jön a felkészülés ideje, hogy a legjobb formában tudjak színpadra lépni a következő fordulóban.
Németh Mónika
/Forrás:Kenderes Város Krónikája 2020 Január Fotó:Szoljon.hu/
Egy juhász famillia kenderesen
LEGELTETI NYAJÁT…
KENDERES. Füleki puszta. Enyhe tavaszi szélben hullámzó legelőn birkanyáj hömpölyög. Mint «a záradó víz, legyezőszerűen szétterül, majd megint összecsoportosul. A rengőbundás anyabirkák között a fehér bárányok tanulják anyjuktól a legelést. A.’alacsony termetű, csizmás ember ballag a nyáj után. Meg-megáll, rá támasz- kodik a gamóra és homlokába húzott fekete kalapja alól csendesen szemlélődik.
„A juhásznak jól megy dolga.. — ötlik fel ben
nem a régi juhásznóta. Ám Tóth Mihály, az előbb látott birkák fekete kalapos mindenhatója a Vörös Csillag Tsz juhásza, rövid fél óra alatt meggyőződött arról, hogy* ez a nóta a juhászélet igen felületes ismerete alapján íródhatott. Példának okáért az, hogy „Bú nélkül éli világát” — egyáltalán nem igaz, mert…
— A télen is mennyi bajom volt. Roppant szűk már ennyi birkának ez a hodály. Hely egyáltalában nem volt, ahol iskolázhattam volna, hát március 10-én már kihajtottam. Először csak egy órára, aztán mind több időre. Ott szokott rá a bárány az evésbe a legelőn.
| Lassan megértettem, hogy
az „iskolázás”, evésrekapatást, az evés pedig legeltetést, vagy szénaevést jelent. A bárány ugyanis szopik, az evésre úgy kell rákapatni. És hát ez sok gondot okozott Tóth Mihálynak.
Juhász elvtárs, a Vörös Csillag elnöke Tóth Mihály takarékosságát dicsérte.
— Olyan kevés takarmánnyal kiteleltetett, hogy szinte hihetetlen. És mégis jó erőben vannak a birkák.
A laikus mindjárt titok után fürkész. Magam is így tettem.
Értetlenségemet látva bővebben is megmagyarázta:
— Ha ősszel, a beszorzáskor jó erőbén van a birka, kevesebb téli takarmányt igényel, mégse romlik le tavaszra. Én úgy január közepéig kijártam a birkákkal, csak a hó szorított be. Március 10-én pedig már kihajtottam. — mondja büszkén.
EGY JUHÁSZ munkáját a bárányszaporulat, a nyirási, meg a fejési átlag alapján lehet értékelni. A szaporulat 130 százalékos volt. A nyirási átlag tavaly 6.1 kilogramm — talán a legjobb a megyében. Most 90—100 liter tejet fejnek naponta, de a
választás után körülbelül a dupláját. Ez is szép eredmény.
Tóth Mihály mégsem elégedett és mint fentebb mondtuk, egyáltalán nem éli „bú nélkül” világát.
— Kevesen is vagyunk: hárman ennyi birkához, most meg még kapálnivalót is osztottak ránk. Én tíz éve vagyok a szövetkezetben, — de egy évben 3—4-nél több szabadnapom nincs.
Persze, kaphatna többet is, de — megint a tsz elnök szavait idézve:
— Tóth Mihály olyan lelkiismeretes, hogy nem szívesen hagyja más kezére a birkákat. A családjával se törődik jobban.
Ez a szenvedély, az állatok szeretete nemzedékeken keresztül ivódott Tóth Mihályba.
— Minden *,ősöm”, minden retye-rutyám juhász volt. Testvéreim is azok mind: ki tsz-ben, ki állami gazdaságban. Apám 82 éves korában halt meg — majdnem a birkák mellett. Egy reggel nagyon rosszul érezte magát. Mondtuk neki, ne hajtson ki. De ő nem’maradt az isten fiának se. Úgy hozta valaki a hírt, hogy menjünk ki, mert apánk összeesett a legelőn. Ölben hoztuk be. Meg is halt szegény.
A megyeszerte híres juhász 1943-ban „származott ide” Borsod megyéből. — Megnősült — itt ragadt. A hagyományos juhászöltözetből már csak feketebársony pitykés mellényt, meg a szijjas kalapot használja. Igaz, subája is van kettő, de az csak télen, vagy kora tavasszal kell.
— Édesapám — elmennek a birkák — hívja fel magára a figyelmet egy 6 éves forma pöttöm legényke.
— Eredj kisfiam, tereld vissza őket.
Nyargal a kislegény és pulinál nagyobb szakértelemmel keríti a nyájat…
SZEMÉBE HÚZOTT fekete kalapja alól kedvtelve nézi az apja. Felcsillanó szemmel- örvendezve mondja:
— Ebből juhász lesz, apja vére.
Mert ha nem is bú nélküli foglalkozás a juhászat, azért mégis — ez a legszebb.
Patkós Mihály
……………………………..
Tóth Edina
Leírtam mi jár a fejembe!
Emlék Édesapámról
Tóth Gábor 1950-2020
A hajdani pásztor-juhász őseimhez hasonlóan, most gondolatban én is „pásztortüzem” mellé
kuporodok, – egy fényt, egy melegséget nyújtó megemlékezésre – a bennem kavargó
élményekből fájó emléket állítva édesapámnak:
Tóth Gábornak, aki rövid és küzdelmes betegsége után, idén március 13-án hagyott itt örökre bennünket, s akit az ősi állattartásban, a juhtenyésztésben végzett fáradhatatlan munkája
alapján, országosan is elismert juhász emberként tartottak számon.
S bár örök távozásával szívünk egy darabját is magával vitte az örökkévalóságba és gyászunkra mindeddig a múló idő még nem hozott enyhületet, de kimondhatatlan hálával és szeretettel emlékezünk minden egyes percre, mit Vele tölthettünk, munkás életére és arra a láthatatlan kis „tarisznyára”, amit szívembe rejtett el és az együtt töltött idők alatt telepakolt lelki útravalókkal, szeretetével, tapasztalataival, hogy abból merítsünk azon az úton, melyen majd egyszer Nélküle, önállóan kell tovább haladni.
Édesapám 1950. január 11-én született. Mint általában az ősi mesterségek, a mi családunkban is apáról-fiúra öröklődik a pásztor hagyományok, hiszen az én őseim is több generáción keresztül a juhászatból éltek. Már apai nagyapám is törzstenyésztő volt, kiállításokon szerepelt egyedi „juhfajtáival”, édesapám Tőle sajátította el, gyermekkorától benne élve, dolgozva, nap min-nap látva az állattenyésztés tudományát. Édesapám ék hárman voltak testvérek, de egyedül Ő, Gábor vitte tovább ezt a nem mindennapi „mesterséget”, s mivel fiú gyermeke nem született, később belém, mint egyetlen leányába igyekezett átörökíteni minden tudományát, s a juhász őshagyománynak minden aprófortélyát. A Kenderesen eltöltött általános iskolás évek után, szüleivel a Zemplén megyei Szomolyára, nagyapám hajdani szülőfalujába költöztek. E vadregényes hegyvidéki tájon élték, szintén a juhtenyészetben szorgoskodva mindennapjaikat. Édesapám ekkoriban végezte el Hernádvécsén a Juhász Iskolát, ettől fogva, édesapja nyomdokaiba lépve, sorsa már hivatalosan is elválaszthatatlanul összeforrott a magyar állattenyésztéssel. A jó értelemben vett paraszti értékrenddel, a határtalan természet-és jószágok iránti szeretetével, rajongásaval a szívében élte az én édesapám életének minden egyes pillanatát. 1967-ben, 17 esztendős volt, amikor újra visszakerültek Kenderesre, ahol végleg letelepedtek, s ettől fogva
ez a város jelentette számára élete utolsó napjáig az otthonát. Eleinte itt is édesapja mellett juhászkodott, majd később a Tsz tehenészetében dolgozva elsajátította a fejés-és sajtkészítés
munkafolyamatait, sőt Szolnokon még ez irányú szakmát is szerzett, de mégis csak a juhász mesterség állott közelebb a szívéhez. A pásztor embert a „nyája” mellé szólította szíve, kötelessége. Nem váltogatta sűrűn munkahelyeit, hiszen egész szakmai múltján át két munkahelyen: 21 éven át, 1988-ig a Nov. 7. Tsz Juhászatában, majd egészen a 2011-es nyugdíjazásáig a De Karcagi Kutatóintézetben találta meg azt a tevékenységet, amely nem csupán megélhetési lehetőséget nyújtott számára, hanem egyfajta életformát, elhivatottságot, a szakmája iránti rajongást hozta el dolgos napjaiba, már-már a jó értelemben vett megszállottság jellemezte a munkához való hozzáállását. 1973-ban kötött házasságot élete párjával, édesanyámmal, Túri Erzsébettel, aki segítő kezekkel Édesapám mellé állt és nem csak a családi harmóniát, a fészek melegét teremtette meg nekünk, hanem oroszlánrészt vállalt fel a jószágok körüli közös munkákból is, s egyben férjének legerősebb lelki támasza volt. Nem csupán sorsuk napfényes útjain fogták egymás kezét, hanem kitartottak akkor is, amikor már sötét fellegek gyülekeztek élete egén. 1974-ben, egyetlen leányukként érkeztem meg szüleim életébe, a kis családba, én már első perctől beleszülettem ebbe a csodálatos világba, hiszen, amióta az eszemet tudom, közeli kapcsolatban éltünk a természettel, szívvel-lélekkel a jószágokért voltunk, értük dolgoztunk, szeretjük őket és tisztelettel bánunk velük. Életünket mindig is a természet irányította.. A kelő nappal ébredtünk, rendje volt a dolgoknak, gondolataink még otthonunkból is a pusztában jártak. Eleinte én voltam a „kisbojtára” édesapámnak, majd később /remélem/ én váltam legfőbb segítőtársává. Páratlan mennyiségű tudást és tapasztalatot kaptam Tőle! A környéket, a határt úgy ismerte, mint a saját tenyerét, érezte a tájnak és a benne élő állatoknak minden rezdülését. – Egy nagyobb fa, egy távoli, homályba vesző építmény, jó iránytű volt számára, amely segített neki az eligazodásban. Kedvenc jószágait nagy tiszteletben tartotta, mint pásztor ember, leghűségesebb segítőit, a kutyáit: Francit és Szikrát pedig családunk megbecsült tagjaként kezelte, szeretettel gondoskodott róluk.
Nyugdíjas napjain is dolgozott, mindaddig, amíg a súlyos betegség derékba nem törte tevékeny mindennapjait.
A Tsz-ben és a Kutatóintézetben is számtalan kitüntetéssel méltatták fáradozásait, lelkiismeretes munkáját. Több alkalommal is „Kiváló dolgozó” elismerésben részesült, majd 10-15-és 20 éves Törzsgárda oklevéllel jutalmazták és a törzs tenyésztésben, a Kutató Intézetben elért kiváló eredményeiért is több ízben megbecsüléssel
értékelték magas színvonalú munkáját, igyekezetét. Sok éven át a Tsz vezetőségi tagjaként is közreműködött.1995-től, az OMÉK által szervezett kiállításokon is rendszeresen jelen voltunk, az ország legkülönbözőbb pontjain / Budapesten, Debrecenben,
Hódmezővásárhelyen, Kaposváron/ bemutatkoztunk és közreműködtünk a kiállítások eredményes lebonyolításánál.
A bemutatókon, rendezvényeken végzett lelkiismeretes munkájáért édesapám „Aranykampó” díjat kapott elismerésül, nyugdíjazásakor pedig külön megköszönték sok évi tevékenységét, amely jóleső érzéssel töltötte meg szívét.1996-tól, egészen 2011-ig kis
családunk minden tagja együtt dolgozott, közös céljaink és elképzeléseink vittek bennünket előre. Édesapámnak régi nagy álma vált valóra, amikor két fiatal mezőgazdasági szakembernek köszönhetően előállhattunk a „kettes”, majd rövid idő múlva a „négyes kosfogatunkkal”. – „Gábor bátyám! – Válassza ki a kost és mi beszerzünk hozzá mindent, ami kell!” – biztatta Édesapámat ifjú patronálója. És valóban! Minden megteremtődött, amire szükségünk volt ahhoz, hogy az álom valóra válhasson! Igazából a jószág választotta ki jövőbéli gazdáját erre a „küldetésre”, amikor Édesapám lábához többször is oda dörgölőzött.
– Eredj már innen, mert be foglak!” – mondogatta a jószágnak játékosan. És valójában innen indult útjára ez a kedves történet…2003-ban egy év alatt betörtük a kosokat, amelyben
Édesapám keresztfia, Ferenc, és jómagam is nagy segítségére voltunk. Az állatok betanítása hatalmas türelmet, lehetetlent nem ismerő hitet, kitartást és végtelen szeretetet igényelt
mindannyiunk részéről. Megannyi fáradságot, időt kell rászánni arra, hogy a hajtó, a segédhajtó és a kosok között a kölcsönös bizalom, a feltétel nélküli szeretet és az összhang
kialakulhasson! De úgy érzem, hogy megérte a fáradozást! Mert minden túlzás nélkül hiszem
azt, hogy különleges élményben lehetett része annak, aki szembesült ezzel a nem mindennapi látvánnyal, hiszen egy-egy felvonulás alkalmával évszázados hagyományok,
díszes öltözékek, az állat szereteten alapuló ősiség varázslatos világa kelt életre. A fogatunk megjelenésével, minden önhittség nélkül, igazi kuriózumnak számítottunk, érdekességként,
furcsa ritkaság ként tekintenek ránk a kiállításokon, a rendszeres résztvevők már követeltek, vártak bennünket, jó érzés volt látni, hogy a munkánk nem volt hiábavaló, hiszen számtalan
embernek szereztünk örömet jelenlétünkkel. Ha valamilyen véletlen folytán nem tudtunk felvonulni a rendezvényeken, már hiányoltak bennünket. Közben persze átéltünk szomorú
veszteségeket is, mélyen megviselt bennünket, amikor a magunk által felnevelt, tanítgatott, dédelgetett kis jószágokat elveszítettük, amikor a hűtlen idő őket sem kímélte, kiöregedtek és sorban elpusztultak. A négyes kosfogat szereplése a 2011-es OMÉK-on ért véget. Ezután a kecskefogatunkkal jártuk az országot, úgy éreztük, hogy mindenütt a szívükbe zártak bennünket az állatbarát emberek, megjelenésünket nagy érdeklődéssel fogadta a közönség.
2015-ben már a második kecskefogatunkkal hódítottuk meg az érdeklődőket, már egész kis rajongótábor alakult ki körülöttünk. Jó volt érezni szeretetüket, megbecsülésüket! Ekkor már én töltöttem be a hajtó szerepét és édesapám volt mellettem a segédhajtó. Az Ő jelenléte és szakértelme, végtelen biztonságot nyújtott, erőt sugárzó lénye, valami kimondhatatlan bátorsággal, egyben nyugalommal töltötte el lelkemet.
A Juhtenyésztő Szövetségben tevékenykedve, a kosok elvesztése után is jártuk a kiállításokat, juh gondozás ként is hozzájárultunk a rendezvények sikeréhez.
A kecskefogatunkkal állandó vendégei voltunk a Túrkevei Juhászfesztiválnak.
2017-ben is épp Túrkevén szerepeltünk, amikor a fesztivál utáni hétfőn egy „derült égből villámcsapásként” érkezett váratlan betegség levette apukámat a lábáról. Fájdalmas
küzdelem vette kezdetét, mi, a családtagjai és ő is mindent megtettünk volna a felépüléséért, szerettük volna még egyszer visszakapni a hajdan erős, életvidám, minden
nehézséget legyőző embert, de sajnos,….lassan már Ő maga is belátta, hogy soha többé nem tud olyan aktív részese lenni ezeknek a csodás rendezvényeknek, mint azelőtt. Lassan felőrölte az a tudat, hogy az alattomos kór, mely úrrá lett szervezetén, imádott tevékenységének a végét jelentette. 2019. augusztusában járt utoljára, /de már csak látogatóként/ a FARMER EXPO-n, Debrecenben. Életének utolsó szakaszát felidézve, egy
végtelen szomorú kép jelenik meg emlékezetemben: – „milyen megrázó és kegyetlen próba lehetett ennek a hajdan magasan ívelő embernek szembenéznie az elmúlás gondolatával!
Annak az embernek, akinek életeleme volt a mozgás, a munka, -szívének nyugalma, boldogsága volt erdők-mezők csendje, – akinek életét betöltötte a családja szeretete, – el
kellett fogadnia a belső halált, a földre hullást, a tehetetlenséget a betegséggel szemben.
Milyen csekély lehetett számára a test fájdalma a lélek fájdalmához képest!” Ez év március 13-án érkezett meg érte az elmúlás angyala, hogy elvigye Őt tőlünk a végtelen útra kellett fogadnia a belső halált, a földre hullást, a tehetetlenséget a betegséggel szemben
élt: csendben, tartással, néma méltósággal. Tetteivel bebizonyította, hogyan lehet embernek maradni egy embertelen világban, bölcs követője volt az igaznak, a jónak, a szépnek. Az
egyenes gerinc, az adott szó hitele és a becsület; – nélkülözhetetlen útitársak voltak számára.
Mindhalálig megtudott maradni embernek, társnak, édesapámnak, jó testvérnek és barátnak. Fényt, meleget árasszon Reá az „égi pásztortűz”, amelynek melegére mindannyiunknak nagy szüksége lenne, úgy a Földön, mint a csillagok között! Azzal a néhány
sorral búcsúzzunk Tőle, amely talán az életének hitvallása is lehetne:
„Valahol pásztortüzek gyúlnak,
És a lángok az égbe nyúlnak,
A feledés homálya lassan elmossa a múltat!
De míg a mesék igazsága
Száll szájról-szájra,
Addig van remény, hogy megmarad
a magyarnak hazája”
Nagyon szeretünk: Anya és Edina
2020.május 27.
Siklós László (Író, Újságíró)
Eredeti nevén Smidt László 1934 március 25-én született Kenderesen.
Szakmai életrajz / Bemutatkozom/
Az ezerkilencszázhatvanas évek végén jelentek meg először írásaim országos lapokban.
Előtte, 1953-63 közt tíz évig dolgoztam a Gheorghiu Dej Hajógyárban /Budapest, Váci út, az államosításig Ganz Hajógyár/. Tagja voltam a színjátszó csoportnak, írtam és előadtam csasztuskákat a gyár hangosbeszélőjében másodmagammal, állandó tudósítója lettem-voltam az üzemi újságnak, ami akkor sok író, újságíró pályakezdéséhez hozzátartozott, rangot és ismertséget adott, hisz körülbelül nyolcezren dolgoztak a hajó- és a szomszédos daru-gyárban. A fiatalokat a főiskola vagy egyetem után helyezték ki a munkáshatalom bástyáiba, és ez nem vicc, ez volt a kőkemény napiparancs. Én viszont fordított utat jártam, a bástyákról helyeztem át magam irodalmi fórumokhoz.
Helyeztem volna… 1960-tól már vittem, s küldözgettem írásaimat lapokhoz, folyóiratokhoz, sikertelenül. Amikor 1963-ban önkényesen és viharosan kiléptem a gyárból, többet írtam és többet vittem-küldözgettem. Alkalmi és rossz, sőt rosszabb munkahelyeim voltak,örök reménytelenséggel dolgoztam, az átlagosnál is kevesebb pénzért, feleségemmel albérletben /lásd Sulyok-Siklós: Elsüllyedt b-irodalom c. könyvünk idevágó fejezeteit/.
Először az Élet és Irodalomban jelentek meg irodalmi riportjaim, /1969/, majd rendszeresen novellák, publicisztikák, szociográfiák az Új Írásban, Kortársban, Jelenkorban, Alföldben, Forrásban, Palócföldben, New Hungarian Quarterlyben, napi- és hetilapokban, elhangzottak a rádióban, beválogatták antológiákba, az Írószemmel évenkénti köteteibe.
Megjelent kötetek:
1. A házasságok a földön köttetnek, Móra kiadó, 1974, riport-szociográfia
2. Válunk, válogatunk, Móra kiadó, 1975, riport-szociográfia
3. Kristófok és megváltók, Szépirodalmi kiadó, 1975, novellák, elbeszélések
4. Picasso a gyárban, Móra kiadó, 1976, riportok a munkás-művelődésről
5. Táncház, Zeneműkiadó, 1977, dokumentumkötet
6. Három év a kisházban, Szépirodalmi kiadó, 1977, regény
7. Neveletlenek, Móra kiadó, 1977, riportok
8. Kis tolvajok és csalók, Szépirodalmi kiadó, 1980, novellák
9. Gyerekek veszélyben, Szépirodalmi kiadó 1983, szociográfia
10. A család, Magvető kiadó, 1984, regény
11. Vetéstől a tálalásig, Sulyok Katalinnal közösen, Mezőgazdasági kiadó, 1988, kertészkedő kézikönyv
12. Részeg halak, Hét krajcár kiadó, 2001, regény
13. Vetéstől a tálalásig, Minerva kiadó, átdolgozott, 2001
14. Fölkészülés a házasságra, magánkiadás, de a Minervánál, 2002, önismereti kézikönyv
15. Lajos atya tanácsai, szerkesztésemben Sulyok Katalin írásai; egy különböző nevű kiadónál, 1995-től ismeretlen ideig, ismeretlen számú kiadásban
16. Macskaélethalálharc, magánkiadás, de a Hét krajcár kiadónál
17. Elsüllyedt b/irodalom, Sulyok Katalinnal, fele posztumusz, Kráter kiadó, 2008, esszéregény
18. A kommunizmus áldozata: a család, Kráter, 2009, dokumentum
19. A járvány, Kráter kiadó, 2009, drámák
Hetilapokban megjelent a nyolcvanas években:
Kenguru Szőlősbordón, krimi
Az öreg és a lány, kisregény,
Baba feketében, krimik.
————————
1970-ben televíziós forgatókönyv pályázat díja,
1972-ben az Új Írás novellapályázat díja,
1974 Rádió novellapályázat díja,
1975-ben a Válunk, válogatunk és a Kristófok… kötetekre a Művelődési Minisztérium nívódíja,
1976 a Rádió hangjátékpályázat díja,
1984-ben Állami Ifjúsági Díj, a Gyerekek veszélyben kötetért
1985 és 1987 a Palócföld-SZOT jeligés pályázat díja.
Irodalmi díjam nincs, erről hivatalos iratot kaptam a Magyar Művészeti Akadémiától.
*
Mesterem nem volt. Pontosabban: nem választottam magamnak olyan idősebb írót, költőt, akit az ájulásig dicsértem volna, ezáltal bekerülvén a holdudvarába, az érvényesülésbe.
Nem voltam tagja az Írószövetségnek. A Művészeti Alap – mint szakmai szervezet – felvett a tagjai sorába, erre szükségem is volt, a 60-70-es években különben közveszélyes mun- kakerülő lettem volna, ami börtönnel járt. 1990 után nem lettem tagja egyetlen írószövetségnek, akadémiának, más csoportosulásnak. Nem választott ki magának egyetlen párt sem – egyetlen pártot sem választottam magamnak.
Nevem és munkásságom nem szerepel a szocialista /1990 előtti/ irodalomtörténeti kiadványokban, legyen az könyv, tanulmány /Pomogáts Béla, Kulin Ferenc, Szörényi László, Agárdi Péter, Almási Miklós, Tarján Tamás, Pándi Pál, stb./ és nem szerepel a 90 utáni – emlékező – munkákban sem /Domokos Mátyás, Czigány Lóránt, Körmendy Zsuzsa, stb./ Benne van a Kortárs magyar írók kislexikonában /Magvető, 1989/, és a Péter László által jegyzett Új Magyar irodalmi lexikonban, /Akadémia, 1994/. Viszont nincs benne a nevem az elektronikus lexikonban a Wikipedia Magyar írók listáján; a Magyar költők, írók listáján, pedig ezek 1800-tól válogatás nélkül minden magyar alkotót felsorolnak, még egyetlen kis könyvecskével próbálkozót is. Bármi legyen a hiány oka, a jelenség a lexikális tudást csorbítja. A bekezdésben felsorolt nevek jelenthetnek mást is: az elhallgatás tökélye az anatémát, ezt a középkori fogalmat közelítheti. /Beke Albert megfogalmazása nyomán./ A kiradírozás tökéletes: 85. születésnapomon már senki nem köszöntött.
*
Kiadatlan műveim száma kb. tizenöt, köztük az 1960-as évekből, amik politikai okból nem jelentek meg; kézirat Sulyok Katalinnal közösen; műfajilag regények, novellák, szociográfiák, naplók, publicisztika, krimik, dokumentum-kötetek, stb.
2013, 2019
Kép és Forrás: http://www.sikloslaszlo.hu/
Swechát Ödön Lambert (Professzor)
Szautner Jánosné Szigeti Gizella
1944 májusában születtem Kenderesen.
Édesapám Szigethy István rőföskereskedő, édesanyám Oláh Lídia háztartásbeli.
Általános iskoláimat Kenderesen végeztem, gimnáziumba én is Kisújra jártam a „Móriczba”, -ahogyan a legtöbb kenderesi gyerek.
Érettségi után a Jászberényi Felsőfokú Tanítóképzőbe jelentkeztem tovább tanulni.
Apukám az érettségim előtt hagyott itt örökre bennünket. Kétséges volt a továbbtanulásom. Ekkor kereste meg anyukámat Lucz Pista bácsi, az akkori tanácselnök, kedvező ajánlattétellel: Társadalmi ösztöndíjjal segítik a tanulmányaimat, amennyiben jeles eredményt érek el a főiskolán. Cserébe annyi időt kell Kenderesen tanítani, amennyi ideig az ösztöndíjat kaptam. 1965 februárjában egy tanító néni nyugdíjba vonult, és tanítóra volt szüksége a községnek. Így kerültem Kenderesre, és a szokásos gyakorló félévi program helyett, osztálytanítóként teljesítettem ezt a feladatot. A munkámért fizetést kaptam, természetesen így már nem járt az ösztöndíj. Két évig kaptam a támogatást. A gyakorló évemmel együtt két és fél évet töltöttem otthon. Akkor még nem tudtam, hogy tanítói pályámnak a legszebb időszakát éltem meg akkor, Kenderesen.
1967-ben férjhez mentem, Szolnokra költöztünk. Nagy szerencsével a Délibáb úti Általános Iskola Kisgyepen lévő, két tantermes tagiskolájában kaptam kinevezéses tanítói állást, ami a mostani Széchenyi lakó telep helyén volt. Hihetetlen körülmények között éltek ott az emberek, a XX. század közepén! A gyerekek többsége elmaradott volt az életkorához képest. Logopédusoktól, gyógypedagógusoktól kértem a munkámhoz szakmai segítséget. Tizenöt évet tanítottam ebben az iskolában.
Családi okok (anyukám betegsége) miatt költöztünk a Széchenyi lakótelepre, és áthelyezéssel kerültem az akkor ott nyíló, Zöld Iskolába. Mivel tudták, hogy sokat tanultam a fejlődésben lemaradt tanulók oktatásához, egy speciális első osztály, úgynevezett korrekciós osztály vezetését bízták rám, amire szintén kaptam szakmai felkészítést. Hét évig tanítottam ezen a területen és e miatt folyamatosan vettem részt szakmai továbbképzéseken.
A rendszerváltás kapcsán ezeket az osztályokat megszüntették, a probléma viszont, a gyerekek egyenlőtlen fejlődése, megmaradt. Ekkor végeztem el a fejlesztő pedagógiát. Ősztől kiscsoportos fejlesztések vártak rám. Csak nyáron eszméltem rá arra, hogy képesítésem ugyan van, de nincsenek füzetek a gyerekeknek, és nincsen megfelelő program sem a haladáshoz. Egész nyáron ezek készítésével voltam elfoglalva. Jól jöttek akkor azok a tapasztalatok, amit munkám során szereztem. Az első Nebuló és a hozzá való kézikönyv ekkor készült el, ennek 25 éve, és még most is használják. Aztán napról, napra, óráról- órára készítettem folyamatosan a többieket is. A kollégák beszéltek rá a kiadásukra. (A Nebuló 4 képeinek egy része az egykori Református iskola udvarán készült).
1996-ban korkedvezménnyel jöttem nyugdíjba.
Úgy lecsökkent az iskolánk tanulói létszáma, hogy két év múlva be kellett zárni az iskolát! A kollégák viszont előadások megtartására kértek, a Nebuló füzetek használatának bemutatásával kapcsolatosan. Nagy volt az érdeklődés!
Tíz évig az Apáczai Kiadó mentorjaként felnőtt oktatásban vettem részt.
1998-ban az Apáczai Kiadó kétéves Mentorképzőt szervezett. A végzettség megszerzése után tíz évig a Kiadó mentorjaként országos szinten előadásokat tartottam a kollégáknak. Kenderesen is. A könyveimből, amelyek így országosan ismertté váltak, Kenderesre is jutott Király Lászlóné Korpás Eszterke jóvoltából.
Az előadásokon a kollégák tanulásmódszertan könyvet hiányoltak tanítóknak. Azt is megírtam 74 éves koromban. Szeretem a szakmámat, most 77. évesen sem tudok tőle elszakadni, így érzem jól magam.
Kaptam elismeréseket is, kettőt említek meg közülük. Az egyiket, a Nebuló és programja megjelenése után kaptam, a Magyar Tudományos Akadémiától. Ez azért DAB –díj, mert a területileg illetékes Debreceni Akadémiai Bizottságtól vettem át. Az utolsót, már nyugdíjasan kaptam, egy országos pályázaton, a pedagógiai életutam bemutatásáért a kollégák megszavazták nekem az „Arany minősítés”-t. Mindkettő rangos elismerés, de a legtöbbet számomra mégis az jelenti, hogy a pedagógusok még ma is használják a könyveimet, és a gyerekek is szeretik azokat
Szolnok, 2020. október 10.
Tanultam is, tanítottam is Kenderesen (képek)
2.-os osztálykép 1952, és 7.-es osztálykép 1957.
Gyakorlófélévem: 2. osztály: 1965. Kirándulás teherautóval
Tanítványaim az Újtelepi iskolában 1 osztály 1966, és a legkedvesebb tanítói fényképem
A Református Iskolában 1. osztály, és Iskolai farsangon 1967.
Úttörőélet
Elismeréseim
A Magyar Tudományos Akadémia DAB-díja 1996. Arany minősítés 2014.
Forrás és fotók: Szautner Jánosné Szigeti Gizella
Szerencsi Miklós (Labdarúgó)
A kenderesi ifj. Szerencsi Miklós az MTK Budapest második csapatának játékosa, jelenleg támadó poszton játszik legtöbbet, de van, hogy középpályásként vagy szélsőként is helyt kell állnia. Korábban a Sándor
Károly Labdarúgó Akadémia oszlopos labdarúgója volt. Még alig múlt 18 éves, de már komoly sportolói múlttal rendelkezik. Minden esély megvan arra, hogy nevével találkozni fogunk a jövőben magasabb szinteken is, hiszen teljesítménye alapján egyre komolyabb feladatokat kap, szeme előtti célként az
első csapatba jutás lehetősége lebeg. Riportunkban őt kérdeztük sportról, tanulásról, mindennapokról és a jövőről.
-Mikor kezdtél el focizni és milyen indíttatásból?
-Már egészen kicsi koromban, úgy 5-6 évesen szinte minden meccsen ott voltam édesapámmal, – aki szintén focizott- így már akkor a mindennapjaim részévé vált ez a sport. Az alapokat Boda Zoltán tanár úrtól tanultam meg az általános iskola első pár évében.
-Hogyan érzed magad a jelenlegi csapatodban?
-Nagyszerűen. Már 7 éve vagyok az MTK labdarúgója, nagyon sok támogatást kaptam és rengeteg barátot szereztem ez idő alatt.
-Van-e sportolói példaképed?
-Igen, az édesapám.
-Mely eredményedre vagy a legbüszkébb?
-Amire a legbüszkébb vagyok az, hogy az U13-as bajnokságban gólkirály lettem 48 góllal és toronymagasan megnyertük a bajnokságot.
-Melyik csapat nálad a favorit?
-Mindig is az FC Barcelona volt a kedvenc csapatom.
-Más sportágak érdekelnek a focin kívül, űzöd-e ezeket?
-Szeretek kipróbálni új dolgokat, de nem tudok rájuk sok időt és energiát fordítani, mert a foci tölti ki minden szabadidőmet.
-Mondanál néhány szót a tanulmányaidról? Milyen rövid, illetve hosszútávú terveid vannak a továbbtanulás és a sport terén? Szeretnél Magyarországon élni és dolgozni vagy gondolkodsz külföldi karrierben is?
-Idén nyáron sikeresen leérettségiztem a gárdonyi Chernel István Általános Iskola és Gimnáziumban. Azóta csak a focira összpontosítok. Továbbtanulási terveimben természetesen szerepel a főiskola a későbbiekben. Tanulmányaimat a rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakon szeretném folytatni. Sport terén egyre közelebb kerülök az élvonalbeli labdarúgáshoz és a célom, hogy egy NB 1-es csapat alapembere legyek. Majd a későbbiekben ki szeretném próbálni magam nemzetközi porondon is.
–Szóba jöhet esetleg az edzősködés is a távolabbi jövőben?
-Igen, természetesen szeretnék ezzel foglalkozni, mivel az aktív pályafutásom után is a foci közelében
akarok maradni.
-Fel lehet készülni lélekben egy mérkőzésre?
-Igen, mert ez is hozzátartozik a profi mentalitáshoz.
-Szerinted mennyire jó a magyar futball és az utánpótlás helyzete?
-Nagy lemaradás van az európai elithez képest mind játékos minőségben, mind nézőszámban. Az
utánpótlás futball elég fejlett és modern, egyre több akadémia épül, és ezek a csapatok megállják a helyüket nemzetközi szinten is. Úgy gondolom, hogy az utánpótlás jó irányba halad.
-Hány meccsed van egy idény alatt?
-Egy szezonban kb. 45-50 meccsünk van.
-Hogyan néz ki egy napod?
-Általában reggel 8 órakor kelek, mert fél 10-re oda kell érnem az edzőközpontba és még edzés előtt ott is reggelizem. Fél 11-kor kezdődik az edzés, ami 1.5 – 2.5 óráig tart. Edzés után ebédelek és a nap további részében a barátnőmmel vagy pihenéssel töltöm a délutánomat.
-Hogyan őrzöd a kondíciódat?
-A hétközi edzésekkel, a hétvégi meccsekkel és külön munkával tudom megőrizni a kondíciómat.
-Szabadidődben mivel foglalkozol szívesen?
-Ha tehetem a barátnőmmel töltöm a szabadidőmet vagy a barátaimmal szervezek közös programokat. Szabad hétvégéimen pedig a családomhoz utazom haza Kenderesre.
-Jövőbeni sportkarrieredhez, tanulmányaidhoz és magánéletedhez is kívánok Neked sok sikert, erőt, egészséget és kitartást!
Köszönöm az interjút!
Az Interjút Ács Éva Andrea készítette 2016 decemberben.
(Forrás:Kenderes Város Krónikája 2016 december Fotó:Szerencsi Miklós)
Szerencsi Miklós: „Természetesen örülök, hogy Dorogon kezdhetem meg az idei szezont! Szerencsére minden zökkenőmentesen zajlott, úgy érzem könnyen be tudtam illeszkedni. Az egész csapat és a stáb is nagyon barátságosan fogadott. Nagyon jók az edzések és a csapaton belüli hangulat is kiváló, így boldog vagyok, hogy itt lehetek!”
Szerencsi Miklós: „A lehető legtöbb mérkőzésen szeretnék játszani és egyértelműen meg is nyerni ezeket. Úgy gondolom, hogy egyre jobb formába lendül a csapat, nem sok van már hátra a bajnoki rajtig, fontos a jó kezdés és benne van ebben a csapatban, hogy az élbolyban legyünk.”
Szerencsi Miklós: „Nincsen számszerű célom, bízom benne, hogy a lehető legtöbb góllal és gólpasszal tudok majd hozzájárulni a csapat sikereihez. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy minél több örömöt szerezzek a szurkolóknak!”
Szerencsi Noémi (Néptáncos)
Noémi első tánclépéseit a kenderesi művelődési házban tette meg tizenhat évvel ezelőtt, az évek során több tánctípust is kipróbált, amíg megállapodott a néptáncnál. Örömmel és büszkén követtük sorsát, tudtuk, hogy választott területén megállja helyét. Mára elmondhatja magáról, hogy elvégezte a Magyar
Táncművészeti Egyetem néptánc szakát, mesterképzésre készül, több tánccsoportban tanít és február óta egy nemzetközi és országos szinten is elismert csapat, a székesfehérvári Alba Regia Táncegyüttes tagja.
– Mikor kezdtél el táncolni, milyen indíttatásból? Milyen jellegű táncokat tanultál?
-Második osztályos koromban, 2003- ban kezdtem el táncolni. A túrkevei Korda Vince Alapfokú Művészeti Iskola indított néptánc tagozatot Kenderesen. Akkor Juhász Andrásné, Erzsike néni tanította a néptáncot, ahová a barátnőimmel együtt iratkoztunk be, szép nagy számmal. Emlékeim szerint, a szüleim
ötlete volt, hogy próbáljam ki a néptáncot, de minden bizonnyal nem tiltakoztam ellene, és örültem annak, hogy van lehetőségünk ilyen mozgásos foglalkozáson részt venni.
A néptánc oktatással egy időben indítottak társastánc tagozatot is, erre is 2003-ban iratkoztam be, és párhuzamosan jártam mindkettőre. A társastánc tanárunk akkor Sallai Krisztina volt.
8. osztályos koromban a pályaválasztás előtt, az utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy a néptáncos pályát választom.
– Hol és mely intézményekben folytattál tanulmányokat?
-2001 – 2009 között a Kenderesi Általános Iskola tanulója voltam, majd 2009 – 2014 között – a Fóti Népművészeti Szakközép-, Szakiskola és Gimnázium /érettségi és OKJ-s néptáncos képzés/ padjait koptattam. 2016 – 2018 között a Magyar Táncművészeti Egyetem /néptánc szakirány, táncos és próbavezető szak/hallgatója voltam, 2019 – ben a Magyar Táncművészeti Egyetemen mesterképzésen szeretném folytatni tanulmányaimat.
– Melyek azok az intézmények, csoportok ahol dolgozol vagy tanítasz?
-Jelenleg a Szilágyi Keresztény Iskola, Művészeti Iskolájában dolgozom, néptánc pedagógus gyakornokként. Az iskolába, 2015-ben vettek fel, fél állásba jelmez-, és viselettáras pozícióba, majd másfél év után teljes állásra egészült egy pedagógiai asszisztensi körrel, és jelenleg csak néptáncot oktatok heti 20 órában.
A barátommal február óta táncolunk Székesfehérváron az Alba Regia Táncegyüttesben, ahova heti 2 x 2,5 órát járunk. Előtte a Veszprém-Bakony Táncegyüttesnél voltunk tánckarvezetők.
Tanítok a Szent Margit Óvodában heti 2 alkalommal, 30-30 gyereket, délelőttönként az Egry úti Óvodában, 4 csoportban illetve van egy saját óvodás foglalkozásunk péntekenként. Nemesvámoson indítottunk februárban egy néptánc csoportot, ahova heti egyszer 1,5 órára járunk el, itt kezdő és táncos tudással rendelkezőket is tanítunk.
– Milyen versenyeken vettél részt eddigi pályafutásod alatt és milyen eredményeket értél el?
-Mára, a néptánc mozgalom azon része, hogy versenyeken mérjék össze tudásukat a néptáncos fiatalok, hatalmas virágzásnak örvend. Ám én, mégis azon oldal képviselői közé tartozom, akik nem igazán vágynak ilyesfajta megmérettetésekre. Ettől függetlenül ösztönzöm tanítványaimat a színpadi megjelenés
tapasztalatainak megszerzésére.
2011-ben Országos Ifjúsági Szólótáncverseny /Békéscsaba/ innen Hetrovicz Grétával továbbjutottunk a döntőbe, amit Szarvason rendeztek meg.
2017-ben vettem részt a „Fordulj egyet előttem” páros táncversenyen, Budapesten.
Eddig tánccsoportjaimmal is igen jó eredményeket értünk el, a hazai szakmai versenyeken.
-Kinek, minek hatására választottad ez a pályát? Kinek köszönheted, hogy elindított ezen az úton? A család mennyire támogatott ebben?
-5. osztályos korunkban vett át minket néptáncon Ruscsák-Szász Andrea, és ő tanított egészen a középiskola végéig. Neki köszönhetem, hogy Fótra jelentkeztem, és nem hagytam veszni a néptánc iránti szeretetemet. A Népművészeti Szakközépbe a legutolsó pillanatban adtuk be a jelentkezésünket, Nádas Szabinával, Hetrovicz Grétával és Túri Anitával. Fel is vettek minket. Életem legjobb 5 éve volt, szerettem oda járni, és mindezt Andinak köszönhetem!
A családom szerencsére mindig mindenben támogatott, ha én Fótra akartam menni, akkor ők oda jöttek el, és költöztettek fel a kollégiumba. Sokszor haragudtam régen apukámra, ha a rossz jegyeim miatt nem mehettem el táncra. Olyankor mindig nagyon szomorú voltam, de felnőtt fejjel érthető.. jobban, és többet kellett volna tanulnom.
– Melyek a legemlékezetesebb fellépéseid, amelyekhez emlékek, különleges eredmények fűznek?
-2011-ben, amikor Grétával bejutottunk az Országos Ifjúsági Szólótáncverseny döntőjébe, amit Szarvason rendeztek meg.
2007-ben Martfűn részt vettünk egy néptánc versenyen, kalocsai lánytáncot táncoltunk, és tánc közben, hirtelen leállt a zene, de mi nem ijedtünk meg, mintha misem történt volna, végig saját énekhangunkra eltáncoltuk az egész koreográfiát.
Egyszer Kazárra utaztunk a kenderesi néptánc csoporttal, és rábaközi táncokkal neveztek be a versenyre engem és Grétát. Az őszintét megvallva, a mezőnyben nagy esélyünk lett volna, viszont a feledékeny-ségemből fakadóan, a rábaközi szoknyáinkat otthon felejtettem, így nem tudtunk kiállni a zsűri elé.
A versenyeken kívül fontosnak tartom egy közösség összetartását, erre például Erdélyben kerítünk lehetőséget, mert ha tehetjük minden évben elutazunk oda.
– Ezt a szakmát szánod fő kenyérkeresetnek a jövőben vagy érdekel más is?
-Én szeretnék ebben az iskolában dolgozni, ameddig csak lehet. Nem titok, hogy szeretnék egyszer pályázni a Kőrösi Csoma programra, hogy az új szakmai kihívások mellett világot is láthassak.
Szerintem a pedagógusi pálya rengeteg szép, és örömteli pillanatot ad a számomra. A gyerekek iránti szeretetem miatt maradnék ezen a pályán. A táncolás szeretete mellett úgy gondolom, hogy a néptánc az egyik eszköz ahhoz, hogy a fiatalabb korosztályokat megfelelő értékrenddel ruházzuk fel a mai rohanó világban.
– Játszol hangszeren is?
-Középiskolában próbálkoztam hegedűn tanulni, de nem sokáig jutottam, mert nem volt időm eljárni tanárhoz. A barátom több hangszeren is játszik, így néha napján én is a kezembe veszem a gitárját.
Egyszerűbb dallamokat tanulgatok tőle.
– Hogyan érzed magad, amikor népviseletbe öltözöl? A ruha hatására változik a színpadi viselkedés?
-Ha népviseletbe öltözöm, mindig az a mondat jut eszembe, amit régen Szász Andi mondogatott nekünk: – „Viselet van rajtad, amit viselni tudni kell!” Én is ezt a mentalitást próbálom átadni a tanítványaimnak. Mikor én viseletbe öltözöm, próbálok a legapróbb részletekre is odafigyelni, és mindent pontosan és precízen magamra ölteni. Teljesen más az amikor viseletben ki kell lépni a színpadra, mint amikor a próbateremben táncolunk.
– Milyen szakmai tantárgyak érdekelnek leginkább?
A kinetográfiával (táncjelírás) az egyetem alatt, sokat küzdöttem. De mégis azt tartom az egyik legérdekesebb szakmai tantárgynak. Az egyetem alatt, nagyon szerettem a drámapedagógiát. A
középiskolában nagyon komolyan vették a balettet, így az egyetemen már nem volt vele gondom, és sok pozíciót, és gyakorlatot ismertem már.
– Szerinted, lehet kommunikálni a tánccal, pl. külföldön, más anyanyelvűek kaphatóak a magyar népzene, néptánc elsajátítására?
-Természetesen. A veszprémi Egyetemen, 50 fölötti létszámú csoportot tanítottunk, akik zömében Erasmussal hazánkba érkező, más-más nemzetiségű hallgatók voltak. Sajnos nem tudtuk 6 különböző nyelven elmondani, hogy mi a feladat, viszont aki figyelt és rendelkezett némi ritmusérzékkel, az nagyon ügyesen el tudta sajátítani a lépéseket. Nem véletlenül működik 7 éve a Kőrösi Csoma Sándor program, amellyel a magyar néptáncos fiatalok, külföldön, erősíthetik a magyarság tudatot az ottani magyar vagy akár más nemzetiségű érdeklődők tanításával. Itt a hagyományok, és a népi kultúra továbbadása a cél.
– Hogyan őrzöd a kondíciódat ?
-Mivel minden nap táncolok, több óvodás csoportban, felnőtt együttesben tanítok, az Alba Regia-ban is táncolok, így rengeteget mozgok. Sokszor arra nincs időm, hogy a reggeli ovis tanítások után, visszaöltözzek a civil ruhámba, és abban menjek dolgozni, így próbaszoknyában kelek át a városon, mert a
munkahelyemen is egész délután a próba ruhám van rajtam. Szeretnék futni, de abban nem annyira vagyok kitartó, és unatkozom is közben. Nagyon szeretnék jógázni, néha rá is szánom magam, de sajnálom az időt rá, mert az alatt az idő alatt, tudnék főzni, takarítani. Az iskolában, mikor több órám van egymás után, szoktam kérni ebédet, így azokon a napokon, reggelente csak valami könnyű ételt eszek. Amikor rövidebb napjaim vannak, akkor reggel nyugodtan meg tudok otthon reggelizni és főzni, de olyankor csak a munka után (4-5 óra körül) eszem. A legnagyobb probléma ezzel, hogy mindig próbák után éhezem meg, este fél 10, 10 óra körül, és csak néha tudom megállni, hogy ne egyek valamit.
– Fiatalok körében egyre népszerűbb a népzene, néptánc. Mi erről a véleményed, hasznosnak ítéled-e ezt?
-Igen nagyon hasznosnak gondolom, hiszen nem csak a ritmusérzéket lehet fejleszteni a néptánccal, hanem rengeteg olyan tartásjavító, mozgásfejlesztő, erősítő gyakorlat létezik, ami hozzájárul a gyermek testének fejlődéséhez. Az általános iskolában, ha nem ismernénk a gyerekeket, akkor különbséget tudnánk
tenni, hogy ki az aki néptáncol, és ki az, aki nem. A néptáncos gyerekeknek nem ciki az, ha egy fiú énekel, ha egy lány szoknyában megy iskolába, vagy befonott hajjal. Amikor a lányok viseletbe
bújhatnak, az számukra olyan érzés, mintha hercegnők lennének, és a gyermek lelkének ez a fontos, hogy jól érezze magát abban, amiben van, és amit elhivatottan csinál.
A néptánc olyan szinten jó hatással van a gyerekekre (és itt most kitérnék egy kamaszkorban lévő 8. osztályos tanulóra), hogy nem fél attól, ha egy lánynak meg kell fogni a kezét, a derekát, ha bele kell nézni a szemébe, mert ezen nőtt fel, ezt látta a pedagógusoktól, ebben szocializálódott.
A legfontosabb, hogy szeretetből járjanak néptáncra, kedvesek legyenek egymással, elfogadóak, közösségi szinten összetartóak, és ha ezt a néptánctanár el tudja érni, az az ő számára is visszaigazolás, hogy valamit jól csinál.
– A népzenén kívül szeretsz más zenei műfajt is?
-A 7 év társastáncos pályafutásom alatt nagyon megszerettem a latin zenéket, és ez mai napig megmaradt. Emellett sokszor hallgatok népi cigányzenéket, de kedvelem még a régi retro zenéket is.
– Mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
-Egyrészt sajnos a táncos élet mellett, nem sok szabadidőm van, viszont ha akad, akkor a barátommal, és a közös barátainkkal szervezünk programokat. Szeretek kirándulni, itt Veszprémben különösen jó, hiszen a dimbes-dombos vidék rengeteg szépséget őriz. Másrészt pedig szerencsésnek érzem magam, mert a munkám a hobbym. Szoktam varrni, a nagymamámtól örököltem egy varrógépet, amin már elkészítettem életem első szatmári viseletét.
-Eddig elért sikereidhez ezúton is gratulálunk, további munkádhoz, tanulmányaidhoz pedig erőt, egészséget kívánunk!
(A riportot Ács Andrea Éva készítette 2019 márciusban Forrás:Kenderes Város Krónikája 2019 március)
Szél Zsófia (Labdarúgó)
Kenderesen lakom itt kezdtem és itt is fejeztem be az általános iskolai tanulmányaim. Ezután a törökszentmiklósi Székács Elemér Református Gimnázium, Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumban folytattam középiskolai tanulmányaim, mint mezőgazdász. Az idei tanévben végzek, mint mezőgazdasági technikus. Nagy hangsúlyt fektetek, a labdarúgás utáni évekre hiszen jobb több lábon
állni, ezért beadtam a jelentkezésem a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem mezőgazdasági mérnöki karra. Igazolt labdarugói éveimet Kisújszálláson kezdtem el 9 évesen, ahol fiúk közt sikerült elsajátítanom a labdarúgás alapjait. Innen a Budapesti Honvédhoz igazoltam, ahol 2,5 évig irányítottam a csapatot, mint csapatkapitány belső védő posztról. Heti 3-4 alkalommal jártam fel edzésekre és meccsekre egyaránt. Szerepet kaptam egy Nb1-es meccsen is ami jó tanulópénz volt arra, hogy megtapasztaljam milyen az élvonal ritmusa. Ingáztam a suli és az akadémia közt, minden percem be volt osztva. Majd 2018-ban Megkeresett a Szolnoki MÁV FC vezetőedzője, Luca Marius, hogy szeretné, ha a csapatában játszanék. Több, hosszas beszélgetés után döntöttem úgy, hogy Szolnokra igazolok. Első sorban a tanulmányaim miatt is, majd ahogy jobban megismertem a klubbot láttam, hogy minden adottság meg van például a rehabilitációs szoba. Nagyon megtetszett a közeg a játékosok is nyitottak voltak így a beilleszkedéssel nem voltak problémáim, valamint az edzői magabiztosság és mentalitás egyezett az én elképzelésemmel. A tavalyi szezonban a csapatkapitányi karszalagot is megkaptam.
Hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással?
Általános iskolai testnevelés órán találkoztam először a sportággal, már akkor nagyon megtetszett. Később több sportot is kipróbáltam, például tenisz, úszás, de a labdarúgás tetszett a legjobban.
Milyen célokat tűztél ki a labdarúgással kapcsolatban?
Profi játékos karrier az álmom. 2019 nyarán meg is volt rá a lehetőségem ezt mutatja az, hogy egy 3 napos próbajátékon vettem részt a Ferencvárosnál, amin megfeleltem ám akkor úgy döntöttem szüleim tanácsára, hogy az érettségi miatt még ne vágjak bele. Bízom abban, hogy a későbbiekben még lesz lehetőségem magasabb szinten is pályára lépni.
| Név | SZÉL ZSÓFIA | |
| Születési idő | 2001. 10. 29. | |
| Kor | 19 | |
| Aktuális Klub | SZOLNOKI MÁV UFC (Labdarúgás) |
Szilágyi Gyula (Agártenyésztő)
Több alkalommal láttam fotókat egy közösségi oldalon Szilágyi Gyula sikeres agárfuttató versenyeiről. Személyes találkozásunk alkalmával megkértem, hogy meséljen a kutyákról és a versenyekről. Szerintem nagyon érdekes ez a hobbi, remélem, elnyeri a kedves Olvasók tetszését, és érdeklődését az alábbi interjú!
– Hatan vannak, és mindegyik a világ legjobb szülőitől származik. Ausztrál és ír vérvonalú agarak. Fernando Jett, Diabolical Etó és Slippy Ninja nagyon ígéretes tehetség. Remélem, olyan sikeresek lesznek, mint Dante, aki 14 versenyből hétszer lett 1. helyezett, ötször 2. és kétszer 4. helyezést ért el.
Tóth Péter (Erős ember)
(a mottóm: Minden fejben dől el)
1989-ben születtem Karcagon. Kenderesen nevelkedtem így mondhatjuk, hogy tősgyökeres Kenderesi vagyok. Ide jártam Óvodába is. Már akkor is szerettem a mozgást. Ide jártam Óvodába is. Már akkor is szerettem a mozgást.
Az óvoda után 1995-ben megkezdtem tanulmányaimat a Kenderesi Általános Iskolában. Itt kezdődött minden. A tanulás mellett sok energiát fektettem a testnevelés órákba, kosaraztam és fociztam egyaránt.2000-ben Boda Zoltán tanár úrnak köszönhetően elkezdtem atlétikázni. Kenderesen minden edzésen megjelentem és mindamellett hogy fejlődtem, elszánt is lettem. A kemény edzések meghozták a munkánk eredményét. 2002-ben sikerült a Megyei Atlétikai versenyre bekerülni, ahol 3. helyen végeztem. Ennek köszönhetően felkérést kaptam a Szolnoki Atlétikai Szövetség Vezetőjétől Ecseki Tibortól, hogy tagja legyek az ő szövetségüknek és edzek ott náluk. Innentől kezdve nem volt megállás. A versenyek egymás után jöttek sorra, helyt kellett állnom az itthoni edzéseken és versenyeken is. Mindemellett Szolnokon is. Több országos bajnoki címet sikerült szereznem egyéniben és csapatban is. 2003-ban megkezdtem tanulmányaimat a Szolnoki Építészeti és Faipari Szakközépiskolában.
Az új ismeretségeknek, új barátoknak köszönhetően 2007-ben felkeltették az érdeklődésemet a konditermes edzések. Így az atlétikát felváltotta az erőemelés . Az első ilyen versenyem a szakközépiskolákban kerültek megrendezésre. Rengeteg fekvenyomó versenyen vettem részt. Voltak dobogós helyezéseim is, de voltak nem dobogósak is. Itt jöttem rá, hogy még keményebben kell küzdenem. 2008-ban ismerkedtem meg az erősember sporttal. 2011-ig minden sulis versenyen részt vettem a szakközép iskolai éveim alatt. Nagyon megtetszett ez a fajta verseny, mert több versenyszámból áll, és nagyobb a kihívás. Sajnos az iskolás éveket a nagybetűs élet követte.
2011 év végén elkezdtem a katonai pályafutásom. A rengeteg gyakorlat, képzések, missziók miatt a versenyzés háttérbe szorult. De az edzéseket nem hanyagoltam, mert egy kemény nap végén a legjobb stresszleveztő. Az évek alatt figyelemmel kísértem a közösségi platformokon a versenyeket. Különböző szövetségek csoportjába is beléptem. 2021-ben jött az elhatározás, Újra indulni fogok versenyen. Egy ismerősöm, aki ebben a sportban egy kiváló versenyző rávett, hogy induljak egy kamionhúzó versenyen.
Megtört a jég, innentől kezdve ismét nem volt megállás. Még egy 85.5 tonnás mozdonytoló versenyen is részt vettem két kategóriában ahol az egyikben dobogós 3. helyet értem el. 2022-ben a CESA szövetség versenyzőjeként vittem végig az évet. Az 5. forduló végére összetettben 1. helyen végezve elhoztam a Cesa Liga Bajnoki Címet.
Ebben az évben egy álmomat is sikerült feleségemmel megvalósítanunk. Megszerveztük itt kenderesen az I. Kenderesi Erőfesztet. Rengeteg munkánk volt benne rengeteg támogatóval. Szeretnénk majd, hogy ez a verseny hagyomány legyen kenderesen. Jövőre szeretnék még többet kihozni magamból. 2022-ben sikerült majdnem minden eszközt beszereznem a felkészüléshez, de minden versenyen megismerkedek valami új feladattal és ezáltal új eszközzel is. Párom örömére mindig kerül valami újdonság a „játszóterünkre”. Sok mindent tanultam ettől a sporttól, kitartást, elszántságot, tiszteletet és még sorolhatnám.
Köszönöm a családomnak a támogatást is és a türelmüket is. Az edőtársaknak a segítséget az edzések alatt, illetve az edzőmnek is abban, hogy segíti a fejlődésem.
Forrás és fotók:Tóth Péter
Vitai László (Címzetes apát)
Vitai László Kenderesen született 1938. július 16-án. Egerben szentelték pappá 1962. június 21-én. Címzetes apát egykori (1969-1972) Jászapáti káplán.
2021. április 14-én Biriben, a templomkertben helyezték örök nyugalomra
Kenderesről és Bánhalmáról elszármazottak listája:
1.Balassa Éva – Dunaharaszti
2. Elek Márta – Dunaharaszti
3. Dikovics János – Üllõ
4. Koma József – Tárnok
5. Andrásiné Koma Margit – Szolnok
6. Majzik Richárd – Budapest
7. Kovács Sándor – Kisújszállás
8. Majzik József – Tószeg
9. Dr. Fazekas Sándor – Karcag
10. Magyar Jánosné – Szolnok
11. Magyar János – Szolnok
12. Rabi Csaba – Schwelm
13. Rabi Gábor – Lörzweiler
14. Nadicsán Zsuzsa – Szeged
15. Majzik István – Mezõkövesd
16. Bodor János – Eger
17. Bodor Aletta – Eger
18. Juhász József – Kisújszállás
19. Bognár Gyuláné (Patkó Mária) – Kisújszállás
20. Szûcs Gyula – Heves
21. Hegedûsné Kováts Anikó – Herceghalom
22. Csányiné Kováts Enikõ – Kisújszállás
23. Lukács Valéria – Tótszentmárton
24. Lukács István – Nagykanizsa
25. Tordai Ferencné (Majzik Mária) – Budapest
26. Fábián Zsigmond – Szolnok
27. Lovász Gáborné (Darvas Ilona) – Szolnok
28. Balázs Éva – Budapest
29. Hidvégi Ilona – Szolnok
30. Kormos Antalné (Rézsó Irén) – Jászalsószentgyörgy
31. Lõdy Ede – Áporka
32. Dr. Sonkádi János – Eger
33. Szegedi Gerzson – Budapest
34. Lõdy Ede – Áporka
35. Lõdy Edéné (Lenge Mária) – Áporka
36. Kerék Miklós – Bag
37. Kerék József – Bag
38. Gecer Antalné – Mezõtúr
39. Szabó Sándor – Budapest
40. Balogh Sándorné (Csillag Ilona) – Abádszalók
41. Balogh Andrásné (Barabás Júlia) – Kunhegyes
42. Bodó István – Soltvadkert
43. Jenei Ottóné (Csillag Irén) – Szolnok
44. Bakos István – Szolnok
45. Bakosné Besenyõi Piroska – Szolnok
46. Pecze József – Albertirsa
47. Várnai Ferencné (Szabó Klára) – Szolnok
48. Lutz István – Budapest
49. Farkas Sándor – Svájc
50. Tapasztó Szilviusz – Budapest
51. Dr. Tapasztó Szabolcs – Belgium
52. Szautner János és felesége – Szolnok
53. Dr. Kóródi Barnáné (Ács Jolánka) – Szolnok
54. Dobi Dénesné (Zimándi Mária) – Szolnok
55. Csapó Ferencné (Pozsonyi Margit) – Szolnok
56. Vellai Jánosné (Bodó Magdolna) – Csopak
57. Szabó Lászlóné (Dienes Eszter) – Tárnok
58. Kovács Mihályné (Vitáris Margit) – Budapest
59. Konczné Pecze Margit – Karcag
60. Pecze Ibolya – Budapest
61. Szabó Gyõzõné – Kistarcsa
62. Horváth Lukácsné (Pádár Magdolna) – Jászfényszaru
63. özv. Bitner Istvánné (Pádár Gizella) – Dány
64. Pádár Imre – Rakamaz
65. Rézsó Pál – Budapest
66. Márkus István – Budapest
67. Bartha Imréné – Eger
68. Végh Károly – Zabar
69. Kocsmár Istvánné – Litke
70. Bartha Zoltán – Andornaktálya
71. Bartha Bernadett – Andornaktálya
72. Kolos Lászlóné (Horváth Anna) – Jászfényszaru
73. Tusor Ignácné (Horváth Margit) – Jászfényszaru
74. Hopka Flóriánné (Donkó Éva) – Tiszafüred
75. Csörgõ Sándor – Szolnok
76. Valentinné Apostol Erika – Miskolc
77. Birkás Ferenc – Budapest
78. Eperjesi László – Kecskemét
79. Iványi József – Pilisvörösvár
80. Iványi Józsefné (Biri Irén) – Pilisvörösvá
81. Piri Imréné (Balogh Emilia) – Adorjás
82. Seprenyi Gyula és Seprenyi Gyuláné – Abasár
83. Ladányi Sándor – Törökszentmiklós
84. Eperjesi Katalin – Herend
85. Pecze János – Budaörs
86. Pecze István – Vecsés
87. Herczegh Dénes – Budapest
88. Õzse Ferenc – Budapest
89. Simon Lajos – Miskolc
90. Szautner Sándor – Szolnok
91. Kolozs Lászlóné – Jászfényszaru
92. Bitner Istvánné – Dány
93. Fontos István – Sándorfalva
94. Hódosi Attila – Budapest
95. Dr. Sütõ Gyuláné (Simon Mária) – Budapest
96. Horváth Klára – Budapest
97. Ilk Miklósné – Bonyhád
98. Fodor Mihályné (Kiss Emma) – Budapest
99. Uliczki Mária – Finnország
100. Deák Ferenc – Dombóvár
101. Simon Gyula – Budapest
102. Vitális Sándorné – Kisújszállás
